Hogyan készülök a Caminóra?

Rég írtam már, de ennek egyszerű oka van: az elmúlt hetek leginkább előkészületekkel teltek.

Fizikai: 

Páran, akik facebookon / twitteren / instagramon / stravan követnek, szóvá tették, hogy sokat túrázok mostanában. Hát igen :)

Úgy voltam vele, hogy abból baj nem lehet, ha a cipőmet betöröm, próbálgatom a felszerelésemet és próbálom a legtöbb hibát már itthon elkövetni. 20-30 kilométeres túrákra céloztam elsősorban (amennyire elnéztem a javasolt szakaszokat, ez az átlagos), de rövidebbek is becsúsztak, ha éppen úgy alakult a társaság. 

Volt köztük 10 kilométeres stabilos rendezésűtől elkezdve, 20 kilométeres 1000 szintes és 30 kilométeres alig szintes Magyar Hősök Túrasorozatoson keresztül mindenféle is. Hiszek benne, hogy amit ki lehetett próbálni, azt ki is próbáltam itthon. Az első (technikailag harmadik, de erről majd később) nap lesz valószínűleg a legnehezebb, ha a szintet nézem (27 km és 1200 m szint felfele a Saint Jean Pied de Port –  Roncevaux). A többi relatív lapos (Első fele és Második fele). Maximum a vége fele lesz pár hegy. Nem azt mondom, hogy teljesen frissen, de a 30-as túra után is relatív kipihenten tudtam következő nap kelni. Nem vagyok naív – bizonyára lesznek olyan dolgok, melyeket csak majd ott helyben tudok majd megtapasztalni, de remélem, hogy a legtöbb lehetséges szívásba még itthon belefutottam, ami a fizikális felkészültséget jelenti. 

Azt terveztem, hogy az első héten tartom magam a guidebookok által javasolt szakaszokhoz (maximum 1 település elcsúszás lehetséges, mert a meghallgatott tapasztalatok szerint mindenki a guidebookok szerint száll meg, máshol könnyebb szállást találni) és csak 1 hét elteltével akarok módosítani a szakaszokon annak függvényében, hogy mennyire jól bírom. Azt mindenképpen el akarom kerülni, hogy az első pár nap extra kipihenten azt érzem, hogy +10 kilométereket meg tudnék mondjuk tenni, de utána lábra sem tudok állni. 

Eddig amúgy úgy látom, hogy kb 30-35 nap körül végig tudám majd sétálni a távot. 

Lelki:

A “lelki” felkészültség jelenleg elsősorban abban merül ki, hogy próbálom a munkában egyre inkább felkészíteni a kollégákat, hogy nem túl sokat fognak hallani felőlem majd másfél hónapon keresztül. Próbálom a juniorokat arra nevelni, hogy a) keressenek legalább egy megoldási javaslatot a megoldandó feladatra, mielőtt segítségért folyamodnak és b) nyugodtan merjenek kérdezni, nem bűn az, ha valaki elakad és nem tudja hogyan tovább, ellenben szememben az már inkább, ha nem jelzi, és nem próbál ez ellen tenni. Reménykedem benne, hogy ezekkel és a megfelelő segítséggel, nélkülem is meg fogják tudni oldani a problémák nagy részét, még akkor is ha ez részemről és részükről is a komfort zónából kilépés lesz. Ők sokat fognak tanulni, én meg végre – ha már nem tudok mindig delegálni, legalább rákényszeritek másokat, hogy a delegálandó feladatokat valahogy átvegyék. 

Párszor már felmerült az a kérdés, hogy miért is megyek én caminóra? Mint általában semmi sem, ez sem egy egyszerű kérdés: 
a) amit kezdésként le kell szögezni, nem vagyok vallásos, szóval a hagyományos értelemben nem zarándoklat lesz ez. 
b) ugyanakkor azt érzem, hogy rám fér végre egy hosszabb pihenés. Egy pihenés, amikor nem kell végre a hétköznapi problémákkal foglalkozni 
c) nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy ennyire a komfort zónámból kilépve, amikor már 2-3 hete úton vagyok és még ennyi van hátra, akkor miket fogok érezni, gondolni, tenni. 
d) már 5 éve, az előző munkahelyemen is erre készültem mint “sabbatical” szabi. 
e) abból sem lehet baj, ha pár kilót leadok, mielőtt elkezdem a jövő évi triatlonos felkészülést. 

Mint olvashatjátok, elég jól sikerült racionalizálni magam előtt ezt az utat :) 

Felszerelés: 

Szeretném azt gondolni, hogy már a legtöbb szükséges felszerelés megvan, amire reális esély van, hogy kellhet. A táskától elkezdve, amit már lassan 2 hónapja használok (és miatta sokan értetlenkedve néznek rám, hogy minek megyek ekkora (45 liter közeli) táskával laza tízes túrákra), zoknikon, kis helyen is elférő összenyomható bögrén keresztül a már betört bakancson át, nulladik közelítésben azt hiszem, minden érdekes dolgot beszereztem. Biztos lesz olyan, hogy csak a tizedik napon jut eszembe valami, de remélem, hogy a következő blogot olvasva relatív kevés ilyen marad. Ennél részletesebben nem akarok kitérni a témára. Az előbb linkelt blogger elég jól írt mindenről. Én majd utólag fogok, ha már tényleges tapasztalatom is lesz. 

Utazás és út: 

A tervek eddig relatív egyszerűek: 
– Szeptember 21-én megy a repülőm Párizsba
– November 5-én már munkanap lesz itthon 

Ez a kettő constraint van, amikkel számolnom kell. Sokat gondolkodtam rajta, hogy hogyan is legyen az odafele út, végül arra jutottam, hogy pénteket párizsi városnézésre szánom, és szombat hajnalban megyek tovább TGV-vel Bayonne-ba és onnan tovább Saint Jean Pied-de-Portba. Ott alszom egy jót és vasárnap reggel már a Piereneusok megmászásával kezdem. 

Ezen túl csak annyival számolok, hogy remélhetőleg kb. 30 nap múlva Santiego-de-Compostellában veszem át a zarándok útlevelemet, és 2-3 nap múlva Muxaiban vagy Finisterreben fogok megszállni. Hogy onnan hogyan tovább, az egy nagyon jó kérdés :) 

Eddig alternatívaként a következők merültek fel: 
a) -> Santiago busszal és onnan Barcelona, majd Pest repülővel – Barcelonában 1-2 napot elöltve
b) -> Santiago busszal, Porto busszal és onnan repülő
c) -> Santiago busszal, gyalog a portugál úton Porto fele, ameddig csak időm engedi, és onnan repülő

Még nem döntöttem és valószínűleg Muxiáig nem is fogok. 

Ami még hiányzik: 

Igazából már nem sok van hátra. Két hetet még “túl kell élnem”. Túrázások és Magyar Gó Szövetséges adminisztratív teendők várnak még rám. 

Át kell néznem még a listámat, hogy milyen gyógyszerből nem pakoltam be pár darabot. Pénzt kell még váltanom és még egy Párizs->SJPDP vonatozást nem intéztem el. Visszafele minden jegyet majd utolsó pillanatban tervezek megvenni, amikor már tényleg látom, hogy mikorra lesz rájuk szükség. 

Updatek merrefele: 

Hogy merre is vagyok éppen, még nem döntöttem el, hol fogok beszámolni. 

Ha szépet látok, megpróbálok róla szépségét legalább részben visszaadni tudó képet készíteni, és azt instagramon meg fogom osztani. Ha időm és kedvem is engedi, ide is fogok majd írogatni a napi tapasztalatokról, de erre nem akarok majd rágörcsölni. Arra is van egy kis esély, hogy stravan is fent lesznek a napi szakaszok, ha órám és powerbankom is bírja majd aksival. 

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.