Az előző bejegyzésben kitűztem magam elé pár szép célt, melyek mindegyikéhez meg kell erősödni nem csak testben, hanem fejben is. Én most a másodikról szeretnék beszélni és ennek leginkább Gós felhasználási területéről, mert innen jött a heuréka :)

Mit adtak nekünk a rómaiak?

Bár elsősorban a triatlon volt mostanában a figyelmem központjában, azért azt nem tudom levetkezni magamról, hogy ezt a nicknevet, melyre a blog regisztrálva van, elsősorban a gós netes játékaimhoz találtam ki – ezekhez kezdtem el használni és nagyon sok mindent köszönhetek ennek. Részlegesen ennek köszönhetem, hogy első komoly barátnőmmel közelebb kerültünk egymáshoz, hatalmas része volt ennek abban is, hogy milyen témát választottam magamnak szakdolgozatra és ezen keresztül talán arra is, hogy most a jelenlegi képfeldolgozással foglalkozó munkahelyen vagyok. Új barátokat, jó ismerősöket és egyben riválisokat ismerhettem, megsértődhettem, kiborulhattam de valamiféleképpen mindenképpen épülésemre szolgált ez a sport. Ez a kis rész csak azért szerepelt itt, hogy láthassátok mennyire életem része volt ez a játék.

Pár napja, tavaly év végén egy aznap hirtelen szervezett, Müsziben megtartott pár tét nélküli játék során rájöttem valamire és ennek a gondolatnak a továbbfejlesztésében a szilveszteri összefoglaló is segített.

Az előző hónap hajtásához és kiégéséhez képest szokatlanul nyugodtan tudtam odaállni és kezdhettem el a játékot. Nyugodt fejjel és lassan játszottam és fuseki (játék megnyitása) után már láttam mit hibázott az ellenfelem, hogyan tudom ezt az előnyömre fordítani és hogyan nyerhetek. Lemostam az ellenfelemet a pályáról, pedig rangja alapján ugyanolyan erős játékos mint én és régebben többször is vérre menő küzdelmeket folytattunk. Ezt a következő játék során megismételve majd párszor neten más ellenfelek ellen is eljátszva, fontos dologra jöttem rá: én egy gyors játékos vagyok aki reflexszerűen válaszol ennek minden pozitív és negatív oldalával együtt.
Tanulhatnék josekit, tanulmányozhatnám az egész táblás helyzeteteket, oldhatnék meg végtelen mennyiségű feladatot, bár mindegyik segítene, úgy érzem engem most az fog erősebbé tenni sokkal, ha türelmet tanulok. Ha lelassulok, megállok és megnézem hol tartok, hova juthatok. Szép dolog a gyors reflexszerű válasz, de azt meghagyom blitz játékokra. Ezzel a türelemmel elérhetem azt az egyensúlyt, ami szerintem a jó gójátékosok egyik legfontosabb tulajdonság – hogy nem akarnak, se nem túl keveset, se nem túl sokat :) Arra számítok, hogy ez a nyugalom nem engedi, hogy túl kapzsi legyek, hanem pont elég “kapzsi” játékot engedélyez nekem. Arra számítok, hogy ezzel a türelemmel kitartok addig, ameddig az ellenfelem hibázik és egál partivan átvetehem a vezetést. Arra számítok, hogy ez a nyugalom és türelem segít a problémák megoldásában, hogy ne nyilvánvalót válasszam hanem jól átgondolva a jót. Szerintem ez a türelem az, ami most sokkal jobb gójátékossá fog tenni és ez a türelem az amit az életem más területeire kiterjesztve jobb lesz. Megtanulok egy olyan dolgot, amitől nem csak jobb gójátékos leszek, hanem a magánéletemben, a triatlonban, a bellben és minden másban jobbá tesz.

Szóval mit is adott nekem a gó?
Megmutatta az utat, hogy merre is tovább :) Motivált, , erőt adott, meghozta a kedvemet a tanuláshoz és versenyzéshez.