Mit nem sikerült tenni az utazás előtt? Bingó, eltaláltátok! Pihenni egy kiadósat. (Mondjuk miért is megy el az ember szabira, ha nem pont ezért.)

Ahogy a hét többi napja, a csütörtöki napom is még azzal telt, hogy elintézzek pár dolgot. Beszerezzek még hiányzó gyógyszereket, amik keves helyet foglalnak, de cserébe bármikor jól jöhetnek, barátokkal talalkozni, ha már legközelebb csak novemberben látom őket, és rendet rakjak, hogy ne atomháború utáni állapotok várják azt, aki a virágaimat fogja öntözni…

Summa summárum, csütörtökön 9-re jutottam csak haza Gyömrőre, és elaludni is csak 21:45 körűl sikerült, az sem volt pihentető. Mindenkit megvédendő, nem mellékelek képet magamról, inkább nézzétek ezt a napfelkeltét:

View this post on Instagram

Szep jo reggelt :) T-0 #toparis #caminofrances #elcamino #caminodesantiago

A post shared by Csaba Matyas-Peti (@_myronman_) on Sep 20, 2018 at 9:02pm PDT

A maguk nemében a repülőgépek még mindig ijesztőek. Értem és tudom a fizikáját, de mindig kicsit ijedtséggel vegyes ámulattal gondolok bele, hogy többszáz tonna fém emelkedik több ezer méteres magasságokba. Hát még, hogy csak kicsit fejlettebb technológiával az ugyanaz kilométerekre is kiterjeszthető… Az emberi találékonyság lenyűgöző. Medzsik! 

Na de kicsit eltértem a tárgytól – vissza Párizshoz: az órás buszozás után sikerült kicsit összezavarni magam: nem azt mondom, hogy eltévedtem, de szerencse, hogy lassú voltam, mert legalább az irány is rossz volt. Tájolás, energia és víztartalékaim feltöltése után kezdhettem is a “kötelezők” megnézésével. Diadalív – Párizs Hősök tere – miért kell minden valamire való látnivalót 5 sávos “körforgalommal” körbe venni? A Moulin Rouge engem annyira nem nyűgözött le – lehet hogy inkább egy zenés estre kellene benézni – az épület kintről semmi extrát nem nyújt a Pesti replikához képest, ellenben a Sacre Bleu (tudom, hogy az Sacre Couer – nem hülye vagyok, csak a humorom rossz) lenyűgözően szép volt kivülről.  Innen a belváros fele vettem az utamat a hatékonyság jegyében és a királyi palotát céloztam meg, ha már éppen útba esett.

Louvreból most egy piramisos szelfi éppen elég volt (nincs egy hetem most sajnos) majd inkább megnéztem, hogy a toronynak tényleg van-e őre… az nem volt, de különösen jól szórakoztam egy valószínűleg koreai páron, akik legalább fél órát selfieztek, majd ennek köszönhetően lecsúsztam a luxemburgi kert nyitva tartását (fene sem gondolta, hogy 7-kor zárni fogják és be senkit nem engedtek, csak ki). Igen, lassú voltam. Tanulság no. 1: ne pakoljam fel ennyire a táskámat.

View this post on Instagram

Tokyo tower replica #paris #caminofrances #elcamino #caminodesantiago

A post shared by Csaba Matyas-Peti (@_myronman_) on Sep 22, 2018 at 9:08am PDT

Ha már így alakult, akkor pont szerencsésen a kék órában leptem meg a Tokyo tower mását, majd neki kezdtem az éjszaka átvészelése tervnek. Igen, ezt a részét nem (ezt sem) gondoltam át az utazásnak rendesen. 2 óra könyvolvasásokkal megszakított didergés után azt a tippet kaptam egy pentaque-ozó cuki francia lánytól, hogy próbálkozzak meg a Montmartre-tal, mert ott talán nyitva van egy templom (gondolom felismerte a fésűkagylót) ((spoiler: nem volt)), ennek örömére metróztam egy jót. Elektromos jegyrendszer for the win! Ellenben tanulság no. 2: ha a franciák azt mondják 200 step, ne higyjetek nekik, az lépcső, nem pedig lépés. Szóval miután megmásztam a Baltai-lépcső kicsinyitett mását, ismét a Szent Szív katedrálisnál találtam magam, és az éjszaka maradandó részét itt töltöttem könyvet olvasva és néha-néha átmozgatva magam, hogy ne fagyjak a lépcsősorhoz. A katedrális éjszaka is lenyügöző. 

Végül 5-re ismét átvágtam a városon, hogy Gare Montparnasse találjam magam és aludtam 3 órát, ameddig szép lassan szedelőzködni lehetett a TéZséVéhez. Menő 200-zal száguldva 800 kilométert megtenni vonattal. Viszont kicsit “rossz” ezt mondani, de nekem a Bayonne -> SJPDP alig 1 órás vonatozás definiálta újra a vadregényes kifejezést: egyik oldalon csodàlatosan szèp hegyi folyócska, másikon a pireneusok csúcsai. Eddig a Kolozsvár irányaiban vonatozott Király-hágó és Sebeskőrös vitte a prímet.

Ideérve meg sikerült találni egy kellemes kis szállást 10 euróért, aminek az ablakából ez látszik:

View this post on Instagram

:)

A post shared by Csaba Matyas-Peti (@_myronman_) on Sep 22, 2018 at 7:39am PDT

Na de most, hogy lassan végére ér a szieszta (totál elfeledkeztem róla, hogy itt ez ennyire komoly), megpróbálok betermelni egy zarándok menűt és kialudni magam holnapra :) 

Comments

comments