Első igazán hosszú túrám már több két éve a Tour de Balaton volt. Akkor még szinte rutintalanul, leghosszabb túraként csak egy 100-as gödöllői dombsággal indultam el és majdnem egy napon (23 óra) keresztül mentem körbe – igen, az extra hosszú kör volt. De sikerült megcsinálni és azóta sokat jelent nekem a Tour de Balaton és úgy egyáltalán a Balatonkör a kihívás és fejlődés nyomon követése miatt. Második alkalommal tavaly tavasszal kerültem meg a Balatont ekkor a Balatonkör szervezésében. Gyorsabb és jobb volt mint az első próbálkozás és azért is volt érdekes mert a lefele és felfele utat is teljes mértékben két keréken tettük meg ezzel 3 nap alatt 520 kilométert gyűjtve. Harmadik alkalom 2011 nyarán volt ismét Tour de Balaton keretében. Immár nem egyedül, hanem kis csapatban mentünk Ernő, Dani és még pár ember részvételével. Aznap leutazás és amint megkerültük visszautazás, szóval nem vesztegettünk rá túl sok időt. A kerüléssel töltött idő számításaim szerint 15 óra volt amiben természetesen benne voltak a pihenők is. Mivel sajnos negyedik alkalmamat – a tavaszra tervezett Balatonkört – nem tudtam bevállalni teljesítménytúrázó kicsit gyorsabb üzemmódban a szakdolgozat miatt, erről túl sok mesélni valóm nincs.

Elérkezett a nyár és sok változás volt időközben. Páran úgy döntöttünk, hogy megpróbálkozunk a Tour de Balatonnal (ez is megér egy bejegyzést) Spirit of Balatonnal, de kicsit teljesítménytúra jelleggel és ehhez elkezdtünk csatlakozókat keresni. Ennek az lett a vége, hogy a Nightride csapatból (újakból és régiekből) kb 20 fő jött össze 2 csapat formájában: Egy “terminátor” csapat Kenesei indulással és érkezéssel és “csiga” csapat Balatonalmádi indulással és érkezéssel. Én az előbbiről szeretnék mesélni mert ennek voltam a része :)

Péntek:
Ha már tavaly is bringával mentem le a Balatonra, idén is ragaszkodtam hozzá, hogy biciklivel tegyem meg a távolságot. A vonat unalmas – hosszú és egyébként is egyszer már megcsináltam – miért ne csinálnám meg mégegyszer :) Szerencsére ebben idén is akadtak társaim. Most Ernő, Anikó és Kocsis Zolit kapott kedvet ahhoz hogy lemenjünk bicajjal.

Reggeli indulás

Eredetileg úgy terveztem, hogy laza nem fárasztó tempóban letekerünk a Balatonra, mert minek kifárasztani magunkat… ebből az lett hogy 7 után kicsivel indultunk és már 1-re lent is voltunk Kenesén :D Ezt rögzítettem GPS-el: Track. Azt hittem szép lassan fogunk menni de úgy alakult hogy végig én vezettem és ahol tudtam, ott nyomtam neki 30 fölött is, a többiek meg mivel jó formában voltak, tudtak követni. Csak a meleg és Székesfehérvár szörnyűséges infrája (ez egy külön bejegyzést is megér) csinált ki minket picit.

Lefele úton :)

Mondjuk az is szép jelenet volt, amikor lefele Téténynél be akartunk ugrani egy forráshoz, hogy kellemes hideg vízzel töltsük fel a kulacsainkat. Őszintén szólva arra nem számítottam, hogy már ekkora is nyugdíjasok hada fog fél hektoliternyire elég üveggel a vízért, de ha már ez volt, akkor kedvesen megkérdeztem, hogy “vehetnénk-e egy liter vizet mert mennénk tovább”. A válasz az volt, hogy persze, csak nyugodtan… A vicces része akkor jött, amikor elkértem az Ernő kulacsát is, mert akkor az öreg elkezdett háborogni, hogy ez nem egy liter lesz, hanem legalább másfél és hogy tudja hogy át akarjuk verni… :D No comment… Erre 10 másodpercre egy nénike megszólal, hogy “De hát meg sem köszönjük”. Elég bizonyos vagyok benne, hogy amikor az öreget megkérdeztem mielőtt még az átverésről pampogott volna, megköszöntem de mindegy. Erre igazából nem tudtam mást mondani, mint hogy a végén megköszöntem volna a türelmüket, de hát ha jól látom akkor nincs mit… Azért vicc, hogy akiknek egész napja van erre és a fél forrást haza akarják vinni ennyire megkeseredettek amikor tényleg szomjazó emberek mennek oda. Ennek ellenére valahogy sikerült “Szép napot és viszlát!”-al elköszönni, úgy hogy közben nem is átkoztam, hanem inkább sajnáltam őket. Túl jó ember vagyok :)

Szóval ott hagytam abba, hogy 1-kor már le is értünk és birtokba vettük a kis házat amit a Zoli szerzett nekünk:

Házacska

Bevásároltunk kicsit a boltba mindent az esti vacsihoz, a szombati reggelihez és a legfontosabbat is megvettük – az ebédünket 3 főre :P

Ebéd 3 főre

Miután ebédünk felét elfogyasztottuk kellemes beszélgetés és fényképezőgépek próbálgatása keretében, mivel a többiek érkezéséhez még sokat kellett várni, úgy döntöttünk irány a strand. Labdázás, Anikó szívatása ilyen és olyan módokon, úszkálás… kellemesen elfáradtunk :) Irány a haza kis pénzt szerezni – összeszedni Ádámot és utána hekkezés. Komolyan akkora adagot kaptunk, hogy annak benyomása már fárasztó volt… 40dkg állítólag. Komolyan igazi férfit kívánt annak betermelése és teljesen bele is fáradtam :D

Hackelunk

Miután Noémi is megérkezett, Anikó bemutatta az ő bizony még barázdákat is tud nyalni a fagyijába a piercingje segítségével tudását – meggyőző szuperképesség ami beindítja az ember a fantáziáját :) Hekkezés után ismét pancsolás következet, mert ugyebár valamikor le kell dolgozni azt az emberes mennyiséget amit megettünk, majd szép lassan vissza a házikóhoz a szombati korai indulás miatt. Elfogyasztottuk azt, ami az ebédből megmaradt kellemes beszélgetés és nem annyira kellemes szúnyoghorda mellett aztán irány volt aludni. Én az erkélyt stoppoltam le magamnak – kellemesnek ígérkezett a huzat miatt – már a szúnyogok sem zavartak annyira, mert legalább nem dög melegben, hanem élhető 23-24 fokban aludhattam :)

Szombat:

Magam sem hittem volna, de sikerült a pontban 5-re beállított ébresztőre elsőre felébredni… bárcsak itthon tudnék ilyeneket művelni és bárcsak itthon is elég lenne a 6 óra alvás :) 20 perc alatt összeszedtem magam és 6-ra már bőven menetre készen álltam míg a többiek kávéztak és éppen próbáltak a komájukból magukhoz térni :)

Reggeli kóma

A szombat reggel érkező srácokat fél 7-kor szedtük össze a Kenesei vonatállomáson és akkor szép lassan kezdetét vette a kerülés. Úgy döntöttünk hogy az órajárásával megegyező irányba kerüljük meg, mert a másik csapat pont az ellenkező irányba indult és így esély volt rá, hogy kétszer is összefussunk velük. Kellemes síkon 30-as tempóval indultunk és maximum csak arra álltunk meg, amikor feltöltöttük kulacsunkat vagy más szükségleteink voltak – esetleg naptejezés :)

Kreatív kulacstöltés :)

Szerencsére az első nagyobb probléma Fonyódig váratott magára. Ekkora vettük észre egy kútnál, hogy Tittyéének sikerült defektet kapnia. Viszonylag hamar meg tudtuk javítani (és a pihenés sem ártott már ekkor – összefutottunk közben egy NR-ről ismert sráccal is :)) de ekkor már kezdetét vette egy szerencsétlenségsorozat. Következő eleme ennek sajnos egy esés volt. A csapat kicsit szétvált fenyvesnél és az eleje kicsit gyorsabban előrement, mi meg Tittyéével picikét hátramaradtunk és próbáltuk beérni a végét… ekkor sikerült a Pistinek esnie egyet egy alig látható csatornafedélen. Elég szerencsétlenül a jobb oldalára esett, de szerencsére semmi komolyabb baja nem történt sem neki, sem a bringának. Elsőre csúnyán kinézően lehorzsolta a térdét, kezét és az oldalát, de miután fél óra hiszti és Adrián jó kedélyű csesztetése után sikerült kimosni és bekötni a sebeket, kiderült, hogy annyira nem is vészesek, csak fájdalmasak a sebek. A bringa is megúszta szerencsére annyival, hogy meghorzsolódott a bandázs és kicsit összekarcolódott a pedál és a hátsó váltó.

A másik csapattal – ahogy számoltuk – Balatonmáriafürdőn futottunk össze, de sajnos nem sikerült sokat társalogni velük mert ők is siettek tovább. Csapatunk ezek után sajnos szép lassan szétszakadozott Keszthely felé. Dani kicsit lelassult mert megadta magát a térde és csak úgy tudott fájdalmak nélkül tekerni, hogy Adrián vontatta időnként. A teljes szétszéledés Gyenesdiásig váratott magára. Pisti előrerohant Vonyarcvashegyre hogy beugorjon az ismerőséhez pár nekünk félretett vízért és hasonlóért, de mire mire elértünk oda és próbáltuk megkeresni csak annyit láttunk, hogy Pisti mutogat valamit és az ellenkező irányba száguld. Naivan azt hittem majd visszafordul felénk és elmagyarázza, hogy mégis mi a helyzet de mint utólag kiderült, Gyenesdiáson volt az ismerősének a boltja csak rosszul emlékezett. Na itt lett nekünk elegünk. Eldöntöttük, hogy akkor ebéd és megkerestük az első kajáldát és fagyizott.

Hambizás

Sajnos innen fordult vissza a Dani és Pisti is – mind a ketten felültek a vonatra egyikük a térde, másikuk a sérülése miatt. Sajnálom, hogy ki kellett szálljanak de talán így kínozták magukat a legkevesebbet. Innen már mindenki a saját tempójában ment tovább és én szép lassan lemaradoztam. Badacsonytördemic felé találkoztam még egyszer a csapattal. Én megelőztem őket majd ők visszaelőztek engem és egy összevárós pihenő után Badacsonytól mentünk együtt egy kicsit. Amikor már majdnem 10-edszerre estem a szar minőségű bringaúton, az annyira felidegesített hogy előreszáguldottam 40-el majd egy hegy tetején kidőltem negyed órára és a többiek szép lassan leelőztek.

Innen már abszolút egyedül folytattam az utamat szép lassan az utamat és azt terveztem hogy a maradék 60 kilométert a saját tempómban szép lassan lenyomom: Ábrahámhegy (semmire nem emlékszem), Révfülőp (istenem mekkora egy szar bringás “infra” egy méter széles és strandolókkal egy helyre van terelve a biciklis), Balatonszepezd (még nagyobb szörnyűség – felküldenek a hegyre jó sokat, hogy mehess párhuzamosan főuttal és utána leküldenek róla)… A véget nekem Zánka jelentette… akkor kezdtek már a testi és lelki fáradtság mellett eluralkodni rajtam a szédülés jelei. Fáj a seggem – összeszorítom a fogam és megyek tovább, fáradt a lábam – kicsit szentségelek és lassabban tekerek tovább de nekem a szédülés nem játék.

Amint beértem a következő településre, megkerestem a vonatállomását ahol ismerős arcokkal találkoztam utoljára – Ernő és Adrián pont itt tartott pihenőt pár percig :) Beljebbmentem az állomásra és ismerős tárgyakra lettem figyelmes – kiderült, hogy pontban ennél a kútnál és állomásnál kezdtem meg majdnem egy héttel ezelőtt a az Ultrabalatont :) Nekem a Spirit of Balatonnak itt lett vége 160 kilométerrel és egy enyhe napszúrással szombat délután 6-kor…

Másfél óra árnyékban kómázás és vonaton kibambulás után már Kenesén vártam a többieket és az eleje 8 óra körül meg is érkezett. Elsőként a két Zoli futott be, majd tőlük nem sokkal lemaradva két hős amazonunk, Anikó és Noémi érkezett nagyon ügyesen teljesítve.

Befutók

A többiek egy kis késedelemmel estek be: Adrián, Ádám és Ernő is olyan 9-kor érkezett a szállásunkra, ahonnan nem sok pihenés után Adrián és Noémi már sietett is elérni a vonatukat. Mi meg kényelembe helyeztük magunkat a hosszú nap után. Pár sör mellett próbáltuk átgondolni a nap tapasztalatait – hogy mit és hol rontottunk és hogy mit lehetne jövőre jobban csinálni. Annyi biztos hogy extrém próbatétel volt az a 13-14 óra míg visszajutottunk kiindulópontunkra és ennyire nem szokott vészes lenni a kerülés. A nap és a dög meleg tehet mindenről! Abban mindenesetre megegyeztünk hogy vasárnap már nem fogunk felbiciklizni Pestre, hanem inkább kihasználjuk a strand nyújtotta előnyöket :) Szép lassan mindenki elvonult vagy éppen kidőlt ahol éppen a késztetés érte és arról biztosíthatok mindenkit, hogy olyan mélyen aludtunk, hogy senkit sem zavart sem a meleg sem a szúnyogok :).

Vasárnap

Magam is meglepődtem de már 7-kor ébren volt majdnem minden srác – egyedül szegény Anikónak mentünk kicsit az agyára azzal, hogy normális ember hétvégén ilyen korán nem kell fel és hogy miért nem vagyunk fáradtak :) Míg ő a zombi üzemmódból ébredezett mi elmentünk ellátmányt szerezni (értsd kaja és dobozos zsömle) és rendbe raktuk a saját szobánkat, magunkat és felkészültünk rá, hogy strandról visszajőve már csak el kelljen indulni :)

A már már hagyományosnak mondható Balatonban Anikó szívatást most kicsit lerövidítette, hogy egy kis keresgélés után Adri is ránk talált és velünk tartott egész addig míg el nem kellett indulni :)

Ebéd és pancsikolás után kellemes logikai feladatot jelentett az állomáson a pénztáros néni megyőzése arról, hogy teljesen szabályosan utazok a vonaton a jegyemmel:

-Nem!
-De!
-De nem!
-De igen!
-De hát ezzel csak a balaton körül lehet utazni…
-De hát ezzel utaztam egy héttel korábban teljesen rendben haza…
-Hát jól van, ha vállalja hogy megbüntetik…

Kellemes kis logikai feladatot jelentett annak is kilegózása, hogy a délután 4-es csúcsban miért extra rövid vonat küldtek és hogyan tudjuk rá feltenni a biciklit, de ez is sikeres lett valahogy :)

Pár bicaj :)

Miután Székesfehérvárnál leszállt pár extra lusta bringás társunk, akik nem tudták rendesen elrendezni a bicikliket, már én is rendet csinálhattam a bringaszállító vagonban és kényelmesen el tudtunk már helyezkedni. Kicsi a világ elméletet erősítendő a vonaton még Hunorral is összefutottam (szombaton kerülte meg a tavat ő is) és már kellemes társaságban társalogva szinte pillanatok alatt eltelt az út hazafele :)

A csipetcsapat ezek után oszlott csak fel egy dologban megegyezve: Ezt meg kell ismételni jövőre is!

Csipetcsapat