Sándor Anikó – El Camino

Ahogy régebben Murakami Haruki könyvét az egekig magasztaltam, sajnos úgy alakult, hogy most Sándor Anikó könyvét kell lehúzzam. A egyik barátom nyomta a kezembe, miután Ultrabalatonon meséltem neki a Caminos terveimről.

El camino

Tegnap délután kezdtem neki és abban reménykedtem, hogy az első 50 oldal alatt kialakult véleményem az írónőről később meg fog változni, de nem így lett. Sajnos a 206 oldala alatt az volt végig az érzésem mintha ez a nő nem vette volna észre a lényeget. Bár voltak részek amikor át tudta adni magát az útnak és észrevette a kis “csodákat”, legtöbbször inkább azt éreztem, hogy önsajnáltatásról van szó. Ilyen és olyan rossz volt neki…. Nem vonom kétségbe, hogy tényleg így érzet, lehet hogy csak azért gondolom emiatt rossznak a könyvet mert én teljesen más várok az úttól, de leginkább azt láttam benne, hogy úr isten mennyire kényes és elkényeztetett a mesélő nő. Lehet, hogy én vagyok igénytelen, de amikor már a huszadszor panaszkodik rá, hogy nem tudott aludni a horkolástól akkor már kedvem lenne odamondani neki, hogy aki elég fáradt azt bárhol elalszik. És egyébként is, komolyan 5*-os szállodákba illő körülményeket várt? Az volt az érzésem, hogy nem a megfelelő nyíltsággal ment az útra, hanem inkább mindenki gyanús méregetésével. A segítő emberekben szinte azonnal a molesztáló nőgyilkost látta (vigyázat, sarkított vélemény) és inkább negatív energiát sugárzott mint pozitívat. Az egy dolog, hogy nem így ment oda, de még azt sem érzem, hogy a végére ezt elsajátította volna.

Szerencsére így is tanultam pár dolgot a könyvből, de azt hiszem nem én leszek az, aki ajánlani fogja ezt másoknak elolvasásra. Lehet, hogy csak annyi volt a gond, hogy más egyéniség vagyok; elképzelhetőnek tartom, hogy inkább nők értik meg mert egy “igazi” nő írta, de azt is hogy a könyv csak egyszerűen pocsék. Én nem élveztem, nem szerettem – pedig igyekszem mindenben megtalálni a jót és ritkán mondom ezt dolgokra, de itt nem tudok felhozni semmit sem mellette.

Ui.: Remélem azért a közeljövőben tudok pozitív élményekről is beszámolni a témában végzett olvasmányaimmal kapcsolatban és majd szeptemberben elmondhatom a saját élményeimet is :) Sajnos a szeptember még nem biztos, de egyre inkább elérhető közelségben van a terv.

Comments

comments

2 hozzászólás

  1. Eleve füldugó (100 HUF/pár az ipari 3M/Bosch bármelyik nagyobb áruházban) nélkül menni bárhova, ahol más emberek között leszel (diák/turistaszállások, fesztiválon kemping) és tudod, hogy gondjaid vannak az elalvással…

  2. Lehet, hogy az a baj a konyvvel, hogy nagyon “demonstrativ” ahogy Sandor Anikot a Camino minden fiatal ferfi zarandoka “kortarsanak” tekinti. Talan ott is van a baj, hogy a Caminot ma mar nagyon sokan “teljesitmeny-turanak” tekintik, pedig erre a celra sok egyeb tura-utvonal is megfelelne. Nem kotelezo persze, de talan, megis jobb lenne, ha a vallas vagy Isten kereses (jobb meghatarozas hijan) is a zarandoklat celjai kozott szerepelne. Evekkel ezelott hallottam a radioban egy idosebb hazaspar beszamolojat a Caminorol, akiknek meghalt a fia; az valahogy egesz mas volt, igazabb. Nekem azert tetszettek Sandor A. konyvei. Ugyan nem nagyon hiszem el a vele tortent esemenyeket, – de nagyon is ertem a minden konyvebol kisugarzo nagyon is oszinte “el innen barhova mashova, ahol nem taposnak az emberen” erzest. (sem a koran, sem a kulsejen, sem a vegzettsegen, sem semmin) Az mar persze mas kerdes, hogy a kulhoni “taposas” modszereit 3 honap alatt kiismerjuh-e? (Ez utobbi megjegyzes inkabb utal a “Pillangó a vállamon” c. konyvere. )

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.