Status update – Félironman, diéta, munka

Először is:

“SIKERES NEVEZÉS! Nevezésed a Balatonman Füred triatlon egyéni versenyére megkaptuk.”

83459-Balatonman_log-

Azaz tegnap leadtam a nevezésemet a versenyre és ma be is fizettem a nevezési díjat – már nincs sok hátra, csak a következő 4 hónapot végigedzeni. Nem lesz egyszerű, de úgy hiszem hogy menni fog :) Már sikerül rávenni magam, hogy hetente kétszer fel tudjak kelni időben az úszóedzésre. A futásokon is egyre hosszabb távok és idők mennek. Lassan de biztosan gyorsulok is.

Részben ennek a gyorsulásnak a gyorsulását remélem attól is, hogy elkezdtem kipróbálni egy új étkezést. A kipróbált rendszer Leangains névre hallgat és azt remélem tőle, hogy segít az időlegesen stagnáló súlyomat újra beindítani a csökkenő irányba. Az átmeneti böjtölés 16 óráját nem annyira nehéz kibírni, mint amennyire elsőre gondolná az ember és az utána következő 8 órás étkezési időszak egész jól illeszthető a délutáni edzésekhez és ahhoz, hogy estefelé érek rá jobban az étkezéssel, ételek elkészítésével foglalkozni. Nem lesz így gond az edzés előtti kisebb, edzés utáni nagyobb kalóriabevitellel sem.

Bár elsőre a megszokottakkal (sok kis étkezés) szembemegy, jó tapasztalatai vannak vele a visszajelzőknek az izomzat megtartás, de zsírtól megszabadulás terén és pont ez amiből szerintem én jelenleg a legtöbb fejlődést tudnám kihozni a triatlon terén. Ha majd versenysúlyom közelébe értem, utána ráérek majd izomtömeget növelni :) (meg egyébként is tudjuk, hogy a fogyás és izomtömegnövelés nem járnak kéz a kézben)

n_a-teljes-egeszseg-dieta-paul-es-shou-ching-jaminet_4802_1

Amikor éppen nem a böjtölős 8 órámat élem, akkor egy paleo jellegű étrendet szeretnék követni. Hangsúlyozom jellegűt – én a paleot túl szigorúnak tartom viszont az irányvonalai nekem pozitívnak tűnnek. Amennyire utánaolvastam és amennyit a könyvből tanultam, én végletek közötti átmenetet a Tökéletesen Egészséges Diéta formájában találtam meg. Ez még megengedi az olyan keményítőforrásokat mérsékelt mennyiségben, mint a burgonya vagy a rizs. Már próbálom az könyv iránymutatását követni – igazából már csak az hiányzik, hogy végtelen mennyiségű receptet megtanuljak, amivel utána a változatosságot tudom majd biztosítani.

Hogy milyen hatással lesz rám és a testkompozíciómra, akikkel rendszeresen találkozom, úgy is meg tudják majd állapítani. Azért mellette ha lesz energiám, néha próbálom fényképekkel is dokumentálni a folyamatot :)

A másik dolog ami mostanában gondolataimat lefoglalja, az a munka. Pár helyre már beadtam a CV-met, azt remélem, hogy jövőhéten már mehetek interjúkra és jelenlegi helyen a fejlesztés alatt lévő projektet nyugodtan lezárva, március elsején már egy új helyen kezdhetek.

Kettlebell – Total Tension

Ne aggódjatok – nem vesztem el, pusztán minden időmet kitölti mostanában a triatlon edzés, kettlebell, munka, alvás és túrázás ötöse. De szerencsére szép lassan kezdem viszontlátni az ezekbe fektetett energiákat: kettlebellen kb 3-4 hónap után elérkeztünk a Geoff Neupert Kettlebell Muscle protokolljának végére és Attila egy újabb gyöngyszemet tartogat a tarsolyában.

Következő pár hónapban “Total Tension” protokollal fogjuk szórakoztatni magunkat és elöljáróban annyit elmondhatok , hogy nagyon finom :-] Bár ha valaki megnézi az edzéstervet, annyira nem tűnik nehéznek olyan protokollok után, mint a Kettlebell Muscle, ahol egy complex 25-30 gyakorlatot is jelenthetett, higgyétek el, hogy ez is tud durva lenni nagy kettlebellel csinálva. Alapból érdemes olyan bellt választani, amit maximum csak 6-8-szor tudunk kinyomni (ez nálam valahol 16 és 20kg között van) és ehhez még hozzájön az a tény is, hogy egy új gyakorlatot is tanultunk.

renegaderow

Bár első ránézésre annyira nem tűnik nehéznek a renegade row, eléggé küzdeni kell jelenleg azért, hogy akár a 16-os, akár a 20-as bellt fel tudjam emelni a padlóról. Azt már meg sem említem, hogy ezt helyesen úgy kellene végrehajtani, hogy közben semmit sem mozdul el a csípőm, sem a lábam. Körönként csak egy gyakorlat, de az az egy gyakorlat megizzaszt a javából :) Kíváncsi vagyok 2-3 hónap múlva mennyire fog menni és milyen súlyokig jutok el. Ahogy a név is implikálja, csak maximális has- és fenékfeszítettséggel lehet megcsinálni helyesen a gyakorlatot. Kb. annyira kell mindent feszíteni, mint amikor az ember véletlen leejti a börtönben a szappant és nem szeretné hogy meglepetés érje őt hátulról :D

Viszont, hogy egy kis örömhírt is meséljek: kettlebell végén volt ballisztika még hozzá nagy bellel. Én egy 24-est választottam és csak kis szentségelések mellett végig tudtam csinálni a 10×15 swinget. Na de ami a jó része, hogy a lapockám miatt sem kellett szólni és a csípőm mozgásomat is nagyrészt helyesnek éreztem :) Az alapján, hogy az elején ezeket hányszor kellett kijavítani, nem hittem volna, hogy idáig jutok :)

Ui.: Csípő mozgásról jut eszembe: miért is leszel a kettlebelltől jobb a szexben :D

Swing, swing, swing

Swing

Két kedvenc zenével kezdek, hogy legyen mit hallgatnotok a poszt olvasása közben :)


1000 Swing challenge

Lassan már 5-6 hónapja kettlebellezek és úgy döntöttem ennek örömére letesztelem magam. Előző 1000 swingen is ott voltam már, de akkor még csak a fotózással segítettem. Mindenesetre már akkor is megtetszett a hangulata és úgy döntöttem, hogy mindenképpen ott kell lennem a következőn.

Sajnos nem túl sok pihenéssel tudtam odamenni (éjszakázás, 3 óra alvás) és ennek a fényében az első súlyos (haha) kérdés az volt, hogy milyen nehéz bellel kezdjem el a gyakorlatokat :) Végül 16-os mellett döntöttem, hiszen ott volt a lehetőség, hogy közben is vissza váltsunk kisebb bellre (nyilván akkor a kisebbel számít teljesítettnek). Edzéseken egyébként is 2×12 vagy 2×16-ossal mennek a gyakorlatok.

Attila tartott egy kis primal move-os bemelegítést, majd kezdetét is vehette a challenge.

Nem kifejezetten volt koncepcióm arra, hogy hányas szériaszámmal csináljam, ezért elsőre 50 ismétlést csináltam ami brutál soknak tűnt. Utána 3 próbálkozás volt a 30 ismétléssel, de még ez sem volt a legoptimálisabb így végül 20-ra álltam be. Az tapasztaltam, hogy ez az ismétlésszám az, aminek a végére még tudok figyelni a helyes tartásra, nem számolom el magam és nem csúszok szét teljesen. Minden ilyen ismétlést a végrehajtott szám rögzítése és egy 20-25 másodperces pihenés követte, néha magnézium használatával egybekövetve.

1382420_10152103018998296_1935338345_n

Őszintén bevallom, már 400-500 környékén törtem a fejemet, hogy elhajítom a 16-ost bellt és lecserélem egy 12-esre, de végül mindig úgy voltam vele, hogy csak még egy szériát végrehajtok és utána majd eldöntöm. Amikor megnéztem az órát, akkor mindig azt láttam, hogy a tempóval éppen, hogy bele fogok férni az egy órába, még ha a nehezebb bellel kicsit lassulok is. A kezem már 500 után beállt, ahogy várható volt. Kénytelen voltam, ahogy a nagykönyvben is meg van írva, a csípőmmel lendületet adni és azzal fellökni a golyót annyira magasra, amennyire csak tudtam. Igazából a vége fele egyetlen nagyobb gondom volt csak – hogy a magnézium ellenére is meglehetősen csúszott pár ujjam és emiatt nem tudtam megfelelő fogáserősséget kifejteni.

Végül 58 perc alatt végeztem, amit úgy értelmezek, hogy pont megfelelő kihívást választottam magamnak. Ha könnyebb a bell, túl hamar készen lettem volna és nem fáradtam volna el, ha nehezebb akkor tuti végig sem tudtam volna csinálni. Még hétfőn éreztem kicsit az izomlázat és hogy nem pihentem ki magam, de egy kis bőrsérülésen kívül más sérülést nem szereztem :) Most pihenek és töröm a fejem, mikor állítsam magamat következőnek ilyen kihívás elé :)

HR

Ui.: Kíváncsiságból végig rajtam volt a pulzusmérő és geek szívem imádja a görbét amit produkált – tökéletesen látszanak rajta, hogy mikor voltak a pihenőidők és szériák :)

スウィングガールズ – Suwingu Gāruzu – Swing Girls

És végére egy másik swing filmajánlónak :) Talán már 3-4 éve is lehetett, amikor rendszeres jártam a Japán alapítvány ingyenes filmvetítéseire az Örökmozgó moziba és akkor találkoztam ezzel az aranyos kis filmmel.

Egy kis japán suli zenecsapata elmegy szurkolni a baseball csapatuknak, de a kajájuk nem érkezik meg időben. Amikor végül a szálítok mégis megjönnek vele, a matek korrepesek utánuk akarják vinni, de szerencsétlenül és lassan érnek oda. Sikerül a romlott kajával megmérgezniük mindenkit, egy srácot kivéve :D Természetesen ez a srác rájön az egészre és kizsarolja tőlük, hogy ha már mindenki gyomorrontásos, akkor legalább ők próbáljanak meg megtanulni zenélni és alakítani valamit. A csajok szép lassan belejönnek, de visszatér az eredeti csapat is…

A film 8-dik legtöbb bevételre tett szert japánban 2004-ben, nyert 7 díjat a Japanese Academy Awardson (japán Oscar), többek között a legnépszerűbb filmét is. A film eredeti hanggal, angol felirattal elérhető a legtöbb torrentbolton, de youtubera is feltöltve: http://www.youtube.com/watch?v=6EEPUZlZCVg

(és ha valakinek tetszene a stílus, ajánlom figyelmébe a Waterboyst (ウォーターボーイズ Wōtā Bōizu) is :http://www.youtube.com/watch?v=3izpZsD-92Q

Vivicitta csapó kettő

Bár páratoknak már örömködtem, hogy múlt héten sikerült lefutni a Vivicittát, csak most sikerült erőt vennem magamon, hogy leüljek végre blogolni róla :)
De először is: miért is csapó kettő?

Mert már évekkel ezelőtt (2007-ben) egyszer lefutottam ezt a távot, bár abból nem sokra emlékszem. Egy a biztos: akkor nem éreztem ekkora kihívásnak mint most :)
5 évvel ezelőtt kb 20-25 kilóval lehettem könnyebb és mindennapos volt akkor az 5-6 kilométer futás :) Akkor egy kis zenés rutinedzés lehetett, mert csak az maradt meg bennem, hogy merre futottunk el az pedig nem, hogy hol készültem teljesen ki :D

Most ennél kicsit nehezebb dolgom volt azért. Istenigazából azért választottam magamnak a Vivicittának a 12 kilométeres távát, mert erről éreztem azt, hogy nem egyszerűen de meg tudom csinálni. Tökéletes cél volt, mert fejlődnöm kellett hozzá de ugyanakkor annyira lehetetlen sem volt, hogy ne tudjam teljesíteni. Az edzést igazán március elején kezdtem el és ekkor még csak 45 perc, körülbelül 6 km ment normálisan megszakítás nélkül. Ezt kellett feltornáznom a duplájára. Mint láthatjátok ez sikerült is :) Egyre jobban növeltem a lefutandó időt és távolságot és szép lassan elértem az 1 órás limitet és a körülbelül 7:30-as kilométereket.

1 héttel a verseny előtt már az 1 óra nem mondom, hogy lazán, de elég jól ment és ekkor már a célom leginkább az volt, hogy a szintidőt és záróbuszt legyőzzem. Még egy hetet ráedzettem és már ment 7:10-el is a kilométer. Szombaton még lefutottam egy 8 kilométeres edzést, tekertem egy rövidet Nightride-on és már el is jött a nagy nap.

Vasárnap:

Reggel egy jó nagy adag krumplival kezdtem és elég lengén öltözve (rövidnadrág és rövid ujjú póló – mindenki fagyoskodott, aki csak rámnézett :D) elindultam be a Margit-szigetre, a verseny helyszínére. Viszonylag korán (10:15-kor) értem oda, de ez pont jó volt nekem arra, hogy összefussak pár emberrel a csapatból, amihez csatlakoztam (DK Team) :). Egy kis bemelegítés után beálltam a rajtpozícióba és negyed órán keresztül fagyoskodva vártam hogy szép lassan induljunk. Najó, annyira nem panaszkodok, mert igazán lerövidítette a negyed órát a sok szép futó lány látványa :)

Lényeg a lényeg, szinte pontosan 11-kor el is kezdődött a futás. A vége mint szokott lenni szép lassan indult meg, legalább 5-6 perccel az eleje után. Először azt gondoltam, hogy majd a saját tempómban fogok futni, de végül annyira elkapott a gépszíj, hogy elkezdtem követni a körülbelül 6 perces iramfutókat és csodák csodájára nem is túl nagy küzdelem árán tudtam is velük tartani a tempót. Kicsit megviselt a hideg és az egész napra jellemző szembeszél de egész jól tudtam futni az előttem lévőkkel és a gps is elég hihetetlennek tűnő 6 perces kilométereket mondott be.
Sajnos ekkor szép lassan kezdtem kifáradni. Megtapasztaltam, hogy az Alagút ami biciklivel egész kellemesnek tűnik, futva nagyon érezhetően emelkedik, viszont ennek hála azt is megtapasztalhattam, hogy visszafele megkerülve a hegyet, az milyen kellemesen lejt.
A belesétálásokat körülbelül a Lánchídnál (a táv felénél) kezdtem el és már már kezdtem elveszteni a lendületemet, de valahogy még megpróbáltam kitartani. Megnyugtatott az a tudat, hogy a mobil szerint még mindig jóval a tervezettnél gyorsabb kilométereket futottam és hogy edzésnél is sikerült már lefutni a távot, akkor az kizárt, hogy élesben ne sikerülne. Lánchíd után elvonszoltam magam a parlamentig (nagyon sokat segített h iszonyat gyakran járok arra és ismerem a távokat) majd onnan a Jászai Mari térig. Nem kicsit segített az is kitartani, hogy időnként voltak páran akik az egyenpóló alapján ráismertek a csapatunkra és biztattak, hogy menni fog :). A szigetre már kicsit fájos lábbal érkeztem meg, de hihetetlen sokat segített h megláttam a 11-es táblát, ami azt jelezte hogy már csak 900 méterem volt hátra. Ekkor már nem volt szabad feladni.

Beleadtam apait és anyait és valahogy bevonszoltam maga a célba ennek nem kicsit örülve :) Alább láthatjátok, hogy mennyire is :

Nettó időm 01:18:36 lett, ami nem is rossz ahhoz képest, hogy előtte arra gyúrtam h meglegyen a szintidő. 7:10-re edzettem és a versenyen ezt sikerült 6:33-ra kihozni amit hihetetlenül jó eredménynek könyvelek el és nem hittem volna hogy sikerülni fog.

Azt hiszem még kicsit túl is hajtottam magam, aminek volt pár következménye. Először is egy kellemesen nagy piros folt jelent meg a bal mellbimbóm felett és megtanultam hogy miért lehet jó ötlet szerezni valami aláöltözött vagy pedig hogy miért is olyan ötletes a következő reklám :D

Másik következménye az volt, hogy szinte egész délután elég erőteljesen fájt a lábam és az izomláz miatt hétfőn is eléggé éreztem még, hogy nehezemre esik a mozgás. A hét folyamán még éreztem, hogy a bal lábamban valami nem tökéletes, mert kicsit fájdalmas volt mindenféle mozgás, ami a talpam használatát igényelte. Szerencsére ez mára, 1 hét elteltével elmúlt. Ahogy szokták mondani – no pain, no gain. Egyedül azt sajnálom, hogy emiatt le kellett mondanom egy kellemes bringatúrát az ünnepek alatt, de hát ez van.

Egy a biztos: nem ez volt az utolsó futóversenyem, hanem csak a kezdet egy szép hosszú cél, az Ironman irányába :) Kedvet kaptam a hozzá vezető úthoz és hogy bejárása során valami hasonló dicsőségfalat hozzak össze:

Ui.: Fogyókúrám -8 kg-nál tart és már olyanok is rákérdeznek, hogy fogytam-e, akik sem a blogomat nem olvassák, sem twitteren, sem facebookon nem követnek. Ugye nem kell mondanom, hogy ez kellemes büszkeséggel és erővel tölt el :) Távol van még a célom, de így menni fog.