Egészen különös érzéseket tud kiváltani az emberből, amikor olyan helyeken jár, mint 13-14 éve. Újraéli az akkori érzéseket és minden eszébe jut ami abban az időben történt.

A futásaimat mostanában zene nélkül nyomom – egyrészt lusta vagyok arra figyelni, hogy a mobilt vigyem magammal, másrészt azt figyeltem meg, hogy így sokkal koncentráltabb vagyok. Régen azt gondoltam, hogy valami el kell vonja a figyelmemet, most azt gondolom, hogy így sokkal jobban tudok figyelni a valóban érdekes dolgokra :) Sokkal jobban odatudok figyelni a futómozgásomra és a környezetemre is. Olyan dolgokat és apróságokat figyelek meg, amiket eddig nem sikerült – próbáljátok ki ti is :) Ha nagyon spirituális akarok lenni, akkor nyugodtan mondhatom, hogy már-már meditálássá lépet elő nekem.

Közben új örömteli problémával találkoztam: az eddig megszokott útvonalam egyszerűen túl rövid, új útvonalakat kellett keresnem. Újra fel kellett fedeznem magamnak Maglód és Gyömrő falusi részéit, melyek felé igazán régen jártam utoljára.

Újra eszembe jutottak azok az élmények, amikor kicsi 14-15 éves Csaba próbált futkorászni akkor éppen fogyás céllal. A naiv énemet akkor egy zsidó lány gyönyörű szép szemei, fekete göndör haja és az esze szédítette el :) Akkor jártam megszállottan ezeket az utakat és akkor törtem magamat erősen a céljaim elérése érdekében. Bár a lányból semmi sem lett (sőt, azóta két szép fia is van már), küzdelmem mellékhatásaként csaknem 37 kilót adtam le és értem el felnőtt korom azóta is legalacsonyabb 73 kilós súlyát.

Azóta sokat okosodtam, keményedtem, jóval bölcsebb lettem és más célokért (magért) küzdök, de vicces volt újra kicsit átélni az akkori énemet :)