Telehódas

Már legalább fél éve hallottam erről a havonta (pontosabban 28 naponta) megrendezett eseményről de csak most volt alkalmam először részt venni rajta.

Először akkor találkoztam a nevével amikor egyik este éppen munkába bicikliztem és 4 egyenöltözetben lévő bringás tekert el mellettem. Felzárkóztam hozzájuk és beszélgetésbe elegyedtünk. Mint kiderült RMKSE-ből voltak és éppen egy ilyenre tekertek a késői órán. Mivel sajnos dolgozni kellett, ezért nem tudtam velük tartani és azóta el is felejtődött a dolog.

Szerencsére valamelyik nap kiírták a CM oldalára, hogy ismét lesz Telehódas és akkor már megjegyeztem magamnak, hogy ott kell lennem. Zrasf kolléga is kedvet kapott hozzá így olyan 18:30 környékén találkoztunk a Batthyány téren. Kicsit később elkezdtek gyülekezni a többiek is és olyan 18:45 környékén útnak indultunk.

Abban a hiszemben voltam, hogy ez nem lesz nehéz mert kellemes tempóban mentek a többiek de a végére ez egésszé megváltozott miután megérkeztünk a Kolossy térhez. Itt már elkezdett nehezedni az út és brutálisan vissza kellett váltani. A lehető legkisebb áttételben tekertem, de néha még így is annyira fájt a lábam a túlzott munkától, hogy meg kellett állni pihenni. Az út rövid volt de a hegy miatt sokkal fárasztóbb mint egy átlag ilyen szakasz.

Fent a tetőn egy kicsit nézelődtünk és beültünk egy Rekettyés nevű helyre (naívan én azt hittem hogy a rekettyés tényleg egy rekettyést jelent a leírásban). Sajnos Ni-mondó lovagokkal nem találkoztam, de így is ittam egy kis forralt bort és bevállaltam 2 darab zsíroskenyeret ami mint kiderült botorság volt. Akkora volt egy szelet, mint máshol egy kisebb pizza szokott lenni. Egy kis beszélgetés után visszaindultunk lefelé ami tekerés nélkül sem volt uncsi :-D Gyakorlatilag végig fékeznem kellett, hogy be tudjam venni az élesebb kanyarokat. Annyira támaszkodtam a kormányra és húztam a fékkart, hogy a végére már szinte fájt a kezem.

A hegyre felszenvedéstől eltekintve nagyon jól éreztem magam, hisz a saját határaimat győztem le ismét :-). Nagyon kellemes volt közben, amikor egyedül tekertem felfele és tökéletes csönd volt. Csak a légzésem és biciklim hangja törte meg a csendet. Nincs jobb szó rá mint, hogy csodálatos érzés.

Valószínűleg havonta megpróbálom majd ezt a túrát megismételni és követni ahogy fejlődök és egyre könnyebben feljutok a csúcsra. Egyébként a társaság nagyon jó, van mit tanulni tőlük, mert látszik rajtuk, hogy már tettek le valamit az asztalra és már teljesítettek egy két túrát :) Érdekesség hogy szinte mindenkinek saját maga által hackelt lámpája volt, szóval kivételesen nem én voltam a legvilágosabb. Egyetlen dolog amit sajnálok, hogy ködös és felhős idő volt, szóval egyáltalán nem láttuk a holdat.

Az útvonal a következő volt: http://www.gmap-pedometer.com/?r=4300933 (szint: 360 méter)

Comments

comments

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>