Régebben elég sokat szemeztem ezzel a kiállítással, de valahogy mindig volt más tennivalóm ami magasabb prioritást élvezett mint ez. Se útba nem esett, se megfelelő társaságom nem volt hozzá. Két hónappal ezelőtt viszont egy esős vasárnap délutánon mégis sikerült eljutni rá.

Láthatatlan kiállítás

Azt tudni kell a kiállításról, hogy a részvételt előre kell jelezni, mert 10 fős tárlatvezetések vannak. Nem akartam a legutolsót kinézni, így 18:00-ra foglaltam magunknak helyet. A kiállítás láthatatlan részét ők 40-60 percesnek, a látható részét 15-30 perces programnak saccolták így pont jók is voltuk a zárás előtt.

Úgy alakult, hogy 6 előtt már jóval ott voltunk de jó gyerek módjára lefoglaltuk magunkat ördöglakatokkal (a kiállítás előtt kis játszóházszerűség volt kialakítva) és a sorunkra vártunk. Mivel nem siettünk annyira, magunk elé engedtünk egy kisebb családot és kezdetét vette nekünk a kiállítás látható része.

Itt a Braille-írással ismerkedtünk meg nagy vonalakban és egy ehhez kialakított írógéppel. Érdekes volt megismerni az új írás jellegzetességeit és megpróbálni szem nélkül csak a tapintással
kitapogatni a betűket. Ami kicsit furcsa volt nekem a Braille-írásban, hogy különböző nyelvekhez különböző ABC-k tartoznak. Tehát például bár ránézésre a magyar és az angol karakterek megegyeznek, az ékezetes karakterekhez mégis új írásjeleket kell megtanulni és néhány más karakter is megváltozik az ABC-ben. Emiatt előállhat az, hogy ugyanaz az írásjel két különböző betűt jelent két nyelven. Érdekes ez alapján, hogy ha valaki kimenne külföldre, akkor nem csak az idegen nyelv szavait és kifejezéseit kellene megtanulja, hanem annak az írásrendszerét is. Én eredetileg valahogy úgy képzeltem el ezt, mint mondjuk az ASCII kódokat, ahol van egy standard részlet (1-128) és utána jön minden más nyelvspecifikus ami az eredetin nem változtat csak azt kiegészít.

Érdekes volt a látható rész egyébként vak tárlatvezetőjével beszélgetni az írásról. Furcsa volt hogy el sem tudta képzelni, hogy egy idegen nyelv megtanulásához nem feltétlen kell annak írásjeleit újratanulni. Próbáltuk elmagyarázni neki Vercsivel, hogy ez hogy működik, de ő csak görcsösen ragaszkodott a saját állapotához :)

Kb. 20 perces bevezető után kezdődött nekünk el a láthatatlan rész. Bevezettek minket egy folyosóra, amit úgy kellett követni, hogy a jobb kezünkkel folyamatosan a falat fogtuk és közben szép lassan elvesztettük az összes fényt amit a szemünk érzékelhetett. Szerencsések voltunk, mert ritka kis csoportban indult a tárlatunk – gyakorlatig a tárlatvezetőn kívül csak Vercsi és én voltunk, ezért nyugodtan tudtunk kérdezősködni és igazán el tudtuk engedni magunkat.

A kiállítás során emlékeim szerint 7-8 helyszínen mehettünk át és azokban próbáltunk tájékozódni csak a fülünk, tapintásunk és néha a sípcsontunk segítségével. Furcsa volt a látás teljes hiányával kiismerni egy szobát, de magam is meglepődtem rajta, hogy annyira nem is volt nehéz. Ha végig tudtam tapogatni a mellettem lévő dolgokat, akkor annak felülete és alakja alapján elég jó eséllyel meg tudtam mondani, hogy éppen mit tapintok. Ha ezek nem működtek akkor még hozzájött egy kis kopogtatás is és az alapján már biztos lehettem a dolgomban. Vicces volt, hogy az egyik szobában (konkrétan abban, amelyik az utcai közlekedést szimulálta) még olyan cuccokat is megtaláltunk, amiről a tárlatvezető sem tudta, hogy ott vannak :) Az utolsó előttiben meg nyolc szobor volt elhelyezve és azokat lehetett megpróbálni felismerni csak az alapján, hogy körbetapintotta őket az ember. Ha jól emlékszem, nekem csak egyet sikerült, Vercsinek viszont egy kivételével az összeset :)

Nekem külön érdekesség volt, hogy a kiállítás megtekintése után kicsit kint fénynél is beszélgettünk a tárlatvezetőnkkel és teljesen másképpen viselkedett. Az az ember aki bent magabiztos és humoros volt, kint mintha elvesztette volna minden magabiztosságát és inkább gyámoltalanul viselkedett. Az az ő birodalma volt – ez a miénk.

A kiállítás nekem nagyon tetszett és furcsa volt új “nézőpontból látni” a vakok helyzetét, bár engem nem sokkolt annyira mint azt vártam volna. Inkább játék és rejtvény volt az újdonsága miatt. Valószínűleg teljesen másként reagálnék ha egyszer ugyanolyan helyzetbe kerülnék úgy, hogy tudnám hogy végleg elvesztettem a látásomat és nem csak átmeneti állapot ez. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen el egyszer rá, mert nagyon emlékezetes élmény :)

Comments

comments