Egy angol kifejezés, melynek tudtommal nincs rendes magyar megfelelője. A pillanat, amikor az ember felismeri a helyzetet – egy józan pillanatra ébredés a tompa átlagból.

Nem sok ilyen pillanatot éltem meg eddig (talán ez volt a harmadik) és okukat sem tudnám megmagyarázni, de csodálatosak.

Mintha a jelenben élnék és ez a jelen minden tökéletlenségével együtt tökéletes lenne. Mintha az ember látása kitisztulna – mintha egy homályos szemüveget megtisztítana és újra élesen és tisztán látná környezetét. És béke lepné el mert tudja, hogy jó úton halad és minden rendben lesz. Ezt éltem át amikor ma kettlebell edzés után az esőben bőrig ázva tekertem éppen hazafele – minden okom meg lett volna a panaszra, ehelyett inkább zen-szerű nyugalom töltött el. 4-5 percig minden tisztábbnak és nyugalmasabbnak, helyén valónak látszott az átlagoshoz képest.

Nem tudom megmagyarázni mi okozta. Akik spirituálisak magyarázhatják egy felsőbb hatalom közelségével, akik materalisták magyarázhatják az agyban bizonyos egyensúlyok felbomlásával… Viszont egyet tudok: át akarom élni még jó sokszor!