A munka gyümölcse

A hétvégén alkalmam volt két kihívás formájában is tesztelni magam és ezekről írnék most :) Alkalmam volt felmérni az állapotomat és nem azt mondom, hogy beérett már a munkám gyümölcse, de legalábbis már kezd elmúlni a zöld színe :D

Kezdésnek annyit, hogy igazából a hétvége egyetlen kihívása a 2014-es Vivicitta kellett volna legyen. Gondolom a fogalmazásból is kiderül, hogy abszolút nem így alakult, de nem bánom :)


János-hegy:

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban kb fél évente visszatérő program volt a Nightride életében, hogy felmenjünk az Erzsébet kilátóhoz. Úgy alakult, hogy a héten Ádám ismét betervezte az útvonalba én pedig ezt tökéletes alkalomnak tartottam, hogy újra viszontlássam kicsit a csapatot.

A nap folyamán délelőtt volt már egy kellemes Budapest-Visegrád-Budapest edzésem amin annyira nem szedtem szét magam. Bár elvileg pihennem kellett volna, mégis vonzott a hegy és a társaság (Gyula, most ne figyelj ide :D). Régebben, amikor erre mentünk, mindig valahol az utolsók között értem fel. Igazából most arra számítottam, hogy a kellemes délelőtti lefárasztás után, valahol köztesen leszek gyors. Nem leszek a legutolsók között sem, de a legelsők között sem.

Hatalmas pozitív meglepetés ért :) Leváltottam a Hűvösvölgyi út elején egy pörgetősebb fokozatba és faltam a kilométereket. Úgy éreztem előző alkalmakhoz képest száguldozom. Elsőként értem fel benzinkúthoz. Gondoltam, hogy csak tényleg azért vagyok ennyire elől mert egyébként is elől indultam. A Szépjuhászné útján sikerült ezt megint reprodukálni. Elindultam kellemes tempóban, visszaváltottam és ismét haladtam felfele. A szokásos bevárási ponton bevártam a többieket és ismét kb akkora lemaradásban voltak mint az előző helyen. A harmadikon szakaszon ismét :D

1512305_10152516882153296_6998144884617003491_n

Megkaptam, hogy rakétát szereltek a seggembe, annyira gyorsan elhúztam és utána szinte alig láttak :D Ahhoz képest, hogy régebben még én üldöztem a sort, hatalmas pozitív élmény volt most a másik végére kerülni és látni, hogy a bringás edzések ilyen formában megtérültek :) Foglalkoztat, hogy vajon mi lesz itt -15 kiló és 1 év edzés múlva? Hogyan tudok majd hegyre menni? Hogyan tudok majd síkon hasítani? Kíváncsi vagyok :)


Vivicitta 2014:

Maradjunk annyiban, hogy a vasárnapi ébredés nem sikerült a legjobban – mondjuk ez talán nem is csoda, tekintve, hogy egy nem könnyű szombati napot sikerült alakítanom a relatív pihenés helyett. Sebaj, indulás futni :) Felöltözök, vonat, bicikli, átöltözés, pacsizás a haverokkal és rajtvonalhoz állás. Míg a visszaszámlálás tart, megy a fejemben a zene:

Kicsit türelmetlenül várom, hogy a polárom gps elkezdjen végre rögzíteni, de végül hagyom a francba. Megszólal a duda és elkezdődik a várakozás, míg végre a menet vége is el tud indulni. Hat percnél lépem át a startvonalat és nyomom le a órámon az indítást. Lassan, de biztosan elindul mindenki.

“Jaj de nem esik jól a futás” gondolom én. Még érzem a tegnap esti fáradtságot, de hát én választottam ezt magamnak :). Első kilométer – 5:58. Tökéletes, már csak a végéig tartani kellene ezt a tempót és meglenne a Gyula által célként megjelölt 2 óra 6 perces félmaraton. Pulzusom az egekben, de nem törődök vele. Iramfutók jóval előttem -> újra kell terveznem majd az ő tempójukat követem őket felkiáltásomat. Akkor nincs más választásom, megyek majd ahogy éppen kényelmes. Második kilométer – 5:58. “Hát ez nagyon furcsa”. Lemegyünk a rakpartra és elindulunk délnek – szinte észre sem veszem és már 7-8 kilométernél tartunk a Kopaszi gát környékén. Kilométerenként nyomogatom a piros gombot és extra furcsán még mindig 6 perces körüli köröket mond. Arra számítottam, hogy lassan de biztosan elkezdek majd lassulni. Egy tündérkirálylány elvonja a következő kilométerre a figyelmemet a nem mindennapi öltözetével, a rövid hajával, cukiságával és így szinte észre sem veszem, hogy 9 kilométernél a Szabadság hídhoz érünk. Várom a jelentkezésedet :). Jé! Ismerős a szabi híd “tetején” – egy Ancsúr fotózza a népet és szerez nekem kellemes meglepetést.
Kocogok tovább és számolom, hogy már a felénél tartok. Közeledik a 14-15 km a Parlament környezetével és én kezdem elhinni, hogy nem futottam el az elejét. Furcsa módon, még mindig tudom tartani a 6 perces ezreket, sőt, volt amit gyorsabban is futottam. Akkor már nem kell visszafogni magam. Már nem tartalékolok de nem is kifejezetten gyorsulok.
17km – A Margit-híd alatt vagyunk. Nem esik már jól a futás de már ki kell bírnod hülye gyerek! 18km – drukkoló Suhanj csapat aki felébreszt. Szedd össze magad, nem futottad el az elejét, most már nem kell tartalékolni csak menni előre. 20 km – mindjárt vége. 21km – Célkapu! Megcsináltam!

1426498_10152518051638296_8597466868598291798_n

2:05:59 – A célidőmön belül! Tavaly ilyenkor a félmaraton: 02:24:16! El sem hiszem, hogy ennyit sikerült javítanom :)


Következtetés:

Két hatalmas visszajelzést is kaptam a hétvégén, hogy az energia amit az edzésbe fektetek szép lassan megtérül. Csak kitartóan folytatnom kell amit eddig csináltam és meglesz a gyümölcse :). Néha kicsit szem elől tévesztettem az utat de most úgy érzem újra visszataláltam rá és lendületet kaptam.

2 hónap kemény edzés és itt a Balatonman :)

Comments

comments

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>