Miért nem használom a bringás infrákat?

Ezután a bulváros felütés után, fontosnak tartom kijelenteni, hogy néha azért használni is szoktam őket :) Azonban mint az alábbiakban látni is fogjátok, egyáltalán nem mindegy hogy milyen fajtáról beszélünk és mikor.

És akkor már elérkeztünk az első kérdéshez is: nagyon sok fajta kerékpáros infrastruktúra létezik amit a hozzá nem értők csak bringaútnak neveznek, pedig hatalmas különbség van a kerékpársáv, osztott és osztatlan bringagyalog és bringautak között is. Elhelyezkedés szempontjából sem mindegy, hogy városon belüli vagy városok közötti megoldásokról beszélünk – sőt, néha az is nagyon jó kérdés, hogy ki a célcsoport és nekik milyen gyakorlatuk van. De először tekintsük át a bringautak fajtáit az egyszerűség és bemelegítés kedvéért:

Biciklis infrastuktúrák

Bringasáv avagy kerékpársáv:

Andrássy bringaút

Andrássy bringaút

Első és legfontosabb infrastruktúra mely sajnos kis hazánkban még nem kapta meg az őt megillető figyelmet, pedig városon belül ez az eddig ismert legjobb megoldás. Hatalmas előnye, hogy látják egymást a közlekedő felek amely a baleset elkerülésének első és legfontosabb eleme. Nem kell attól félni, hogy egy fa takarásából előbukkan a másik fél aki eddig nem láthatott minket és rajtunk keresztül kanyarodik le, hanem még ha kanyarodási szándéka is van, akkor is mellettünk kell elmenjen és így több esélye van minket észrevenni.

Hátránya talán egy van: viszonylag könnyű ráparkolni, de ekkor szerencsére a párhuzamosan futó sávot igénybe tudjuk venni a kerülésre és ha valakit a kedves autóvezetők anyázni akarnak, akkor is csak kedves társukkal kapcsolatban tehetik meg jogosan. Néhányan félnek a ráfutásos (érthetőség kedvéért: hátulról jön az autó és elüt) balesetektől, de a kutatások azt mutatják, hogy ez a legritkább balesetfajta. Inkább a kereszteződések a megszokott konfliktusforrások, de rendesen megtervezett bringasávnál ez is jelentősen csökkenthető.

Leginkább csak a pozitív példákat tudom emlegetni ezzel az infrával kapcsolatban, elég ha csak olyan helyekre gondolunk, mint a Kiskörút, Andrássy út vagy a Thököly út. Rossz példaként csak kis falukban és városokban (pl Dunakeszin) egy semmit sem változtatott útra felhúzott csíkok állhatnának itt, de igazából ezek is jobb megoldások mint egy járdán vezetett oldalt váltó bringaút lenne.

Azt hiszem nem kell mondanom, hogy ez az az összes infra közül amit én is használni szoktam, amikor csak utamba esik egy ilyen és a tapasztalt biciklisek is ezt kedvelik leginkább :)

Járdán (vagy hozzá nagyon közel) vezetett bicikliút – Osztatlan bringaút:

Ez az amit távolról elkerülök és a fenti Veres Péteren készült kép majdnem tökéletesen bemutatja, hogy miért szoktam ezt tenni. Első és legfontosabb indok ellene, hogy általában 3-4 méterre az úttól szokták vezetni és jobb esetben csak az egyik oldalon. Rosszabb esetben folyamatosan oldalt vált. Mind a kettőnek az a következménye, hogy folyamatosan keresztező viszonyokban találkozik a sofőr és a biciklista ami még egyszerű elsőbbségi viszonyok mellett is bonyodalmakhoz vezet (ne menjünk bele a nem ismeri – nem tartja be a kreszt témába). Feleslegesen feltartja a mind a kettő közlekedő felet. Sajnos egy ilyen oldalváltásból nemrég egy baleset is lett a Fehér úton ( http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20121003/ujabb-halaleset-szeparalt-bringagyaszon http://www.origo.hu/itthon/20121002-kerekparsavon-gazoltak-halalra-egy-biciklist.html )

A képen látható a második és harmadik probléma is. Előszeretettel telepítenek keresztbe oszlopokat, amik a parkolást és a robogók felhajtását nem igazán tudják megakadályozni, de cserébe legalább el lehet őket nézni és balesetveszélyesek is. Este természetesen ezek még veszélyesebbek és csak néhány aktivistának köszönhető a fényvisszaverő szalag ami nekünk segíteni szokott. Kerülni csak gyalogosok kárára lehet, de legalább rosszra (járdára) szoktatjuk az embereket. Minősége általában kívánni valókat hagy maga után. Jobb esetben érthetetlen módon rázós térkövekből rakják ki, rosszabb esetben csak beleaszfaltoznak minden szart.

Budai rakpart bringatrafó

Budai rakpart bringatrafó

Negyedik problémaként a szűkösséget sorolnám fel és mintapéldaként a budai rakpart Szabadság-híd és Batthyány tér közötti szakaszát említeném. Ezt még azzal is kombinálja, hogy a kilátás jónak nevezhető itt és ezért tele van korzózó emberekkel. Kicsit több mint két és fél méteres helyen össze van eresztve egy fa annak kis földecskéjével együtt, egy korzózó pár és két egymással szembejövő biciklis (és még pár kátyú is)… Azért gondolhatjátok hogy nem fog mindenki elférni. Még szebb, hogy ugyanezen a részen egy buszmegálló is van és ott sem szélesebb az infrastruktúra. Hibás döntés hibás hátán mely ahhoz vezet, hogy folyamatos anyázás van. Aki sétálna egyedül vagy kettecskén (vagy harmincadmagával turistabuszról leszállva), az nem tudja megtenni ezt nyugodtan mert annyi irányba kell figyeljen. Aki biciklizne az sem tud haladni mert folyamatosan a lyukakra, a szűk útra, a kátyúkra és a kikerülendő gyalogosok kell vigyázzon.

Szerencsére ha nagy a gyalogosforgalom, akkor ennek használatától eltekinthetünk (Ha a gyalog- és kerékpárúton a gyalogosok forgalma a kerékpárosok továbbhaladását akadályozná, a kerékpárosok az úttesten is közlekedhetnek.) a KRESZ szerint de erről a lehetőségről sajnos a biciklisek közül is kevesen tudnak és az autóvezetők is azt híve, hogy szabálytalanok vagyunk le szoktak minket dudálni.

Ez az az infrastruktúratípus amit elvből nem szoktam használni – ha nem ismerem a bringagyalogot, akkor azért mert nem tudhatom hogy milyen veszedelem, lyuk, oszlop várhat rám, ha meg ismerem akkor azért nem mert már ismerem milyen problémák várnak rám amiknek nem kívánom kitenni magamat.

Sajnos ezeknek az infráknak a kialakítási stratégiáját jól tükrözi a szegedi bicajosok által készített következő fotó (igen, tudom hogy photoshop):

Bringagyalog

Bringagyalog

Sajnos egyesek elégségesnek tartják azt, hogy csak egy biciklijelet fessenek a járdára és ezzel az illegális nagyon veszélyes járdából hirtelen csillivilli sok millió Uniós támogatást érő biciklis infrastruktúra lesz. Hihetetlen… :)

(Osztott vagy szeparált) Bringaút:

Ha már bringagyalogról beszéltem, ennek nagyon logikus folytatása az, ha a bringautakról is beszélek. Általában a járdától jól láthatóan el van választva, vagy pedig egyértelműen jelezve van hogy ez jogilag annak számít. Gyakorlatilag ez ritkán szokott igazán elválasztva lenni a járdától elég könnyű az átjárás a kettő között ezzel is konfliktushelyzeteket teremtve. Újabbak megépítésénél egész jó minőségű aszfalt réteget szoktak használni de még így is vonzza a gyalogosokat, kutyát sétáltató embereket. (Erre tökéletes példa az újabban megépült Rákoskeresztúri bringaút központ és a kucorgó között). Van sajnos rá példa, hogy a buszmegálló gyakorlatilag erre pakolja ki az embereket és nekik teljesen logikus itt folytatni az útjukat. Természetesen itt is igaz, hogy gyakoriak a kereszteződések és ez fokozott balesetveszélyt jelentenek kanyarodáskor.

Ha éppen sikerül megoldani kereszteződések nélkül, akkor átesünk a másik különösen vicces ellentétbe: ez az amikor még az út vonalvezetését sem követi teljesen vagy valamivel igazán el van választva tőle. Ilyen esettel van dolgunk például a Budai rakparton a Margit-híd és Árpád-híd közötti szakaszon. A kedves autósok mutogatnak, hogy “miért nem ott mész köcsög biciklis? neked építették!” de abba bele sem tudnak gondolni, hogy kilométeres szakaszon le sem lehet róla jönni. Miért nem mentek ti az M0-áson? Ja hogy nem arra van dolgotok? De hát nektek építették! Menjetek arra! Az nem érdekes hogy le sem tudok róla ott kanyarodni amerre dolgom van.

Na de hogy kicsit pozitívabb legyek, azért a bringautaknak városon kívül megtalálhatóak egész jól megépített verziói is – például a Dunakeszi-Vác szakasz minőségileg sem rossz és a nyomvonala is szép helyen vezet keresztül. Igazából városon kívül ez az az infra amit egyszerűen és olcsón megvalósíthatónak tartok. Nem kell bővíteni az utat és olyan alapozást építeni neki ami kibírja a több tonnás járműveket és azért is nagyon pozitív mert ketten is tudnak egymás mellett beszélgetve biciklizni – nincs a legtöbb helyen akkora forgalom hogy gyakran kellene egymásnak félreállni. A városon kívüli felhasználásra igazából negatívumot nem tudok felhozni, azon kívül hogy a nyomvonal kijelölésénél itt is figyelni kell.

Duna menti kerékpárút

Duna menti kerékpárút

Mint mindent, sajnos ezt is el lehet rontani tervezetlenséggel, megalapozatlansággal:

Balaton körút

Balaton körút

Bringapiktó:

Utolsónak az egyik legritkább, legkevesebb ideje használt de szerintem leginkább előre mutató dolgot hagytam. A bringapiktó az ami szinte semmibe sem kerül (gyakorlatilag egy vödör festék kell csak), de tapasztalataim szerint elég jó eredménnyel lehet bringabarátabbá alakítani egy már meglevő utat. Segítségével rászoktatjuk az embereket arra, hogy a bicikli jármű és ennek megfelelően az úton van a helye és nagyszerűen lehet vele jelezni vitás esetekben azt is, hogy ott szabályos biciklivel haladni.

Végtelenül örültem, amikor a Margit hídra felkerültek a piktogramok ezzel nem csak legalizálva, hanem biztonságosabbá téve az addigi ledudálásokkal tarkított utamat a Duna két oldala között. Hasonlóan nagy örömmel fogadtam azt is, hogy a BKK jóvoltából felkerült a piktogram buszsávokba ezzel legalizálva a már jól bevált gyakorlatot. Ennek moderált használatában látom a jövőt :) Mondjuk azért túlzásokba sem vinném – a legideálisabb az lenne ha ezek nélkül is egyenrangú félként kezelnének minket :).

Különböző igények

Szép és jó, hogy beszéltem 4 fajta infráról, de ez semmit sem ér szerintem, ha nem nézzük át, hogy kik használják. Nem szabad összemosni például a családi túrázást a hivatásforgalmi kerékpározással. A különböző igények szétválasztására én hirtelenjébe véve 5 kategóriát alkottam:

Hivatasforgalmi kerékpáros:

Valószínűleg most halljátok először ezt a kifejezést ezért segítek: ők azok a városban céltudatosan például munkába, munkából igyekeznek A-ból B pontba. Nem az a céljuk, hogy nézelődjenek hanem hogy a legrövidebb, leggyorsabb és ezzel együtt biztonságosnak is nevezhető úton eljussanak ahova igyekeznek. Ők használják igazán közlekedésre a kerékpárt.

Tapasztalattól függően őket is 3 alosztályra osztanám:

Aki még kis tapasztalatlanka, az kezdetben a szeparált bringautakat keresgéli és szeret csak ehhez ragaszkodni – ha ilyen nem létezik akkor inkább a járdán a gyalogosok között folytatja az útját. Jellemzően nem túl nagy sebességgel szokott közlekedni.

Aki már egy kis tapasztalatot gyűjt, az már szép lassan kezdi belátni, hogy valójában a bringaút és bringagyalog néha már inkább hátrány és előny és inkább a sávokat részesíti előnyben, de már attól sem ijed meg ha esetleg az úton kell menni.

Aki még több tapasztalattal rendelkezik, már belátja, hogy egyáltalán nincs szüksége neki szeparált utakra normális városi környezetben. Ő az aki már nem szereti ha rá van kényszerítve egy olyan útra, mely számára veszélyesebb mint az úttest és megismerte már a forgalomban szokásos szituációkat is. Az autókra már partnerként tekint és nem mint ellenségre vagy mint túlzott veszélyforrásra.

(figyelem, ezek a tapasztalati szintek csak az én véleményemet tükrözik, bár elég sok ismerős és nem ismerős alapján alkottam őket :P)

Az első tapasztalati szinttel rendelkezőknek ahogy írtam leginkább szeparált bringautakra van szüksége ahol hihet a veszélytelenségben (a fentebb említett kereszteződések továbbra is veszélyforrások). A második bár még mindig használja ezeket, annyira már nem szívesen mint az első. A harmadik kategóriának isten igazából már nem is lenne szüksége saját infrára, de ha épül egy olyan ami jó is, általában ők használják.

Ezek alapján azt gondolom, hogy a kerékpársáv ennek a közlekedőfajtának az összes igényét kielégítené. Megkapjuk az infrastruktúra létezését, mely a tapasztalatlanokat megnyugtatja, megkapjuk a közös közlekedést ami jóra szoktat és megkapjuk az előzési lehetőséget illetve az általában jó útminőséget amit általában a tapasztaltak is szeretnek.

Ahol nem lehetséges ez és mindenképpen használni szeretnénk valamit, ott a piktogram használatát javaslom. Jól és megfelelően használva szintén jóra tanít és ott is kielégíti a tapasztaltabbak igényét, ahol az út esetleg szűk lenne egy sávnak (jó példa erre a Margit-híd piktogramja – már gyakorlatilag le sem dudálnak ott).

Versenyző/edző:

Mint a nevében is benne van, ő az aki általában nem ezért biciklizik, hogy nézelődjön hanem inkább azért, hogy minél gyorsabban minél nagyobb távot megtegyen. Általában a bringautak nem elégítik ki az igényét több okból sem. Biztonságos edzéshez a bicikliutak többsége elégtelen: A bicikliutakon a KRESZ szerint maximum 30 km/h sebességgel lenne szabad menni (amit még én is túl tudok lépni vízszintes terepen szélcsendben is, nem hogy egy komolyan edző személy), másrészt szűkek és harmadrészt ilyen sebességgel használva sajnos nem is biztonságosak.

Mivel a kerékpáros edzések jellemzően városon kívül zajlanak, ezért nincs értelme egyik fent említett más fajta infráról beszélni. Nekik egyetlen lehetőségük van amit nem is bánnak – az úttest használata.

Turista:

Szeretnek beszélgetni és szeretnek nézelődni. Ezzel közlekedés szempontjából a két lehető legrosszabb tulajdonságot egyesítették: a beszélgetésből következik, hogy általában inkább egymás mellett mint egymás után mennek, a nézelődés miatt pedig inkább lassan haladnak, mint gyorsan. Városon belül szerintem a legjobban igényeiknek megfelelő infra a bringaút vagy a bringagyalog de ez sajnos magában foglalja a konfliktusokat is amikor mással találkoznak.

Városon kívül egyértelműen a bicikliút felel meg legjobban igényeiknek, mivel általában nem sietnek sehova és bicikliutakat is turisztikai látványosságok mellé szokták építeni. Átlagos időben ezeken a forgalom sem akkora, hogy több csoport egymást nagyon akadályozza.

Családok:

Városon kívül viszonylag egyszerű a válasz: bicikliút használata a célszerű míg a gyerekek felnőnek és elég tapasztalatot szereznek. A forgalom ezeken elég minimális, általában elég széles, hogy azon a sebességen amivel a kisgyerekes családok közlekednek biztonságos legyen. Lehet beszélgetni és terelgetni a gyereket.

Városon belül már sokkal érdekesebb a helyzet. Először is muszáj arról beszélni, hogy a KRESZ itt a következőket mondja:

7. Tilos a) főútvonalon 12. életévét be nem töltött személynek kerékpározni;

(2) Lakott területen levő olyan úton, ahol az úttest kerékpár közlekedésre alkalmatlan, továbbá ahol a (7) bekezdés a) pontja szerint tilos, kerékpárral a gyalogos forgalom zavarása nélkül és legfeljebb 10 km/óra sebességgel a járdán is szabad közlekedni.

Ez azt jelenti, hogy főútvonalakon, ha szabályosak akarunk lenni, a szülők/kísérők csak az úton mehetnek, a gyerekek viszont csak a járdán ami ugyebár értelmetlen. Ezt a problémát valahogy fel kell oldani:

Ha a gyerekek biztonságát tartjuk szem előtt nehéz ez a kérdés. Ugyebár itt már nagyobb a sebességkülönbség az úton és ha tapasztalatlanok, kezdők még a gyerekek, akkor a kilengésük is kicsit veszélyesebb lehet ha nem a megfelelő oldaltávval előzik őket ezért bárhol nem javasolnám nekik az utat. Ahol nincs infra, ott a járdát mondanám a megfelelőnek, hozzá téve azt hogy meg kellene ennek oldani a törvényi szabályozását és szigorúan a gyerekekbe nevelve azt, hogy a kereszteződéseknél fokozottan figyeljenek és a járdán is ügyeljenek gyalogosokra, ne pedig ész nélkül hajtsanak.

Városon belül ahol van bicikliút, ez kielégíti az igényeiket de itt is szülőként megtanítanám a gyerekeknek, hogy jól figyeljenek a kereszteződéseknél.

Konklúzió:

És hogy mindebből amit leírtam mit lehet levonni? Hogy nagyon eltérő igényei vannak különböző embereknek és bár vannak akik használnak bizonyos infrastruktúrákat, az még nem azt jelenti, hogy másoknak is érdemes, vagy ami még rosszabb törvényileg kötelező.

Szememben egyik tanulság, hogy több KRESZ szabályozás is van (például kötelező bringaút használat) ami néha csak veszélyt teremt (akár leszorító “igazságosztó” sofőrök formájában) és rendbe kellene tenni.

Másik fontos dolog, hogy szerintem lehetetlen olyan infrát építeni, ami mindenkinek meg fog felelni (pont ezért nem is tenném kötelezővé a használatukat). Pont ebből következik az, hogy el kell gondolkodni rajta, hogy ha valaki nem használja akkor az vajon miért nem teszi. Sok esetben nem a tudatlanságról vagy szánt szándékú szabályszegésről van szó, hanem “csak” tapasztalatlanságról illetve rossz nevelésről. Pont ezért minden helyzetet vizsgáljunk meg külön és senkit se ítéljünk el és büntessünk meg alapból.

Mindenkinek végső soron az a célja, hogy épségben hazajusson és erre legyünk tekintettel.

Ui.: Bárki bármiféle nyelvtani hibát, elírást, ellentmondást lát a szövegben, ha azt komment formájában ha jelzi, akkor én amint tehetem javítom vagy kérdéses részek esetén kifejtem bővebben.

Comments

comments

12 comments

  1. “Mondjuk azért túlzásokba sem vinném – a legideálisabb az lenne ha ezek nélkül is egyenrangú félként kezelnének minket :). ”

    itt van a lényeg kérem szépen. olyan infrastruktúrát kéne kialakítani ami a konfliktusmentes egymás mellett élést és közlekedést teszi lehetővé.
    nekem összességében tetszik az írás, bár úgyis lesznek olyanok akik belekötnek :)

  2. Nagyon jó stílusú írás, nem sértő. Kiegészítem pár dologgal, amivel viszont nem értek egyet. Az Andrássy utas bringasáv hátránya hogy jobb szélen parkolnak az autók és egyrészt rám nagyjából hetente húzzák rám a kormányt amikor ki akarnak állni a parkolóból mert már bocsánat de csesznek használni az indexet vagy a visszapillantó tükröt, vagy csak egyszerűen nem érdeklem őket, nem tudom. Életem egyetlen elütése (semmi sérülés nem történt :) ) is itt volt, ugyanígy a parkolósáv mizériával. A másik meg az, hogy az Árpád híd Margit híd vonalon bárhol ahova autóval, az útról el tudnál jutni, oda a bicikliútról is el tudsz jutni, mivel kereszteznie kell a mellékutcának a bringasávot, a másik oldalt a Duna van, oda nem kanyarodhat senki az útról sem, és azért nagy általánosságban más ilyen szeparált bringautaknál is az áll, hogy ha a mellette párhuzamosan futó útról el lehet kanyarodni egy másikra, akkor az a másik keresztezi a bringautat is. Szal ez vagy egy rossz érv, vagy nem jól fogalmaztad meg. Egyébként nagyon sok helytálló problémát vázolsz fel helyesen.

    1. Nekem az Andrássy úttal csak jó tapasztalataim vannak az átalakítása óta. Ilyen kormány rám húzást még nem tapasztaltam, ha valaki ki vagy be akart állni, azt is jó láttam már abból ahogy lassít vagy ahogy próbálja ki dugni az órát. Ellenben az előző konstrukciónál sajnos volt már szándékos büntetésként leszorításban részem is.

      Az Árpád-híd Margit-híd közötti szakaszon nem értek veled egyet. Először is ott nem bringasáv van, hanem bringaút. Másodszor pedig nem minden érhető el csak a használatával. Legjobb példa az olyan létesítményre amit pl lehetetlen lenne biciklivel értelmesen megközelíteni itt, az Komjádi uszoda. Ha felhajtok a hévmegállónál kezdődő bringaútra, csak a következő hévmegállónál tudok lejönni. Akármelyiknél is jövök le róla, az Árpád fejedelmen akkor is haladnom kell 500 métert legalább… pont azon az úton ami miatt néha régebben beszóltak. Bármennyire is akarnám kiváltani, egyszerűen lehetetlen.

  3. Nyelvtannaci, ha mar ezt kerted… :-) (SZERK: nyelvtani kifogások javítva) Kulonben nagyon jol osszeszedted, nagyjabol igy latom en is. A kotelezo hasznalat eltorlese egy csapasra mindent nagyjabol jo iranyba tudna terelni. Viszont amig ez van, erdemes elgondolkodni azon is, hogy ha sok piktot festenenek, meg a vegen kitalalnak a kedves soforok, hogy mashol nem is szabad menni…

  4. Jó lett, igazán.Annyit tennék hozzá még, hogy a Bajcsyn futó “szeparált” bicikliút egyik oldalán van a járda, a másik oldalán pedig a szemetesek.Ha egy gyalogos szeretné a kukába helyezni a szemetét 2x kell kereszteznie a bicikli utat.A turista buszok itt is a bicikli útra eresztik a tömeget.Használhatatlan.

  5. Hát, engem többször ledudáltak már a Margit hídon, az északi oldalon, hogy de hát ott van a bringaút, menjek ott, nem érdekli a piktó. Egyszer egy BMW-s cigányasszony, egyszer pedig a 109-es busz sofőrje oktatott ki. A hülyéken a piktó sem segít.

  6. “például a Dunakeszi-Vác szakasz minőségileg sem rossz és a nyomvonala is szép helyen vezet keresztül”
    Ízlések és pofonok. Én például nagyon nem szeretem a gödi kisutcákban levő 90 fokos kanyarokat 50 méterenként, amikor az a célom, hogy lehető leggyorsabban kiérjek Verőcére Budáról. Egyébként a Gödtől északra levő szakaszok minősége, tényleg nagyon jó. Ha a kettes úton lehetne bringázni, úgy sejtem, hogy nagyjából 1/2-3/4 órával lenne rövidebb az egész.
    Bár, gondolom nem a kisutcás szakaszokra gondoltál az általad említett útvonalon, hanem a fűzesekben, vagy a gátakon vezetett részekre. Azok tényleg jók, szerintem is.

    1. így van – kisutcás bolyongást nem szeretem ott, de az a szakasz ami a gáton illetve erdőben vezet az kifejezetten tetszik. Sőt, igazából Vác után is vannak turisztikailag szép szakaszok. Igaz változó ezeknek a minősége.
      A kettes valóban gyorsabb – de ez várható volt mert nyíl egyenes :D Nem kell kanyarogni, utat keresni csak követni. Párszor használtam amikor csak egyedül voltam :)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>