Házon kívül- kérem hagyjon üzenetet

Lehet, hogy még kicsit korai megírnom ezt a bejegyzést, de hadd örömködjek egy kicsit: két hét és El Camino :)

Repülőjegyeim már le vannak foglalva és ki vannak fizetve: augusztus 30. – ekkor utazok Párizsba. Október 1. – ekkor repülök vissza Madridból. Ha minden jól megy, akkor a kettő között vonatozás Saint Jean Pied de Portig, végtelen mennyiségű (nagyjából 900 km) gyaloglás és Santiago de Compostelaból egy buszozás vár majd rám. Ezen az egy hónap keresztül nem kívánok elérhető lenne. Eddigi tervek szerintem nem sok dolog lesz nálma: a telefonom vész esetére, pár váltás ruha, tisztálkodáshoz és elsősegélyhez 1-2 dolog. Fényképezőgépen még töröm a fejem – a laptopot és ezzel a blogolást már végérvényesen elvetettem. Nem akarok én ilyennel foglalkozni – majd ha hazajöttem akkor mesélek és írok. Talán majd pár naponta bejelentkezem, hogy ne legyen aggódás – élek és virulok, köszi. De alapvetően másra (magamra) akarok figyelni.

santiago-shell-large-001

Mindenki kérdezi, hogy honnan jött nekem ez az elhatározás? Tudom furcsa lehet ez a válasz, de már magam sem tudom. Talán pár éve találkoztam a nevével először egy netes fórumon, az is elképzelhető, hogy Coelho könyvben olvastam a létezéséről, de a lényeg az, hogy megragadt a bakancslistámon. Szeretek világot látni, szeretem a kalandokat, szeretek filozofálni és erről azonnal úgy éreztem, hogy egyszer az életben végig kell csinálnom. Már tavaly is tervezgettem az utat, de máshogy alakult az évem. Viszont az ideit már azzal az elhatározással kezdtem, ha csak lehetőségem lesz rá, akkor bele fogok vágni :)

Munkahelyemen már szerencsére tényként kezelik, hogy szeptemberben nem leszek – család is elfogadta a hülye hóbortomat – jelenleg csak egyetlen dolog miatt izgulok igazán: hogy jóbarátom hogyan fog boldogulni úgy, hogy csak távolról és ritkábban tudom támogatni :(. Nem szeretném ha bármi történne vele amíg én külföldön vagyok. Ez jelenleg az egyetlen negatív tényező. Kettlebell edzés? Majd bepótolom ha hazajöttem. Bringa és futás? Remélem, hogy a napi 30 km gyaloglás inkább javítani fogja az állóképességemet, mint amennyit a kihagyás ront rajta :) Őszintén szólva, még arról sem tettem le, hogy a sok mozgás miatt sikerült a hónap alatt is fogyni 4-5 kilót és ezzel együtt amikor visszajövök, könnyebbek lesznek majd ezek a sporttevékenységek :) Úszást így is, úgy is akkor terveztem újra elkezdeni minden erőmet beleadva, ha hazajöttem, szóval ezen a tervemen nem változtatok semmit. A fegyencedzés az amit meg csinálgatok mostanában, de mivel ez nem igényel szinte semmilyen felszerelést, meg fog maradni kint is :)

Szép lassan gyűlik bennem a várakozással vegyes izgalom és már alig várom, hogy indulhassak – jó lesz ez, tudom én :)

Társaim a fogyásban

Most nem embereket szeretnék bemutatni, hanem egyes eszközöket és tárgyakat, amik nekem ebben a folyamatban a segítségemre lesznek :) Első lépésként fontosnak tartom azt, hogy valamilyen formában meg tudja magán figyelni az ember a változást, mert néha az egyszerű tükörbe nézés nem elég. Nehéz tőle napról napra, hétről hétre visszajelzést kapni a változásról úgy, hogy az ember elme ne kövessen el valami csalást. Nehéz hétről hétre észrevenni a különbségeket.

A mérleg

600x600_734721346

Ennek a csalásnak a kiküszöbölésére az első és legegyszerűbb eszköz a mérleg, ennek minden előnyével és hátrányával. Előnye, hogy egyszerűen és könnyen elérhető szinte mindenhol – hátránya, hogy vele a fogyás csak egy ideig ellenőrizhető. Az elején míg a fogyás gyorsan megy addig egyszerű dolgunk van, viszont amint szép lassan már az izomépítés a cél, sajnos ez már nem megfelelő, hisz az izom fajsúlya magasabb mint zsíré. Mindenesetre addig még sok van, szóval még ezt is használom :) Most 100 kg körül ingadozik a súlyom, két héttel ezelőtt kb 102 körül volt és az a célom, hogy a versenysúlyom olyan 80 körül stabilizálódjon (ha választhatnék, akkor picivel alatta, de ezt még meglássuk). Viszont itt rögtön fel is merül egy kérdés: mit kezdjünk azzal, ha megvan ez a számunk? Érdemes rögzíteni, mivel fejben nem tarthatjuk. Bár a papír is ceruza is működik, rögzítés módjának mégis érdemes valami digitálisat használni, mivel ezek automatikusan színes és szagos grafikont generálnak nekünk. Ezek közül jelenleg én a runkeeper.com-ot és a Kalóriabázist használom, ha már egyébként is hasznosak az oldalak számomra.

Centis

centi
A mérés egy második módja, bizonyos testrészek kerületének megállapítása mérőszalag segítségével – természetesen itt is adja magát, hogy az elején amikor sok súlyt vesztünk, akkor nagyon jól nyomon követhető lesz a fogyás mértéke, illetve a későbbiekben is ha esetleg rá akarunk menni a gyúrásra, akkor is követhető lesz picit az izomnövekedés. Természetesen ezeket az adatokat is érdemes feljegyezni. Én itt tollat és papírt használok, mert eddig még nem találtam olyan oldalt, amin mindegyiket fel lehetne jegyezni, ugyanakkor itt is meg kell említsem a Kalóriabázist, mert ha több adatot nem is, de a legnagyobb mellbőséget, legkisebb derékbőséget és legnagyobb csípőbőséget napról napra tudja jegyezni. Ez nálam jelenleg 110, 108 és 112, hogy mi a cél és érdemes-e egyáltalán célról beszélni, azt nem tudom, mindenesetre néha fel fogom jegyezni már csak kíváncsiságból is :)

Testzsírszázalék mérés
A következő lépés a testzsírszázalék mérése – én ehhez a 7 pontos mérést használtam, mert állítólag pontosabb eredményt ad. Ha valaki érdeklődik, itt talál ilyeneket: http://fitness.bizcalcs.com/Calculator.asp?Calc=Body-Fat-7-Fold illetve http://www.tesztoszteron.hu/testkompozicio_ferfi7.php

1395_1_1600

Gender Male
Age 27
Weight 100 kg
Measurements:
Chest 20 mm
Abdomen 40 mm
Thigh 30 mm
Triceps 21 mm
Axilla 22 mm
Subscapula 30 mm
Suprailiac 40 mm
Results:
Body Fat 26 %
Fat Mass 26 kg
Lean Mass 74 kg

Kalóriabázis
Szép és jó dolog a változás nyomon követése, de mégis mivel érem, hogy legyen is mit nyomon követni? A kalóriaszámolás módszeréhez fordulok, mert ezzel viszonylag könnyű tervezni, hogy miből mennyit vihetek be, úgy hogy tudjam tartani a megcélzott fogyás mértékét. Ebben kifejezetten felhasználóbarát alternatívát jelent a Kalóriabázis. Regisztrációkor megadhattam aktuális súlyomat és azt is, hogy mennyit céloztam meg és ez alapján ki tud számolni egy javasolt napi bevitelt amit ha tart az ember, akkor elvileg el fogja érni a célját :) A kalóriák számolását előre felvitt ételek és italok segítik, nem kell mindegyiknek az összetételét fejből tudnunk. Ugyanitt lehetőség van a nap során végzett sporttevékenység rögzítésére is, ami természetesen ugyanolyan fontos a kalóriamérleg szempontjából, mint az étkezések. Egy kis extra, hogy az oldal segítségével, még arra is lehet figyelni, hogy elég folyadékot igyon meg az ember – mint informatikus egész elégedett vagyok vele rövid használat után :)

Runkeeper
Következő segédeszköz amit használok, az a Runkeeper, bár igaz ez nekem csak mellékes ennek a “projektnek” a szempontjából :) Régebben kezdtem el a használatát és legfőképpen azért, hogy egy futás vagy biciklizés alkalmával meg tudjam mondani azt, hogy körülbelül mekkora átlagot mentem vagy mekkora tempót futottam. Akkoriban leginkább a fejlődés, a gyorsulás megfigyelése volt a cél. Mostanában ugyanúgy végzem ezeket a tevékenységeket és ha hosszabbat csinálok akkor naplózom is – arra mindenesetre tökéletes az oldal, hogy nyomon tudjam követni, hogy a legtöbb sportból mennyit végzek és a végzett mozgásra ad energiaigény-becslést is, melyet figyelembe lehet venni amikor a mozgást visszük fel a Kalóriabázisra. Szerettem még benne, hogy ki lehet tűzni célokat és az ezekért küzdés motiválólag hat az emberre.

DSLR
Szerintem a fényképezőgép lesz az egyik legjobb társunk az út során – bár utálhatjuk őket, de a “before” képek nagyszerűek arra, hogy motiváljanak minket a további munkára, míg ha végignézzük, hogy hogyan változtunk a kezdés óta, az tökéletes lesz arra is, hogy lássuk, hogy nem a semmiért dolgozunk. Na és azt se felejtsük el, hogy ha esetleg nagyot alkotunk fogyás és testmozgás terén, akkor mások számára is jó példát mutathatunk egy előtte/utána képpáros felmutatásával. Kevés motiválóbb dolog van, mint amikor beszélgetek egy olyan sportolóval akire én felnézek és kiderül, hogy ott vagy rosszabb helyzetben kezdte mint én :) Ha nem magad miatt, akkor mások miatt érdemes vezetni, higgyetek nekem :).

Eddig elvontabb dolgokról beszéltem, amik bár valamilyen módon segítik a fogyást, de mégsem tesznek annyit érte mint a következő eszközök:

Kerékpározás
Legrégebbi és legszeretettebb társam, mely segítségével még több mint tíz éve sikerült 34 kilót leadnom (ami lassan visszajött mint észrevehettétek). Ha jól emlékszem 3 éve ruháztunk be egy montira és szép lassan az mindennapi közlekedési eszközöm lett. Ahogy egyre többet és többet használtam, úgy sikerült azzal kb 10 kilótól megszabadulni és úgy lettem újra szerelmes ebbe a sportba.

Ezt a montit szép lassan két országúti váltotta fel. Először egy versenybicaj majd egy fixi is bejött mellé. Manapság hangulattól függően vagy Tsubasa vagy pedig a kedvenc Trekem nyergében járom éppen az országutakat. Eddig több mint 10 000 kilométert tekertem bele a másodikba (magam sem tudom pontosan mennyit) és még legalább ugyanennyit tervezek. Csak remélni tudom, hogy az ősszel elkezdendő sok sok országúti edzéssel jelentősen fel tudok gyorsulni, bár igazából a mostani formámat sem tartom éppen rossznak :) Kíváncsi vagyok, hogy 20 kiló mínusszal és egy kis épített comb és vádliizomzattal hova tudok jutni ezen a téren.

trek-1-5-2010-road-bike

Futás
Másfél éve a bringázás mellé betársult a futás is, mely akkor még csak arról szólt, hogy le tudjak futni 1-2 kilométert. Talán mondanom sem kell, hogy az elején természetesen ehhez is küzdenem kellett, de a januári kezdéssel eljutottam odáig, hogy tavasszal már a 11-es Viviccittán is elindulhattam, majd nyáron a Nehézbombázók csapattal már az Ultrabalatonon futottam 2×10 km-et. Az őszt picikét elhanyagoltam futás terén, de annyira nem panaszkodnék :) Idén sikerült megcélozni a félmaratont már a nyári Ironmanre készülve és nem túl fényes idővel, de ezt sikerült is lefutni ugyancsak a Vivicittán. Hogy hogyan tovább? Jövőre szeretnék már maratont futni és ezt jövő nyárra teljesíthetőnek vélem. Futás terén még cél természetesen az ultarabalatonon indulás csapatban és kacérkodom a terepfutás gondolatával (miért is ne köthetném össze a túrázást a futással).

Kettlebell
Történt vala, hogy egy idő után már nem csak öcsém kacérkodott a kettlebell gondolatával, hanem 2 jóbarátom már el is kezdte művelni és meghozták hozzá a kedvemet. Jókat olvastam róla, jókat meséltek és triatlon mellé úgy sem árt egy kis erősítő edzés. Nekikezdtem és azt kell mondanom így majdnem három hónap távlatából, hogy jól döntöttem :) Érzem magamon, hogy erősebb lettem és sok új dolgot tanultam. A hónap végén elvileg vége a 3 hónapos kezdő kurzusnak és úgy terveztem, hogy folytatni is fogom ameddig csak erőmből telik. Kihagyni tervek szerint csak egy hónapot fogok: ameddig kint leszek spanyolban. Ha minden igaz, holnap már egy 16-os bell tulajdonosa is leszek, szóval az edzéseket óvatosan már el tudom kezdeni itthoni körülmények között is.

ce3efce89ca511e29a3e22000a1f90ce_7

Fegyencedzés
És akkor elérkeztünk az utolsó dologhoz amit mostanában próbálgatok: a fegyencedzéshez. A könyvet kb 2-3 éve vehette öcsém és azóta szemeztem vele. Úgy gondoltam tökéletes lehet most újra kezdeni és rendszert csinálni. A terv, hogy egy hónapot szánok minden lépésre és meglátjuk, hogy ezt rendesen csinálva meddig bírom, hova jutok. Azt gondolom, hogy lévén, hogy ez saját testsúlyos edzés és elvileg semmire nincs szükség hozzá, tökéletesen tudom majd csinálni külföldi utam alatt is. Naponta kb 20-30 percet igényel ami szintén nem vészes :)

Mesterségem címere

Egy a barátnőmmel folytatott beszélgetés és egy kép tegnap előtt újra felelevenítette azt az igazából soha el nem felejtett vágyamat, hogy minden szakmát, mesterséget megtanuljak. Természetesen mivel véges idő áll a rendelkezésemre, ez egy lehetetlen dolog, de akkor is ott marad mint örök álom.

Imádom nézni, ahogy egy mesterember dolgozik és igazán professzionálisan oldja meg a problémákat – a szakmai trükköket amikkel gyorsabban, szebben, egyszerűbben csinálja meg a teendőjét egy “hétköznapi emberhez” képest. És természetesen azt is örömmel nézem, hogy akik igazán szeretik is a munkájukat, mennyire át tudják magukat adni az alkotás örömének.

És hogy ez miről jutott eszembe? Az alábbi képről:

Totoro Ágy

Totoro Ágy

Nagyon menő lenne ha megtudnám csinálni teljesen nulláról… Ha én készíteném el a szabásmintát és én is varrnám meg. Igazából mindennel így vagyok :) Ha már csak a weboldalam jut eszembe, jó lenne saját engine fejlesztése. Ha bicikli, szívesen megpróbálkoznék egy lámpa építésével (azért saját vázkészítés bár érdekelne, elég elérhetetlennek tűnik mivel kicsit komplexebb mérnöki feladat :))

Az az én nagy bajom, hogy legszívesebben az összes szakma csínját szívesen megtanulnám, de már saját szakmám is annyira szerteágazó, hogy azt is lehetetlen lenne kimeríteni. Ezek után már zárt előttem annak a lehetősége, hogy igazán polihisztor legyek. De szerencsére elég szerteágazóan szerezhetek ismereteket ahhoz, hogy mindenfélébe belekóstoljak kicsit :) Pont ezért hihetetlen furcsa nekem, amikor valaki semmilyen szakmát nem szeretne megtanulni vagy semmilyenhez nincs éppen kedve. Szerintem minden szakmának meg van a maga szépsége amit csak egyszer meg kell látni és ha éppen szemünk elöl vesztjük, akkor minél hamarabb feleleveníteni :)

Igazából már elég rég óta gondolkodom rajta, hogy érdekes lenne egy olyan blogot indítani, ahol szakmájukban tehetséges és azt nagyon szerető emberekkel készülnének mondjuk hetente riportok :) Talán éppen továbbtanulónak, útjukat keresőknek is érdekes lenne ezek elolvasása és az én kíváncsiságomat is kicsit kielégítené ez az aktivitás. Ameddig ez nem valósul meg, marad nekem a sok sok elég különböző könyv olvasása és csapongás a mindenféle érdeklődési köröm között annak megfelelően, hogy épp milyen téren vagyok tudásszomjasabb :)

(És zárójelben, hogy éppen miket lenne jó most éppen mélyebben elsajátítani? Most éppen a hírtelen kíváncsiságomat a futás tudományos alapjai vonzzák, hasonlóképpen az edzéselmélet és kicsit a dietétika is a sporttáplálkozással kapcsolatban. Emellett újra a fonott karkötő készítgetést kóstolgatom (nem röhögni, nagyon relaxáló :)) de komolyan elgondolkodtam rajta, hogy el kellene kezdeni a cosplayeléssel is szórakozni és energiát fektetni belé, ha már annyira élveztem a halloween-i kis beöltözősdit :). Utóbbi természetesen magával vonzaná azt, hogy tényleg meg kellene tanulni varrni és szabásmintát készíteni (vagy Flórát zaklatni hogy adjon forrásokat vagy tanítson meg az alapjaira) és sokat kreatívkodni, amit egyáltalán nem bánnék, lévén szeretem a DIY-t)

Bsc – Mission Completed

Graduation cap Nehezen de végre sikerült végeznem ezzel is :)

LZ: Kolléga, ott a számítógép amire rádughatja a pendriveját!
Én: Milyen pendrive?
LZ: Jaaa, hogy a prezentációját az internetoldaláról tölti majd le?
Én: Milyen prezentáció?
LZ: Hát a konzulense nem mondta, hogy a szakdolgozatát 10 perces prezentáció keretében kell bemutatnia?
Én: Őőőőőő, nem?

A nyögvenyelős kezdés és utána következő szívatás után kiküldtek 5 percre amíg a bizottság ítélkezett (tetszik ide ez a szó), majd LZ teljesen letargikus hanggal bejelentette (hanghordozása alapján legalább arra számítottam, hogy szüleim halálhírét akarja adni), hogy sikeresen átmentem – szakdolgozatomra jó és a szóbeli záróvizsgámra pedig jeles jegyet kapva. Egy picikét több mint két hét távlatából visszanézve kicsit még mindig szürreális az egész, de legalább túl vagyok rajta.

Most 7 év után kezemben lesz az a papír ami arról szól, amit 5 éve egyébként unkaként végzek. Bár csak formaságnak tekintettem, sajnos azért be kell látni, hogy fontos formaság mert még mindig vannak olyan helyek, ahol sajnos papír és nem tudás alapján szűrik a népet. De most vége :) Elvileg a diplomámat július 20-án kapom majd kézbe amiben egy jó nagy 4-es fog szerepelni, ami szerintem nem is rossz ahhoz képest, hogy zseni sem vagyok, sem a tanulást nem igazán volt időm túlzásba vinni :)

Hogy hogyan tovább ezek után?

Még nem tudom. Érdekelne az Msc és a rajta megszerezhető tudás. Sőt, a PhD is, de sajnos be kell látnom, hogy most egy kis pihenés kell nekem. Arra van szükségem, hogy egy ideig ha hazamegyek ne azon kelljen elgondolkodjak, hogy akkor most milyen zh-ra vagy beadandóra kell készülni. Azt szeretném, hogy ha vége van a munkaóráimnak, akkor a szabadidőmet csak pihenéssel tölthessem. Elmehessek egyet futni vagy biciklizni, gózhassak egyet nyugodtan vagy mehessek úgy barátnővel moziba hogy közben ne azon kelljen gondolkodni hogy ezt vagy azt még meg kell csinálnom.

Szóval most 8 órás munka következik, ami pihenésként fog hatni :) Gyűjtögetem majd a pénzt, amit részben bicajra, részben fotófelszerelésre fogok költeni és szép lassan majd talán albérletet is keresek. Csak annyi biztos hogy picit más fajta kihívásoknak kell majd megfelelni de hiszem hogy ezek jó irányba fognak vezetni :)