Kedves barátaim – szerepeljen itt egy betegség leírása – hátha időben észreveszitek magatokon a jeleit és nektek még nem késő – nekem sajnos már az :( Én valahol a negyedik és ötödik stádium között tartok. Szóval ha bárkivel goromba vagy türelmetlen lennék, ne vegye magára – nem róla van szó.

Wikipédia idetartozó része:

Tünetek

• A testi-szellemi kimerültség jelei. (Megfelelő mennyiségű többletpihenéssel, például a délutáni alvással sem szűnik meg).
• Munkában megfelelési-bizonyítási kényszer. Önfeláldozó életmód.
• A személy saját lelki-fizikai szükségleteinek háttérbe helyezése, elhanyagolása.
• Általánossá válik a közömbösség, az empátiás készség visszafejlődése,  fásultság, visszahúzódás vagy védekező viselkedés.
• Az intolerancia növekedése. Fokozott érzékenység a stresszre.
• Az egyén saját „belső világával” való kapcsolat elvesztése. Pl: idegennek érzik testüket.
• Depresszió, belső üresség érzése, reménytelenség.
• Alacsony önértékelés, a munkateljesítmény csökkenése.
• Szélsőséges esetben a végső kiszállás vágya.
• A személyközi kapcsolatokban negatív, cinikus, rosszindulatú kommunikációs stílus. Megfigyelhető még közöny, érzelemmentesség, visszahúzódás, fásultság vagy túlérzékeny, védekező viselkedés.
• Nem korlátozódik a szakmai tevékenységre, hanem életérzéssé alakul, a magánéletben is kiábrándulttá, cinikussá, negatív szemléletűvé, rosszindulatúvá válik az egyén.

A kiégés okai

Kialakulásában szerepet játszhat az elismerés hiánya, mely vonatkozik az anyagi jellegű juttatásokra, az alacsony jövedelemre, illetve az erkölcsi elismerés elmaradására. A túlságosan hosszú munkaidő, az extra igénybevétel melletti nagy felelősség is kockázati tényező. Veszélyeztetettebbek az egyedül dolgozók, akiknek nincs lehetőségük szakmai tapasztalatcserére, és nem kapnak visszajelzést tevékenységükről. Az elégtelen intézményi támogatás, a vezetőség segítő-motiváló jelenlétének hiánya, a karrierépítési lehetőségek korlátozottsága, az adminisztratív terhek nagy aránya az effektív munkához képest szintén probléma forrása lehet. A kiégési szindróma kialakulásában óriási szerepet játszik a személyiség, melynek kapcsán szükséges említést tenni a helfer szindrómáról.

Stádiumok

1. Idealizáció szakasza: túlzott lelkesedés, fokozott teljesítmény.
2. A realizmus fázisa: amikor a lelkesedés alábbhagy, az egyén tisztában van képességeivel, kompetenciájával, tevékenységének lehetőségeivel és korlátaival, valóságos képet alkot önmagáról és a munkájáról.
3. A stagnálás vagy kiábrándulás fázisa: amikor a munka már nem jelent örömet, a motivációk csökkennek, a szakember feladatait rutinszerűen végzi.
4. A frusztráció fázisa: A szakember ingerlékeny, feszült lesz, stressztűrése csökken.
5. Az apátia/fásultság fázisa és/vagy a pálya elhagyása, az illető már a magánéletben sem talál semmi örömet.

Egy szakember szájából:

HÁT NEM! Azzal a szerencsés helyzettel szembesültem mostanság, hogy a nagy animés korszakomra rá 4-5 évvel újra sikerült pár olyan sorozatot találnom, melyek lekötnek. Általában már komolyabb hangvételűek és nem gyerekes helyzetekkel foglalkoznak. Elgondolkodtatnak, motiválnak, esetleg sokkolnak és mint ilyen meg szeretném osztani másokkal is.

De ellenállásba ütközöm, mert sajnos azt hiszik, hogy attól mert rajzolt, attól még csak egy mese lesz…

Pedig hihetetlen mekkorát tévednek. Beszélhetnék itt akár a Perfect Blueról, ami ugye mint tudjuk film változatban is lekoppintásra került a Black Swan képében, de jöhetnek az EVA filmek és sorozat is, melyekbe hatalmas tévedés csak a “robotokat” belelátni. Említhetném még akár a Ghost in the shellt, mely egy nagyon elgondolkodtató scifi a mesterséges intelligencia életre keléséről, mely többek között a mátrix alkotóit is megihlette. De akár tovább mozoghatunk olyan alkotások felé is mint a Monster mely az egyik legjobb thriller és dráma amit valaha láttam. A felsorolás és a lista egyszerre sajnos és szerencsére sokáig folytatható, de egy dolog közös az elemeiben: olyan helyzeteket, történeteket, kérdéseket tesznek fel, mint bármilyen más film amit komolyan lehet venni.

Nem attól lesz egy anime komolytalan, mert animált. Ennyi erővel filmet sem kellene nézni, mert pár brazil szappanopera lejáratja a film műfajt, mint olyat. Persze itt is meg vannak az egyszerű szórakoztató sorozatok, de van más is :) És ameddig csak lehet én küzdeni fogok eme műfaj méltatlan elítélésével szemben azért, mert valaki csak a gyerekességet akarja látni bennük. Nézzétek meg az egyik fentebb említett alkotást és mondjátok azt, hogy ezek gyerekeknek készültek. Hát nagyon nem…