Murakami nevével először évekkel ezelőtt egy Japán alapítványos előadáson találkoztam. Akkoriban (5-6 évvel ezelőtt) gyakoriak voltak a könyvbemutatók és filmvetítések és egyik ilyen keretében jelen voltam a Kafka a tengerparton magyar könyvbemutatóján és mint a legtöbb itteni könyvbemutató, ez is megszerettette velem a könyvet és az első dolgom volt utána, hogy gyorsan elolvastam. Másodikként a Keményre főtt csodaországgal futottam össze egyik volt barátnőmnek hála és annak az oldalait is csak faltam.

Most hosszú kihagyás után újra jutott egy kis időm az olvasásra és valahogy kezembe került ez a könyv is. Hogy pontosan hogyan, azt nem tudnám megmondani, de így hogy mostanában újra intenzívebben próbálok futni, elég magától adódó ötlet volt, hogy elolvassam :)

Amit mindenképpen érdemesnek tartok megjegyezni: ez nem egy regény és nem is egy novella. Ahogy Murakami, én is memoárnak tartom mert igazából történetvezetés (ha el nem tekintünk a New York maratonra való felkészüléstől) nincs benne és nagyrészt magáról beszél. Életének pár fontosabb és kevésbé fontosabb mozzanatán keresztül mutatja be miért került kapcsolatba a futással és ez milyen hatással volt rá. Nem beszél arról, hogy hogyan tervezzük meg az edzéseinket és nem beszél arról, hogy hogyan készüljünk egy versenyre. Aki ilyenekre vágyik, az ne ezt a könyvet tanulmányozza!

Murakami egyszerűen csak azokat a gondolatait írja le, amik futás és versenyzés közben eszébe jutottak és a könyv pont ezért fogott meg engem igazán. Tetszik, ahogy gondolkodik. Tetszett, hogy kicsit magamra ismerhettem a személyében és a gondolkodásmenetében :) Az írási stílusa egészen más mint az eddig olvasott könyveiben, hiszen nem egy kitalált történetét mondja el, hanem magáról mesél. Tetszik, hogy önmagát vizsgálja és alternatívákra is kitér. Tetszik, hogy néha nagyon nem lineáris a gondolatmenete, elkalandozik, majd pedig visszatér oda, ahol abbahagyta. Kicsit önző indok de azért tetszik, mert úgy érzem közel áll a saját írásom stílusához is. Eddig azt hittem, csak én gondolkodom vagy fejezem ki magam ennyire furcsán, de örülök hogy nem :). Hogy ez pozitív vagy negatív, azt mindenki döntse el maga.

De hogy kicsit a könyvről is beszéljek – ír a futás, úszás és biciklizés közben átélt nehézségeiről, pozitív és negatív gondolatairól. Úgy gondolom, hogy bár nyugodtan elolvashatja egy “hétköznapi ember” is a könyvet, igazán csak valaki olyan fogja megérteni ha nem is teljesen, de nagy mélységben, aki ezek valamelyikét műveli. Ha valaki már futott és voltak holtpontjai, úszott és nem érezte elég jónak magát vagy pedig szimplán csak bringázás közben félt valamit, akkor tud azonosulni a szerzővel. Ez olyan mint, hogy valaki csak akkor fog megérteni igazán szerelmes vagy szomorú számokat, ha egyszer már ő maga is átélte őket. Elolvasni természetesen mindenki el tudja a könyvet (hiszen szavakat tartalmaz) de azt állítom, hogy igazi valójában csak azoknak mutatkozik meg, akiknek már voltak hasonló élményei.

Comments

comments