Az egész úgy kezdődött, hogy pár éve szembe jött egy Icarus kép, amibe azonnal beleszerettem. Azonnal megtetszettek a színei és megegyeztem magammal, hogy ezt egyszer fel kell varratni magamra. Az inspiráló kép a következő volt:

Páratoknak már biztos mutattam és abban is biztos hogy vagyok, hogy például GriN már kívülről tudja, mivel Tsubasa festésekor is tudatosan ezt a képet adtam oda neki. Ez volt a színválasztás kiindulási alapja. A tetkós ötletnek 2-3 év után, most lett szemmel is látható eredménye, bár még nincs teljesen készen, de attól még szeretnék erről kicsit mesélni :)

Mivel ez volt az első tetkóm, egész új és érdekes élmény volt a varrás. Mindenki aki tudott róla, kérdezgette, hogy nem-e félek tőle vagy valami, de igazából semmi hasonló nem volt bennem, csak vártam már a megbeszélt délutánt. Mivel januárban egyeztünk meg az időpontban, több mint két hónapom volt várakozni és felkészülni magamban, sokszor átgondolva, hogy igazán akarom és arra jutottam újra és újra, hogy igen.

Csütörtökön 2-re voltam hivatalos, de egy negyed órával hamarabb érkeztem meg, ami igazából jól is jött, mert az előző emberrel Zozi hamar végzett :) A művelet egy kis szőrtelenítéssel kezdődött, majd pedig felmérte a körvonalakat a kezemre és egy kis 10 perces kis indigós játszadozás után már láthattam Ikaroszom körvonalait a vállamon :D Érdekes kis technika – nem hittem volna hogy ennyire gyorsan meglesz a “látványterv”. Természetesen ezt ő nem erre szánta, hanem egyszerűen csak ezzel tudott dolgozni, ezzel jelölte ki rajtam magának, hogy hol kell a körvonalakat és határokat felvarrni. Fél órával a szalonba érzekésem után már belém is hatoltak az első tűhegyek és nem volt már visszaút. Zozival és a cuki lézeres bringás csajjal beszélgetve elég hamar elrepült az első 1 óra és a fájdalom sem volt számottevő. Igazából fájdalomnak sem mondanám, mert csak arra hasonlított amikor egy nagyon kihegyezett ceruzával bökdösik az ember a bőrét :D Hülye hasonlat de jobbat nem találtam :)

1 óra után már fent volt az első szárny és a körvonalak. Két órára rá Zozi már annyira végzett a fekete fehérrel és az árnyékolással, hogy már tökéletesen felismerhető volt az alak. Egy kis tíz perces pihenő után kezdetét vette a második etap ahol már a színezés ment a vörös és a sárga mindenféle árnyalataival. Amikor már a vállamon a 21 tűs fejjel dolgozott a Zozi, akkor már annyira nem volt őszinte a mosolyom, de szerencsére viszonylag gyorsan eltelt ez a fele is. Picikét több mint 4 órával a szalonba érkezés után már ott díszelgett az alábbi a vállamon és felkaromon :)

Ezek után megkaptam az instrukciókat, hogyan kezeljem a sebet és utamra is engedett :) Látnotok kellett volna azt, amikor egyedül cseréltem fóliát a karomon. Szerintem egy kisebb kabaréval felért és ha videót készítettem volna róla, akkor legalább 1 milliós nézettsége lett volna youtube-on :D Szerencsére mára már a 3 nap eltelt és már csak Bepanthennel kell egy kis ideig kenegetni – csak azt sajnálom, hogy mire megtanultam magamat becsomagolni, addigra már pont nincs szükség erre a skillre.

És hogy hogyan tovább? Második kör 26-án. Állapotfelmérés és ha szükség van rá, akkor javítás, majd pedig varázsolunk mellé még egy kis hátteret és “díszitést” :) Hosszú távon meg már kezdem belátni, hogy sajnos van abban valami, hogy csak első tetkó van, utolsó nincs – már vannak ötleteim, hogy hogyan és merre lehetne folytatni, de ez természetesen még a jövő zenéje lesz.