Telehódas

Már legalább fél éve hallottam erről a havonta (pontosabban 28 naponta) megrendezett eseményről de csak most volt alkalmam először részt venni rajta.

Először akkor találkoztam a nevével amikor egyik este éppen munkába bicikliztem és 4 egyenöltözetben lévő bringás tekert el mellettem. Felzárkóztam hozzájuk és beszélgetésbe elegyedtünk. Mint kiderült RMKSE-ből voltak és éppen egy ilyenre tekertek a késői órán. Mivel sajnos dolgozni kellett, ezért nem tudtam velük tartani és azóta el is felejtődött a dolog.

Szerencsére valamelyik nap kiírták a CM oldalára, hogy ismét lesz Telehódas és akkor már megjegyeztem magamnak, hogy ott kell lennem. Zrasf kolléga is kedvet kapott hozzá így olyan 18:30 környékén találkoztunk a Batthyány téren. Kicsit később elkezdtek gyülekezni a többiek is és olyan 18:45 környékén útnak indultunk.

Abban a hiszemben voltam, hogy ez nem lesz nehéz mert kellemes tempóban mentek a többiek de a végére ez egésszé megváltozott miután megérkeztünk a Kolossy térhez. Itt már elkezdett nehezedni az út és brutálisan vissza kellett váltani. A lehető legkisebb áttételben tekertem, de néha még így is annyira fájt a lábam a túlzott munkától, hogy meg kellett állni pihenni. Az út rövid volt de a hegy miatt sokkal fárasztóbb mint egy átlag ilyen szakasz.

Fent a tetőn egy kicsit nézelődtünk és beültünk egy Rekettyés nevű helyre (naívan én azt hittem hogy a rekettyés tényleg egy rekettyést jelent a leírásban). Sajnos Ni-mondó lovagokkal nem találkoztam, de így is ittam egy kis forralt bort és bevállaltam 2 darab zsíroskenyeret ami mint kiderült botorság volt. Akkora volt egy szelet, mint máshol egy kisebb pizza szokott lenni. Egy kis beszélgetés után visszaindultunk lefelé ami tekerés nélkül sem volt uncsi :-D Gyakorlatilag végig fékeznem kellett, hogy be tudjam venni az élesebb kanyarokat. Annyira támaszkodtam a kormányra és húztam a fékkart, hogy a végére már szinte fájt a kezem.

A hegyre felszenvedéstől eltekintve nagyon jól éreztem magam, hisz a saját határaimat győztem le ismét :-). Nagyon kellemes volt közben, amikor egyedül tekertem felfele és tökéletes csönd volt. Csak a légzésem és biciklim hangja törte meg a csendet. Nincs jobb szó rá mint, hogy csodálatos érzés.

Valószínűleg havonta megpróbálom majd ezt a túrát megismételni és követni ahogy fejlődök és egyre könnyebben feljutok a csúcsra. Egyébként a társaság nagyon jó, van mit tanulni tőlük, mert látszik rajtuk, hogy már tettek le valamit az asztalra és már teljesítettek egy két túrát :) Érdekesség hogy szinte mindenkinek saját maga által hackelt lámpája volt, szóval kivételesen nem én voltam a legvilágosabb. Egyetlen dolog amit sajnálok, hogy ködös és felhős idő volt, szóval egyáltalán nem láttuk a holdat.

Az útvonal a következő volt: http://www.gmap-pedometer.com/?r=4300933 (szint: 360 méter)

Kiborg vagyok, amúgy minden oké


Tegnap előtt néztük meg Flórával ezt a filmet és nagyon jót szórakoztunk rajta.

Mivel nekem nagyon tetszett a története, és főleg az ahogy ezt mi megtudtuk, most csak ez elejét szeretném elmondani.
A film azzal kezdődik, hogy megismerünk egy lányt, aki egy gyárban dolgozik. Egyszer csak hangokat hall a hangosbemondóban és ő bőszen követi azokat.

Felvágja a karját, becsatlakoztatja oda az összekötött rádiójának két vezetékét, szigetelő szalaggal rögzíti őket, majd a rádiót bedugja az konnektorba. Természetesen kiüti magát, de fel is töltődik közben :). Öngyilkossági kísérlet (sikeres feltöltés) miatt bolondok házába záratja kevésbé bolond anyja és itt megismerkedik pár érdekes alakkal. Pl. egy sráccal aki azt hiszi hogy el fog tűnni, hogy láthatatlan és ezért lopni kezdett. De nem egyszerűen tárgyakat lop :). Ellopja a “Csütörtököt” és az emberek képességeit :). Főhősnőnk kávéautomatákkal és lámpákkal beszélget és evés helyett elemet használ. Találkozhatunk jódliénekes párral és túlzottan is etikettkövető emberrel is aki azt hiszi hogy minden az ő hibája (ha baleset mellett hajt el, még a balesetben megsérült emberektől is bocsánatot kér) és hátrafelé közlekedik, mivel az udvari etikett így kívánja .

Szóval érdekes embereket láthatunk a filmben, még érdekesebb történettel. Ajánlom mindenkinek aki könnyed kis szórakozásra vágyik, vagy pedig hallott már Chan-wook Park-ról. Ha így ismerősebb, az ő alkotása az OldBoy.