Már a második jelet kapom meg, hogy “Hohó! Lassabban!”.

Mintha ez az év arról szólna, hogy türelmet és alázatot tanuljak abból, hogy ismét egy valóra váltandó tervemet, álmomat fogom egy évvel elhalasztani – és mind ezt a józan ész nevében :) Most az elnapolási döntés áldozatául a 2014-es nagyatádi Ironman esett – illetve ennek egyéniben teljesítése. Ennek most egy egyszerű oka van – Gyulával beszélgettünk az edzés célokról és megerősített abban, amit már magam is sejtettem: jövőre még túl korán lenne az IM. Bár egy kőkeményen végigdolgozott évvel valószínűleg fel tudnék készülni annyira, hogy végig tudjak menni, mivel nincs különösebb sportmúltam elég csúnyán szét is szedném magamat a végére. Nem tudnám élvezni – túlhajtás lenne a vége, ami jellemző rám :)

Mint minden nehéz döntés meghozatalakor, most is kicsit szomorkás vagyok, de hiszek benne, hogy hosszú távon így lesz a legjobb. Érdemesebb nekem jövőre a féltávra felkészülni két éves edzésciklus részeként, melyet jövő utáni évben követhetne majd a teljes táv. Érdemesebb Ikarosznak most alacsonyan szállni türelmesen sokáig, mint az, hogy azonnal a napot célozza meg :) Jövőre így is vár rám főversenyként egy Balatonman és váltóban ugyanúgy indulhatok majd Nagyatádon :)