Kerékpárosok egyik alattomos ellensége – a sínek

Egy nálam alig két héttel idősebb kerékpáros, Kristof Goddaert tegnap halálos baleset áldozata lett edzés közben Antwerpenben, miután beakadt az első kereke egy sínbe [link]. Engem ma edzésre menet dudáltak le kacsázást mutogatva, mert sávot foglalva óvatosan mentem át egy villamosan sínen.

1782449_561684703927909_1279363539_o

Ennek a két eseménynek az együttállása késztetett ennek a bejegyzésnek a megírására, melyben szeretném felhívni elsősorban a vezetők, másodsorban a kerékpárosok figyelmét erre a balesetveszélyre. Sajnos azt tapasztalom, hogy rengeteg vezető egyszerűen nem is veszi észre ezt a veszélyt. Sok kerékpáros is először a saját bőrén kell tapasztalja a sín veszélyeit, hogy utána egy életre megtanulja.

Kedves többiek, elsősorban gépjárművezetők!

Mi kerékpárral nem azért foglalunk ilyenkor sávot, hogy feltartsunk benneteket! A kézjelzéseinkkel sem a ti sértegetésetek a célunk, hanem a figyelem felhívása arra, hogy lassítani fogunk, ezért ti is tegyétek ezt. Csapattársainkat és titeket figyelmeztetünk a közelgő vészhelyzetre és arra kérünk titeket, hogy ennek megfelelően készüljetek fel a cselekedeteinkre.

Amit ti kacsázásnak láttok, mi azzal csökkentjük az esés esélyét. A helyzet egyszerű: a sínek csúszósak, néha kereket megvezető lyuk is van köztük, főleg ilyen esős időben óvatosnak kell lenni velük. Akkor van a legkisebb esélye a problémának, ha őket merőlegesen közelítjük meg, de ez nyilván nem mindig lehetséges.

sin

De erre próbálunk törekedni – ez néha azt jelenti, hogy a sáv bal széléről a jobbra, jobb széléről a balra fogunk átvágni. Példának álljon itt két kedvenc sínem az útvonalakon, amin közlekedek. Mind a kettőn bejelöltem az ívet, amit ha tehetem, próbálok követni.

Albertirsai út

Albertirsai út

Boráros tér

Boráros tér

Ez nem kacsázás – ez tudatos művelet. Arra kérlek benneteket, hogy az ilyen manőverek miatt, ha mindenképpen előzni akartok, akkor sem a síneken próbáljátok meg. Ha valóban gyorsabbak vagytok mint mi, akkor előtte és utána kevésbé balesetveszélyes helyzetben bőven lesz még rá hely és idő.

És kedves bringástársaim, legyetek óvatosak!

A sínek csúszósak tudnak lenni. Jobb esetben csak egy vadiúj első kereket hajlítotok el, mint azt én még 4 éve tettem a kerepesi úti hévsínnél, rosszabb esetben törés is lehet a vége. Ajánlom nektek a fent említett taktikát, azzal a kiegészítéssel, hogy mindenképpen nézzetek hátra, hogy van-e elég hely manőverezni. Ha nincs, akkor inkább lassan és óvatosan döccenjetek át a sínen! És végezetül, a haladási irányunkkal párhuzamos sínekkel még jobban vigyázzatok! Ezek keresztezése sok rutint igényel és az esetek döntő többségében felesleges.

Mi is a helyzet azzal a nyamvadt zebrával?

Na nem az állattal – ők jól megvannak Afrikában és az állatkertben. Viszont az emlegetett állatkertnek látszólag alacsony a kerítése. Bevallom őszintén kicsit elegem lett – kicsit elegem lett, hogy egyre több helyen emlegetik, hogy szabálytalan zebrán biciklizni – mert ez úgy ahogy van hülyeség. Ki nem állhatom a hülyeségek terjesztését – főleg olyanokat nem, ami alapján még egy kis szabálytalanságot akarnak ráhúzni a biciklisekre. Ideje hát tiszta vizet önteni a pohárba:

Tolva szabályos

Minden vitában előkerül egy állítólagos szabály, mely arra kényszeríti a biciklist, hogy szálljon le a biciklijéről. Mindenkit arra kérek, hogy idézze nekem ezt, de eddig még senkinek sem sikerült. Leggyakoribb időzet a következő, szóval ti kérlek ne ezzel próbálkozzatok:

A kerékpárosnak a kerékpárról le kell szállnia és azt tolva – a gyalogosok közlekedésére vonatkozó szabályok szerint – kell az úttesten áthaladnia.

Látszólag ide való, de sajnos ez a mondat a kontexusából kiragadott és a teljes az 54-dik paragrafusban így hangzik:

(4) Kerékpárral
a) lakott területen kívül a főútvonalról balra bekanyarodni vagy megfordulni, továbbá
b) a kerékpárútról a vele párhuzamos útra balra bekanyarodni nem szabad.
A kerékpárosnak a kerékpárról le kell szállnia és azt tolva – a gyalogosok közlekedésére vonatkozó szabályok szerint – kell az úttesten áthaladnia.

E szerint a szabály szerint csak azokban az esetekben kell leszállni és tolni, ha vagy az a) vagy a b) eset teljesül. Városban rohadtul nem beszélhetünk a)-ról (mert ugyebár lakott területen kívülről beszélünk) és a b)-re sem láttam még példát.

Következő tipikus állítás, hogy a gyalogátkelőhely nevében benne van a gyalogos és ezért csak ők mehetnek rajta át. Ahogy láttam ez nem jelenik meg sehol. Eszerint a logika szerint autóúton és autópályán csak autóval lenne szabad menni és motorral nem. Igazából pontosan az van kimondva a zebrára, hogy a gyalogosnak ott kell átkelnie, nem pedig az úton akárhol máshol (21-dik paragrafus).

(5) A gyalogos az úttesten a kijelölt gyalogosátkelőhelyen, ha pedig a közelben kijelölt gyalogosátkelőhely nincs,
a) lakott területen levő főútvonalon az útkereszteződésnél (a járda meghosszabbított vonalában), valamint a menetrend szerint közlekedő jármű megállóhelyén levő járdasziget és az ahhoz közelebb eső járda között (a járdasziget teljes hosszában),
b) egyéb helyen bárhol,
a legrövidebb áthaladást biztosító irányban mehet át.

Szóval ha eljutottunk odáig, hogy látszólag sehol sem tiltott, ideje megvizsgálni, hogy mi valójában a helyzet. Ehhez a következő idézetek használom fel:

(7) A kijelölt gyalogosátkelőhelyen áthaladó gyalogosnak a járművekkel szemben elsőbbsége van. Ugyancsak elsőbbsége van – kijelölt gyalogosátkelőhely hiányában is – az útkereszteződésnél áthaladó gyalogosnak azokkal a járművekkel szemben, amelyek arra az útra kanyarodnak be, amelyen a gyalogos áthalad. A megkülönböztető jelzéseket használó gépjárművekkel szemben azonban a gyalogosnak elsőbbsége ezeken a helyeken sincs.

(1) Kijelölt gyalogosátkelőhelyen a járművel a gyalogosnak elsőbbséget kell adni. Útkereszteződésnél a bekanyarodó járművel – kijelölt gyalogosátkelőhely hiányában is – elsőbbséget kell adni a gyalogosnak, ha azon az úttesten halad át, amelyre a jármű bekanyarodik.

A lényeg röviden: CSAK ÉS KIZÁRÓLAG A GYALOGOSNAK VAN ELSŐBBSÉGE A GYALOGOSÁTKELŐHELYEN.

Ezek alapján nem szabad azt terjeszteni, hogy szabálytalan zebrán biciklizni. Amit kell is, hogy ott nincs elsőbbsége a biciklisnek. Nem szabad azt várjuk, hogy át fognak engedni minket biciklivel, mert egyszerűen nincs elsőbbségünk. Nem várhatjuk azt, hogy 20-szal közlekedve ott, ahol a gyalogosok 5-tel mennek, hogy számítsanak ránk.

Hogy mit tehetünk és érdemes tenni? Ha ilyen kereszteződéshez jutunk, akkor mindenképpen érdemes lelassítani és szétnézni, keresni a szemkontaktust az úton közlekedőkkel és várni az alkalmat, hogy átmehessünk. Ha szeretnénk, hogy minél hamarabb átkeljünk egy tömött kereszteződésen, akkor pedig szálljunk le a bicikliről és toljuk. Jogilag ekkor gyalogosok leszünk és elsőbbségünk lesz ott, ahol a nyeregben ülve előtte egy pillanattal nem volt.

Röviden és tömören: A zebráknál nem kell leszállni, csak nagyon nagyon óvatosnak lenni és ha úgy hozza a helyzet akkor érdemes lehet, a saját helyzetünk megkönnyítése érdekében, gyalogosnak lenni időlegesen. Nem kell leszállni a zebráknál, csak érdemes.

Ui.: Az is egy misét megér, hogy hogyan jut legálisan zebrákhoz az ember? Sajnos az uniós pénzek bringaút jelszóval végrehajtott járdafelújításai gyakran vezetnek járdán vezetett szarokhoz és ezeket tipikusan gyalogátkelőhelyek kötik össze.

Kék? Szuperkék!

Nemrég nekikezdtem az Országos Kéktúrának – aminek két főbb oka van:

-Úgy gondoltam ha már itthon maradtam a Camino helyett, akkor semmiképpen sem árthat ha idő közben túratapasztalatot szerzek és mi adhat több tapasztalatot mint egy 1130 kilométeres egész országon átívelő túrasorozat.

-Egyszerűen csak szeretek világot és országot látni és erre sincs sok jobb, nyugodtabb és bizonyos szempontból kihívást jelentő ötletem, mint keresztülgyalogolni az érdekesebb részeken :)

IMG_9037

A szombati napra két szakaszt is terveztem, mert OCD hajlamos lelkemet zavarta az, hogy előző szakaszon (Piliscsaba-Hűvösvölgy) sehogy sem találtuk meg a Zsíros-hegyi pecsételőpontot. No de mivel ugyebár ezt végigjártam, az egyszerűbbnek látszó megoldásnál maradtam – este felbiciklizek oda és immár térképpel, pontos koordinátákkal lokalizált pöcséttel egyszerűen pecsételek egyet. Elsőre ez tűnt az egyszerűbb melónak – utólag ez lett a kalandosabb – de erről majd a későbbiekben :)

Hűvösvölgy – Rozália téglagyár szakasz

A szakasz hossza 14.2 km összesen, ami előre sejteti, hogy nagy valószínűséggel nem ebbe fog belehalni az ember – szerencsére ezt a gyakorlat igazolta is :) Az elején az ellenőrző pont megtalálása nem jelentett problémát – itt már az előző szakasz végén jártam – besétáltam rutinosan a gyerekvasút forgalmi irodájába, pecsét az igazolófüzetbe és indulás is tovább követve a felfestéseket. Kellemesen emelkedő széles erdei út – szép napos idő és őszies erdő – tökéletes túraidőnk volt és ez meg is látszott az emberek számában. Rengeteg volt a túrázó és a terepfutó is (ez is egy olyan sport, amivel szívesen élnék), ami látva a környéket, annyira nem is meglepő. Na de ami meglepett, hogy a Hármashatár hegyre felmenet nem is volt olyan vészes, mint amire számítottam a bringás Teleholdasok után.

Izzasztónak izzasztó felfele, de mindenki meg tudja csinálni :) Fent viszonylag az is adta magát, hogy hol van a pecsételőpont és az is sikerélményt jelentett, hogy nem hiába vittem magammal a bélyegzőpárnát. Note to others: legyen nálatok bélyegzőpárna, mert ha van egyáltalán kihelyezve, az úgy is ki van már száradva.

A HHH-ról lefele jövet kicsikét eltévedtünk, de szerencsére visszamenve és követve a katonai terület határát ismét a kék jelzésen mehettünk tovább. A kitérő sem lehetett több mint 200-300 méter. Ettől eltekintve a túra egyébként eseménytelenül telt – ez a szakasz elég kíméletes – semmi vészes emelkedés vagy süllyedés nincs benne, aminek leküzdése nagyobb ügyességet igényelne. Legnagyobb kihívás maximum az, hogy Virágos-nyeregnél a bűfékocsi néha a bélyegző pont elé parkol. Úgy, hogy közben még fotózni is megálltam és nézelődtünk is egy keveset, 3 óra 15 perc alatt sikerült teljesíteni ezt a szakaszt :)

Nagykovácsi – Mufflon itató
Mint könnyed délutáni program a kellemes kis túrázás után lecseréltem a túrabakancsot spd cipőre és felültem az országútira megcélozva Nagykovácsit :) Az útvonal odafele már csak a szokásos – Hűvösvölgyi út megmászása az emelkedőjével, a szokásos beszólogató autósokkal akiknek még mindig nehezére esik megérteni, hogy a bringagyalogot nem kötelező használ (ősszel falevelekkel kátyúkkal nem is fogom) és a szokásos megállással a Hűvösvölgyi út végén lévő benzinkútnál. Ami meglepető, hogy úgy éreztem nagyon jó tempóban mentem fel a hegyre és különösebben pihenésre sem volt szükségem – a megállás legfőbb oka max az volt, hogy lámpákat szereljek a bringámra :)

Innen indulás tovább – körforgalom Nagykovácsi fel – bazdmegolás a szűk beláthatatlan úton centiző vezetők miatt és mászás továbbra is fel a hegyre. Kellemesen ki is élveztem volna a fennsíkra feljutás minden pozitív hatását (mászás terheléshez hozzászokott lábbal lehet hasítani a lapos szakaszokon) de sajnos az eső ebbe közbe szólt. Egy kis lámpa szerelés és táska vízállóvá varázslás után mehettem is tovább Nagykovácsi csúszós út miatt óvatosabban.

Jól emlékeztem, odaérve az útvonal fejből ment, és ahogy a térkép is sejtetni engedte, nem egy meredek utcával találkoztam. 10% és 15% között voltak ami nem annyira meredekek – elöl kistányér, hátul a legnagyobb kombóval és kávédaráló üzemmóddal felküzdöm magam a tetőre. Az itató és a pecsételőpont megtalálása igazából nem is jelentett nehézséget, az érdekesebb rész a lefele út volt.

Egy dologra nem számítottam: arra, hogy mennyire fog csúszni lefele a terep. A 15%-os emelkedő felfele még csak csak, de amikor lefele esélyem sincs megengedni a bringát és bevenni a kanyart, mert annyira csúszós az út, az már izgalmasabb. Hát jól van – maximum tolom lefele – gondoltam :) Sajnos ezt az ötletemet hamar újra kellett gondolni, miután az spd csukában műkorcsolyázókat megszégyenítő egyensúlymegőrző gyakorlatot hajtottam végre. Táskámban a tükörreflexes fényképezőgéppel és új objektívvel úgy gondoltam, hogy jobb nem kockáztatni.

Gondolkodtam, gondolkodtam és csak egy megoldással tudtam előjönni: cipő le, zokni le és mezítláb séta. Egész érdekes élmény volt jéghideg talajon így sétálni 200 métert miközben az eső már patakokban folyt le a lábam körül. Sebaj – tapasztalatnak jó :D Következőnek vagy más bringával jövök, vagy jobban meggondolom :)

Visszafele ettől eltekintve szerencsére könnyű utam volt, hisz csak lejtőnek lefele kellett menni. Magamat alig megerőltetve és az eső miatt mérsékelten óvatosan is 40-el száguldozhattam. Igazi kellemes testi elfáradás, szellemi feltöltődés és 5 pecsét az OKT füzetben volt a nap eredménye :)

Swing, swing, swing

Swing

Két kedvenc zenével kezdek, hogy legyen mit hallgatnotok a poszt olvasása közben :)


1000 Swing challenge

Lassan már 5-6 hónapja kettlebellezek és úgy döntöttem ennek örömére letesztelem magam. Előző 1000 swingen is ott voltam már, de akkor még csak a fotózással segítettem. Mindenesetre már akkor is megtetszett a hangulata és úgy döntöttem, hogy mindenképpen ott kell lennem a következőn.

Sajnos nem túl sok pihenéssel tudtam odamenni (éjszakázás, 3 óra alvás) és ennek a fényében az első súlyos (haha) kérdés az volt, hogy milyen nehéz bellel kezdjem el a gyakorlatokat :) Végül 16-os mellett döntöttem, hiszen ott volt a lehetőség, hogy közben is vissza váltsunk kisebb bellre (nyilván akkor a kisebbel számít teljesítettnek). Edzéseken egyébként is 2×12 vagy 2×16-ossal mennek a gyakorlatok.

Attila tartott egy kis primal move-os bemelegítést, majd kezdetét is vehette a challenge.

Nem kifejezetten volt koncepcióm arra, hogy hányas szériaszámmal csináljam, ezért elsőre 50 ismétlést csináltam ami brutál soknak tűnt. Utána 3 próbálkozás volt a 30 ismétléssel, de még ez sem volt a legoptimálisabb így végül 20-ra álltam be. Az tapasztaltam, hogy ez az ismétlésszám az, aminek a végére még tudok figyelni a helyes tartásra, nem számolom el magam és nem csúszok szét teljesen. Minden ilyen ismétlést a végrehajtott szám rögzítése és egy 20-25 másodperces pihenés követte, néha magnézium használatával egybekövetve.

1382420_10152103018998296_1935338345_n

Őszintén bevallom, már 400-500 környékén törtem a fejemet, hogy elhajítom a 16-ost bellt és lecserélem egy 12-esre, de végül mindig úgy voltam vele, hogy csak még egy szériát végrehajtok és utána majd eldöntöm. Amikor megnéztem az órát, akkor mindig azt láttam, hogy a tempóval éppen, hogy bele fogok férni az egy órába, még ha a nehezebb bellel kicsit lassulok is. A kezem már 500 után beállt, ahogy várható volt. Kénytelen voltam, ahogy a nagykönyvben is meg van írva, a csípőmmel lendületet adni és azzal fellökni a golyót annyira magasra, amennyire csak tudtam. Igazából a vége fele egyetlen nagyobb gondom volt csak – hogy a magnézium ellenére is meglehetősen csúszott pár ujjam és emiatt nem tudtam megfelelő fogáserősséget kifejteni.

Végül 58 perc alatt végeztem, amit úgy értelmezek, hogy pont megfelelő kihívást választottam magamnak. Ha könnyebb a bell, túl hamar készen lettem volna és nem fáradtam volna el, ha nehezebb akkor tuti végig sem tudtam volna csinálni. Még hétfőn éreztem kicsit az izomlázat és hogy nem pihentem ki magam, de egy kis bőrsérülésen kívül más sérülést nem szereztem :) Most pihenek és töröm a fejem, mikor állítsam magamat következőnek ilyen kihívás elé :)

HR

Ui.: Kíváncsiságból végig rajtam volt a pulzusmérő és geek szívem imádja a görbét amit produkált – tökéletesen látszanak rajta, hogy mikor voltak a pihenőidők és szériák :)

スウィングガールズ – Suwingu Gāruzu – Swing Girls

És végére egy másik swing filmajánlónak :) Talán már 3-4 éve is lehetett, amikor rendszeres jártam a Japán alapítvány ingyenes filmvetítéseire az Örökmozgó moziba és akkor találkoztam ezzel az aranyos kis filmmel.

Egy kis japán suli zenecsapata elmegy szurkolni a baseball csapatuknak, de a kajájuk nem érkezik meg időben. Amikor végül a szálítok mégis megjönnek vele, a matek korrepesek utánuk akarják vinni, de szerencsétlenül és lassan érnek oda. Sikerül a romlott kajával megmérgezniük mindenkit, egy srácot kivéve :D Természetesen ez a srác rájön az egészre és kizsarolja tőlük, hogy ha már mindenki gyomorrontásos, akkor legalább ők próbáljanak meg megtanulni zenélni és alakítani valamit. A csajok szép lassan belejönnek, de visszatér az eredeti csapat is…

A film 8-dik legtöbb bevételre tett szert japánban 2004-ben, nyert 7 díjat a Japanese Academy Awardson (japán Oscar), többek között a legnépszerűbb filmét is. A film eredeti hanggal, angol felirattal elérhető a legtöbb torrentbolton, de youtubera is feltöltve: http://www.youtube.com/watch?v=6EEPUZlZCVg

(és ha valakinek tetszene a stílus, ajánlom figyelmébe a Waterboyst (ウォーターボーイズ Wōtā Bōizu) is :http://www.youtube.com/watch?v=3izpZsD-92Q

Kerékpáros főút a hungárián

Tegnap olvastam az alábbi cikket – egyik szemem sír, a másik nevet.

“Kerékpáros főút lesz a Hungária körút

A Hungária körút járdáján futó bicikliutat kerékpáros főútként kezeli a főváros, és talán annak is fog kinézni, ha átalakítják, és megpróbálják a bicikliseket az eddigieknél jobban elkülöníteni a gyalogosoktól.

A BKK megbízásából korszerűsítik a külső körút mellett húzódó bicikliutat. A tervekből az derül ki, hogy a fővárosi közlekedési cég kerékpáros főútként tartja nyilván az utóbbi évtizedben nem sok felújítást látott bringautat.

A BKK egy Speciálterv Kft. által vezetett konzorciummal terveztette meg a Rákóczi híd és a Budapest Sportcsarnok közötti kerékpárútszakasz felújítását.

A felújítás célja, hogy biztonságosabbá és a gyalogosoktól jobban elkülönítetté váljanak a biciklisek által használt járdarészek.

A VIII. kerületnek a napokban kellett megadnia a tulajdonosi hozzájárulást ahhoz, ahogy a területén lévő négy kereszteződésben megkezdődhessenek a munkák. A Stróbl Alajos, a Hős és a Ciprus utcáknál a burkolat és az útpálya bontását is el kell majd végezni.”

Forrás: http://kerekagy.blog.hu/2013/10/15/kerekparos_fout_lesz_a_hungaria_korut

Hogy miért nevet? Mert egyszerűen örülök annak, hogy foglalkoznak a bringás közlekedéssel. Be kell látni, hogy ez a közlekedési eszköz egyre nagyobb tért kezd hódítani a városi közlekedésben és ezért tényezőként kell vele foglalkozni.

Hogy miért sír? Mert az első pár szó a “járdáján futó bicikliút” résszel már el is mondja az út szörnyűséges állapotát és minden negatívumát. Mint a legtöbb járdán vezetett bicikliutat, ezt is ellenzem. Ha valaki ismeri a környéket, tudhatja jól, hogy nagyon szűk a járda és igazán nincs miből elvenni. A Stadionoktól a vasúti felüljáróig ráadásul vannak szakaszok, ahol még fával is be van telepítve. Itt úgy oldották meg a problémát, hogy roppant kreatív módon mind a két oldalán elvezettek egy 40 cm-es csík bringautat. Hát ez normális megoldás? Ez jó biciklis infrának nevezhető? Semmiképpen sem, de sajnos nincs is hely, hogy jobbat csináljanak helyette ott.
Gyalogosoktól jobban elkülönítetté varázsolt járdarészek? És mégis hogyan? Oda is olyan korláterdőt építünk ki mint amilyen a Bajcsyn volt és évekre rögzítjük a rossz állapotokat itt?

Igazából csak egyetlen dolgot látok elsőre, ami talán érdemben javítana: ha kicserélnék a Népliget – Lurdy ház szakaszt, hogy ne térkővellegyen egyes szakaszokon burkolva a bringás rész, hanem vörös aszfalttal. Ez talán tényleg tudna kicsit javítani a helyzeten.

Egyik szemem sír, mert értem én, hogy a jelenlegi állapot sem fényes, de erre nem az a megoldás, hogy még évekre kőbe véssük ezt. Köszönöm de nem kérek abból, hogy hosszú távon újabb kerékpáros – gyalogos konfliktusforrást alakítsunk ki. Bár forgalmas az út, én még így is megpróbálnék irányhelyes oldalankénti sávokban gondolkodni, mert szerintem hosszú távon ez lenne a legjobb az egész Hungária körútra nézve. Ezzel kapcsolatban csak két helyen fogadok el kibúvót: az Árpád hídnál és a Rákóczi hídnál. Nem muszáj most azonnal, elég 5 év múlva is. Sajnos azzal, hogy szar újítunk fel szarrá, sehova sem jutunk.