Az egész úgy kezdődött, hogy kedvet kaptam hogy kihajtsam a belemet is, és erre nagyszerű alkalomnak tűnt a hétvége :) Hogy miért is? Egy egyszerű szóval össze lehet ennek okát foglalni:

Megőritenek mostanában és nincs jobb menekülés mint a tekerés :) Úgy esett, hogy pont erre a hétvégére esett a Kétkeréken Klub össznépi találkozója is amire még Tatabányáról is készültek emberek jönni, én meg gondoltam egy nagyot és elkezdtem azzal a gondolattal kacérkodni, hogy miért is ne alapon kimegyek eléjük :) Szerencsére találtam magam mellé még két embert aki volt ennyire flúgos – Nagy Zoli akarta kipróbálni teljesen üres utakon és hosszabb túrán a rekumbensét – Nádai Laci meg szimplán örült (persze a jó értelemben :)).

Na de hogy miért The Longest Day címet kapta tőlem? Nagyon egyszerű – mert péntek reggel 8-kor kezdtem a napomat és effektív vasárnap hajnalban lett csak vége. Kellemes kis munkába biciklizéssel kezdtem a napot majd a bevállalt Minimal Masst vezettem végig délután az előre megtervezett útvonalunkon – nap végén mire Gyömrőre hazavetődtem este 9 környékén már 50 kilométer volt a lábamban és ez csak egy kis bemelegítés volt :)

2 óra pihizés és netezés után nekifogtam háromnegyed 1-kor és elkezdtem befele tekerni a megbeszélt Kelenföldi pályaudvar irányába. Először kicsit elkeseredtem, mert sajnos befele a szokásosnál is lassabb tempót tudtam diktálni és még a bal térdem is elkezdett fájni, de ebből szerencsére kicsit kilendített az, hogy a Könyves Kálmán körúton egyszer csak egy zöld folt suhant el előttem akit gyorsan üldözőbe vettem… Mikor beértem, bebizonyosodott hogy jó volt a sejtésem, a Laci húzott el előttem olyan gyorsan :D Egész korán, majdnem éjjeli kettő körül odaértünk már a pályaudvarra és bevártuk hogy a Zoli is megérkezzen.

Hajnali 3-kor indultunk el és arra számítottunk, hogy a Budaörsi és Biatorbágyi emelkedő után viszonylag nyugodt és lapos 50 kilométerünk lesz, de így utólag rá kellett jönni, hogy ez abszolút nem így volt :D Fölfele és lefele szakaszok váltogatták egymást nagyon szar és kicsit szar útminőség mellett. Kút szinte nem is volt az út mellett de szerencsére viszonylag gyorsan, picivel több mint két és fél óra alatt leértünk Tatabányára.

Miután fél 7-kor összeszedtük a Tatabányai srácokat és visszafele lemaradt Zolit is, szép lassan visszaindultunk Pestre. Hát mit mondjak, a visszafele utunk sem volt laposabb mint odafele (sőt…). Volt benne egy kellemes Zsámbék, Páty szakasszal amit Budakeszi követett. Akik nem ismernék ezt az útvonalat, nem kicsit fingatós emelkedőkkel van tele :) Szép lassan a hegyeket leszenvedtük és olyan 10-re értünk fel a Budakeszi emelkedő tetejére majd onnan egy kicsit sprintelve kb 10:20-ra értünk a Batthyányira ahol már kb egy 50 fős csapat várt ránk :) Akkor én 230km környékén tartottam.

Míg Balázs Bernadett egy kis beszédet tartott a csapatnak én berobbantam a boltba és kalóriapótlásra bevásároltam magamnak 4 csokit, 3 pizzás csigát, sok liter üdítőt és energiaitalt és a közben elrajtolt többiek üldözésébe kezdtem. Ez olyan jól sikerült, hogy a Királyok útja és Megyeri híd között szólított le Laci, aki ez eddigi első ember volt – majd csak utána jöttek szép lassan a többiek :)

Kétkeréken

Innen a program egy gyors kitekerés – sörözés – 1 óra szunya volt nekem a program majd 5 óra környékén visszaindulás – zuhanyzás és 1 óra pihenés volt a progi míg el nem kezdődött az NR :) Ekkor 270 km-nél tartottam és estem szép lassan átfele a holtponton.

Mire 9 óra lett, egész szép mennyiségű ember jött össze annak ellenére, hogy az nap volt a Bringások éjszakája is. Mire kiértem az NR-rel Kelenföldre, már végkép kilométer hiányos lettem és olyan szinten felpörögtem mikorra a Kopaszi-gátra értünk mintha legalább LSD-t szedtem volna :) Ezen az sem segített a későbbiekben hogy az Árpád-híd felé elég jó tempókat sprintelve jutottunk el és szerencsére addig is maradt energiám, mire a Hősök terére értünk vissza. Eredetileg úgy terveztem hogy az utolsó vonattal hazaesek és bedőlők az ágyba – ebből az lett hogy annyira mozoghatnékom volt még, hogy eldöntöttem azt is hogy nekem bizony fel kell jutni a Gellért-hegyre és a Várba is :)

Vasárnap hajnalra az lett az egész vége, hogy 314.15 kilométert gyűjtöttem össze a lábamba és nem kevés fáradtságot és olyan kellemesen elfáradtam hogy csak na… :) Hiányzott! És nagyon jót tett nekem :) Vasárnap és hétfőn kicsit még zombiként néztem ki de mindenképpen megérte ez az egyedi élmény – vicces, hogy minden szakasz végén kicsit fel akartam adni, de örülök, hogy kitartottam végig.

Ui.: Nagyot merek álmodni – következő hosszútávú terveim most az Hegyi NR útvonalának végigjárása (kb 200 km 2000 méter emelkedéssel) és talán a Nagy Zoli féle Budapest – Balaton körbe – Budapest 400-as kör is menni fog :)

Comments

comments