Általában megpróbálom visszafogni magam és nem ítélkezni az emberek felett, mert tudom, hogy ez rám sincs jó hatással, de ezt most nem tudom megállni.

Szánalmas, hogy milyen emberek vannak. Hogy miről jutott ez most eszembe? Jóbarátom volt lakótársáról, aki abszolút nem tud veszíteni. Felelősségvállalás? Minek az. Bejön nekünk a másik és nem tudjuk elviselni azt, hogy ez nem kölcsönös? Jól basszunk ki vele, tegyük pokollá az életét a viselkedésünkkel. Ha ezzel végeztünk, akkor próbáljuk lejáratni a főbérlő előtt és mondjuk le helyette az albérletet. Végül is, miért küzdjünk férfi módjára magunkban azzal, hogy valami nem lehet a miénk és tanuljunk belőle?

Komolyan mint egy kisgyerek, aki ha nem kaphat meg egy játékot, akkor megpróbálja bemesélni magának, hogy az soha nem is kellett, sőt, megpróbálja tönkre tenni ha valami ilyent más embernél lát. Szánalom. Ha lenne bármi hatalmam, az ilyen emberektől szabadulnék meg leghamarabb a föld kerekségéről.

Igazából csak egy dolog nyugtat meg – hogy hiszek benne, hogy ezek az emberek azok akik a végén magukat szivatják meg egyéniségükből kifolyólag, mert egyszer rossz emberrel akasztják össze a bajszukat.

Ui.: Kedves pöcs, ha esetleg olvasnád: gyere és játsszuk le :) Velem szemben legyél erős és az hű de nagy pasi, ne pedig egy éppen rosszabb időszakát élő kiszolgáltatott lánnyal szemben. Most legyél nagy fiú.