Nosztalgia Nightride a kulisszák mögül

Kis késéssel de úgy döntöttem végre megírom a Nosztalgia NR-ről is a bejegyzést, mert nekem sokat jelentett és talán érdekes lehet látni, hogy hogyan szerveztük meg egyáltalán. (Hogy miért késtem vele ennyit? Hát az egyetem miatt, de erről majd a következő bejegyzésben kicsit bővebben mesélek azoknak, akiket ez a része is érdekel. A többieket nem untatom vele :))

Történt körülbelül másfél hónappal ezelőtt, hogy fejünkbe vettük páran, hogy milyen milyen jó is lenne egy gigantikus Nightride-ot szervezni :) Vazsu és Frajti segítségével elkezdtük szép lassan összeszedni az embereket akik régebben állandó tagjai voltak a csapatnak csak lemorzsolódtak időközben személyes okokból (gyerek, munka, stb) :) Álmodtunk egy nagyot és fel szerettük volna eleveníteni a 2 évvel ezelőtti szétesést megelőző régi szép időket amikor 50-60 ember sem volt példa nélküli egy NR-en.

Nightride - 2009. május 16.

Nightride – 2009. május 16.

Mivel az NR mai formájában tulajdonképpen a CM-ből (és ott is GriN bejegyzéséből) nőtte ki magát, de ma már leginkább a facebookon van jelen, ezért úgy gondoltuk hogy főleg erre a két oldalra hagyatkozunk. Első lépés az időpont kiválasztása volt ami nem kis fejtörést jelentett. Egy olyan dátumot kellett találni, ami lehető legtöbb embernek a jó, kellően távol van de nem túl távol. Az időpontot végül is június másodikára tettük reménykedve benne, hogy már kellemes nyári időt élvezhetünk. Sajnos az nap volt a Velence tízszer és Tour de Pelso is, de ezzel együtt kellett tudni élnünk. Előtte egy héttel a Pünkösdi hétvége miatt nem felelt volna meg, utána is volt valami más. :) Utólag jó döntésnek tűnik mert a júni 9-én tartott NR-t el is mosta kicsit az eső.

A második hatalmas kérdés az volt, hogy mégis milyen útvonalon menjünk. A Papics Péter féle útvonal mellett döntöttünk, hiszen az elég jól bevált régebben és nincsenek olyan szakaszai amit esetleg neccesnek neveznék. Nagy örömömre csak minimálisan kellett ettől az útvonaltól eltérnünk: a harmadik etap Lágymányosi híd felőli részét vágtuk csak le a ZP miatt.

Na szóval egy hónappal a kitűzött dátum előtt elkezdtük szép lassan meghívogatni rá az embereket. Elkészült a FB event és a CM kiírás is. Amit ezek után tenni kellett csak, az a várakozás. Várni, hogy jöjjenek a visszajelzések és egyre több embert kezdjen el érdekelni egy nagyobb nagyságrendű összejövetel. Szép lassan már annyi visszajelzés jött, hogy már megafont is kellett szereznem a szervezéshez (ezúton is köszönöm Küküéknek, hogy kölcsönadták) :)

Lassan de biztosan eljött az ideje a Nosztalgia NR-nek. Szerencsére szervezés szempontjából, csak kevés változtatást kellett eszközölni (Belvárosi fesztivál miatt foglalt Szabadság-tér, Bruce Willis miatt a Hősök tere), de még így is nem kevés időt vett el annak megtervezése, hogy ennyi emberrel mégis hol lehet egyáltalán és hol célszerű bevárási pontokat tartani.

A találkozó 20:30-kor volt a Kossuth téren de már fél órával hamarabb is elkezdtek szállingózni az emberek. Egy kisebb hadsereg gyűlt össze és ez az indulásként kitűzött időpontra csak megduplázódott :)

Nosztalgia Nightride – Találkozó

Szerencsére az etapok amennyire láttam nagyon jó hangulatban teltek el, annak ellenére is, hogy a nagy tömeg miatt szétszakadoztunk a lámpáknál és a bevárási pontokon sokat kellett várni, míg mindenki utolért minket :) Ezek legalább jó alkalmat adtak az embereknek arra, hogy kicsit szocializálódjanak, úgy hogy nem kell közben az útra figyelni. Sajnos nem mindenki ismerte az útvonalat, ezért volt 1-2 emberrel keveredés de az első etap probléma mentesen lement.

Kedves Sanci a következő videókat készítette az róla, amik remélem kicsit legalább visszaadják a hangulatát:

Mivel a Hősök tere le volt zárva ezért az szokásos beszélgetős-pihenős-csoportképkészítős megállásunkat most az 56-osok terén tartottuk. Nagyon örülök hogy a kb. 110 emberből akivel kezdtünk eddigre még mindig maradt olyan 90.

Nosztalgia Nightride - A nép

Nosztalgia Nightride – Csoportkép

Bár a második etapon már szép lassan elkezdtek hazafele szállingózni az emberek, még így is voltunk kb 40-en akik megmásztuk a Gellért-hegyet és kb 30-an maradtunk akik tovább mentek még a várba is.

Nosztalgia Nightride - Vár hódítok

Nosztalgia Nightride – Vár hódítok

Itt történt az egyik legjobban imádott részlete a túrának: Gábor csak úgy poénból felvetette, hogy mi lenne akkor ha felmennénk a János-hegyre de páran ezt teljesen komolyan vettük és összeszedtünk 10 embert aki kedvet kapott hozzá :D. Beugrottunk egy boltba, én lepakoltam a táskámból a felesleges nehezékeket és szép lassan nekikezdtünk a hegy meghódításának. A szokásos Hűvösvölgyi, Szépjuhászné és Jánoshegyi úton mentünk a magunk kis lassú tempójában. Kellemes kis 1 óra alatt jutottunk fel már majdnem pirkadatra és nagyon jól szórakoztam közben. Különösen büszke vagyok a csapatra, lévén olyan is volt köztük aki egy városi egysebivel jutott fel :D

Nosztalgia Nightride - Jancsihegyes csapat

Nosztalgia Nightride – Jancsihegyes csapat

Annyira jól elvoltunk itt beszélgetéssel és Chicoye bringájának próbálgatásával, hogy mire elindultunk lefele már reggeli világos volt :D. A déli pályaudvarhoz reggeli 5-re jutottunk le.

Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy mindent összevetve ez volt az egyik legjobb Nightride az életemben, pedig már nem kevesen voltam ott :).

Bringások Egymásért? Avagy Social Media hogyan ne…

Aki ismer bizonyára tudja, hogy viszonylag aktív fórumozó vagyok a CM-en és elég sok más helyen ahol bringás témák illetve viták előkerülnek.

Így kerültem kapcsolatba a Bringások Egymásért nevű csoporttal és ekkor még hittem a nevében is… Bárki felteheti a kérdését és erre akinek van benne tapasztalata választ adhat rá. Mivel van pár kérdés amire választ tudok adni és egyébként is érdekelnek az ilyen oldalak hát lájkoltam facebookon.

A gond akkor kezdődött, amikor volt egy téma amiben kb lezavarták a gyalogost a bringagyalogról olyan stílusban ami szerintem nem illik senkihez. Sajnos van egy olyan elvem, hogy a járdán csak vendégek vagyunk és ezért ilyenkor ne nekünk álljon feljebb. Már ekkor sem volt túl toleráns a vitával kapcsolatban a csapat, de hát gondoltam, hogy csak rossz napjuk volt…

Második lépés egy “versenyük” volt, ahova be lehetett küldeni tavaszi bringás képeket és gondoltam, hogy GriN kedvére teszek és beküldöm Tsubasát. Ennek következtében kicsit figyelemmel kísértem az egészet és röviden összefoglalva egy retek (tényleg az volt) fixi nyerte mert egyszerűen ezres ismertséggel megszavaztatta a tulaja. Ekkor én beírtam, hogy “Kár érte, jó verseny volt” nem tetszésem jeleként. Na ekkor lettem kibaszva az oldalról. Kicsit rosszul esett és túlreagálásnak tartottam, de hát istenem, van ilyen. Ráadásul nem is irigységből mondom, hogy nem Tsubasa nyert, mert tényleg kb 100 képből 30 igazán jó volt és kb a legszarabb végzett első helyen. Próbáltam elérni őket mailen keresztül, hogy meg tudjam miért történt a tiltás, de ekkor is csak annyi indoklást kaptam, hogy nem kívánják megindokolni.

A harmadik dolog ami igazán kiakasztott és feltette az i-re a pontot, az egy mai húzásuk volt: azt még lenyeltem, hogy csak úgy tiltottak, de amikor elkezdik azokat is tiltani akik kedves ismerőseim és tényleg letettek valamit az asztalra, az már kicsit kiakasztó. A legrosszabb benne, hogy szerintem teljesen normális stílusban megírt hozzászólásaik miatt tették mindezt és csak annyi volt a bűnűk, hogy nem értettek egyet valamiben (az egyébként kicsit skizofrénen viselkedő) csoporttal.

Komolyan szerintük helyes ez, hogy ész nélkül tiltunk mindenkit aki nem ért velünk egyet?
Komolyan normális az, hogy a kritika első jelére eltávolítjuk a felhasználót csak ezért?
Lehet ám értelmes módon vitatkozni emberekkel és normális érvelésekkel egy témát megtárgyalni.

Kezdem egyre inkább azt érezni, hogy a “Bringások egymásért” csoportból “Bringások, csak azokért akik velünk egyet értenek de mindenki mást kitiltanak aki vitatkozni mer” csoport lett és ez szerintem nagyon rossz irány. Nagyon rossz irány mert olyan embereket tiltanak ki akik egyébként a “bringás közösség” aktív tagjai és sokat letettek az asztalra… (nem, nem magamról beszélek – közzel egy hónap alatt bőven lenyugtattam már magam). Sajnos úgy érzem, hogy öncélú lett és nem igazán a segítségnyújtás vezérli már…

Na ilyent ti NE csináljatok! NE tiltsatok ki valakit csak azért mert konstruktív kritikával illetett titeket! NE tiltsatok ki valakit csak azért mert nem értetek vele együtt! És főleg ne tiltsatok ki olyan embereket egy vitából akik esetleg sokkal tapasztaltabbak nálatok és nem hülyeséget beszélnek…
Ez a rossz hír ám el fog terjedni és ennek előbb vagy utóbb ti fogjátok meglátni a kárát. Vagy abban, hogy mindenki le fog nézni, hogy mennyire nem bírjátok a kritikát vagy pedig abban szívjátok meg hogy egyszerűen nem tudják hozzátenni a tapasztalatukat azok akiknek van… Egy vitára vagy egyet nem értésre nem ám az a megoldás, hogy kidobjuk a másik felet a francba, hogy ne legyen kivel vitatkozni…

Ui.: Másik kedvenc ilyen NE alakítás díjazottja a VEKE CM ellenes kirohanása volt – Tökéletesen meg lehet figyelni a Kükü-vel szembeni kommunikáció teljes hiányát és már sértettséget/személyeskedést az ész indokok helyett a vége fele: https://www.facebook.com/vekehu/posts/274774159279002

Ui2.: Kedves Bringások Egymásért. Ha esetleg megtörténik az a valószínűtlen eset, hogy ti is olvassátok: Nem egyszemélyes hadjáratot akarok indítani ellenetek, hanem pusztán rá akarok mutatni valamire ami egyáltalán nem használ nektek. Gondolkodjatok el a fent leírtakon és ne egyből ignoráljátok az esetleg sértett önérzetetek miatt.

Szerk: Utókornak meg szeretnék őrízni 2 linket – Szciklon tiltása és az ezt okozó topic.

Vivicitta csapó kettő

Bár páratoknak már örömködtem, hogy múlt héten sikerült lefutni a Vivicittát, csak most sikerült erőt vennem magamon, hogy leüljek végre blogolni róla :)
De először is: miért is csapó kettő?

Mert már évekkel ezelőtt (2007-ben) egyszer lefutottam ezt a távot, bár abból nem sokra emlékszem. Egy a biztos: akkor nem éreztem ekkora kihívásnak mint most :)
5 évvel ezelőtt kb 20-25 kilóval lehettem könnyebb és mindennapos volt akkor az 5-6 kilométer futás :) Akkor egy kis zenés rutinedzés lehetett, mert csak az maradt meg bennem, hogy merre futottunk el az pedig nem, hogy hol készültem teljesen ki :D

Most ennél kicsit nehezebb dolgom volt azért. Istenigazából azért választottam magamnak a Vivicittának a 12 kilométeres távát, mert erről éreztem azt, hogy nem egyszerűen de meg tudom csinálni. Tökéletes cél volt, mert fejlődnöm kellett hozzá de ugyanakkor annyira lehetetlen sem volt, hogy ne tudjam teljesíteni. Az edzést igazán március elején kezdtem el és ekkor még csak 45 perc, körülbelül 6 km ment normálisan megszakítás nélkül. Ezt kellett feltornáznom a duplájára. Mint láthatjátok ez sikerült is :) Egyre jobban növeltem a lefutandó időt és távolságot és szép lassan elértem az 1 órás limitet és a körülbelül 7:30-as kilométereket.

1 héttel a verseny előtt már az 1 óra nem mondom, hogy lazán, de elég jól ment és ekkor már a célom leginkább az volt, hogy a szintidőt és záróbuszt legyőzzem. Még egy hetet ráedzettem és már ment 7:10-el is a kilométer. Szombaton még lefutottam egy 8 kilométeres edzést, tekertem egy rövidet Nightride-on és már el is jött a nagy nap.

Vasárnap:

Reggel egy jó nagy adag krumplival kezdtem és elég lengén öltözve (rövidnadrág és rövid ujjú póló – mindenki fagyoskodott, aki csak rámnézett :D) elindultam be a Margit-szigetre, a verseny helyszínére. Viszonylag korán (10:15-kor) értem oda, de ez pont jó volt nekem arra, hogy összefussak pár emberrel a csapatból, amihez csatlakoztam (DK Team) :). Egy kis bemelegítés után beálltam a rajtpozícióba és negyed órán keresztül fagyoskodva vártam hogy szép lassan induljunk. Najó, annyira nem panaszkodok, mert igazán lerövidítette a negyed órát a sok szép futó lány látványa :)

Lényeg a lényeg, szinte pontosan 11-kor el is kezdődött a futás. A vége mint szokott lenni szép lassan indult meg, legalább 5-6 perccel az eleje után. Először azt gondoltam, hogy majd a saját tempómban fogok futni, de végül annyira elkapott a gépszíj, hogy elkezdtem követni a körülbelül 6 perces iramfutókat és csodák csodájára nem is túl nagy küzdelem árán tudtam is velük tartani a tempót. Kicsit megviselt a hideg és az egész napra jellemző szembeszél de egész jól tudtam futni az előttem lévőkkel és a gps is elég hihetetlennek tűnő 6 perces kilométereket mondott be.
Sajnos ekkor szép lassan kezdtem kifáradni. Megtapasztaltam, hogy az Alagút ami biciklivel egész kellemesnek tűnik, futva nagyon érezhetően emelkedik, viszont ennek hála azt is megtapasztalhattam, hogy visszafele megkerülve a hegyet, az milyen kellemesen lejt.
A belesétálásokat körülbelül a Lánchídnál (a táv felénél) kezdtem el és már már kezdtem elveszteni a lendületemet, de valahogy még megpróbáltam kitartani. Megnyugtatott az a tudat, hogy a mobil szerint még mindig jóval a tervezettnél gyorsabb kilométereket futottam és hogy edzésnél is sikerült már lefutni a távot, akkor az kizárt, hogy élesben ne sikerülne. Lánchíd után elvonszoltam magam a parlamentig (nagyon sokat segített h iszonyat gyakran járok arra és ismerem a távokat) majd onnan a Jászai Mari térig. Nem kicsit segített az is kitartani, hogy időnként voltak páran akik az egyenpóló alapján ráismertek a csapatunkra és biztattak, hogy menni fog :). A szigetre már kicsit fájos lábbal érkeztem meg, de hihetetlen sokat segített h megláttam a 11-es táblát, ami azt jelezte hogy már csak 900 méterem volt hátra. Ekkor már nem volt szabad feladni.

Beleadtam apait és anyait és valahogy bevonszoltam maga a célba ennek nem kicsit örülve :) Alább láthatjátok, hogy mennyire is :

Nettó időm 01:18:36 lett, ami nem is rossz ahhoz képest, hogy előtte arra gyúrtam h meglegyen a szintidő. 7:10-re edzettem és a versenyen ezt sikerült 6:33-ra kihozni amit hihetetlenül jó eredménynek könyvelek el és nem hittem volna hogy sikerülni fog.

Azt hiszem még kicsit túl is hajtottam magam, aminek volt pár következménye. Először is egy kellemesen nagy piros folt jelent meg a bal mellbimbóm felett és megtanultam hogy miért lehet jó ötlet szerezni valami aláöltözött vagy pedig hogy miért is olyan ötletes a következő reklám :D

Másik következménye az volt, hogy szinte egész délután elég erőteljesen fájt a lábam és az izomláz miatt hétfőn is eléggé éreztem még, hogy nehezemre esik a mozgás. A hét folyamán még éreztem, hogy a bal lábamban valami nem tökéletes, mert kicsit fájdalmas volt mindenféle mozgás, ami a talpam használatát igényelte. Szerencsére ez mára, 1 hét elteltével elmúlt. Ahogy szokták mondani – no pain, no gain. Egyedül azt sajnálom, hogy emiatt le kellett mondanom egy kellemes bringatúrát az ünnepek alatt, de hát ez van.

Egy a biztos: nem ez volt az utolsó futóversenyem, hanem csak a kezdet egy szép hosszú cél, az Ironman irányába :) Kedvet kaptam a hozzá vezető úthoz és hogy bejárása során valami hasonló dicsőségfalat hozzak össze:

Ui.: Fogyókúrám -8 kg-nál tart és már olyanok is rákérdeznek, hogy fogytam-e, akik sem a blogomat nem olvassák, sem twitteren, sem facebookon nem követnek. Ugye nem kell mondanom, hogy ez kellemes büszkeséggel és erővel tölt el :) Távol van még a célom, de így menni fog.

Azért futok,

mert szeretem…
mert nagyon jó módszer ez is fogyásra…
mert felébredek tőle és kitisztul az agyam…
mert nagyon jól tudok gondolkodni közben…
mert ezen a sporton keresztül is nagyon sok érdekes embert lehet megismerni…
mert nagyszerű módja annak, hogy megküzdjek magammal és megismerjem határaimat…
mert csak így tudom majd elérni azt a nagy álmomat, hogy egyszer megcsináljam az iron mant…
mert miért ne?

Nosztalgia Kupa 2011

Happy Birthday

Happy Birthday


Boldog születésnapot – Ezt a viccesen aktuális poharat kaptuk a Nosztalgia Kupán, bár senkinek sem volt szülinapja. Igazából csak nekem volt aktuális, mert pont 2 éve volt az első gó versenyem :) Sajnos azt nem mondhatom el, hogy közben olyan hű de sok versenyen lettem volna, mert ez volt életem második versenye is.

Az a helyzet, hogy nagyon elhanyagoltam egy ideig a gót. Sok sok ideje nem játszottam már neten sem… egyszerűen nem volt hozzá kedvem. Az összes játék, amiben részem volt, az amit a gó klubban játszottam. Semmit sem fejlődtem idő közben, pedig az elején meglehetősen gyorsan feljutottam a 7-8 kyu környékére. Azóta semmi hatalmas látványos ugrásban nem volt részem, bár ez talán érthető is mert könyveket sem olvastam, tanulójátékokat, élvezetes játékokat sem igazán játszottam.

De ezen most változtatni akarok, mint sok minden más téren is, itt is össze akarom szedni magam. Ennek első lépése nálam az volt, hogy újra elmentem egy versenyre. Sajnálatos módon pont ugyanannyi ranggal indultam mint 2 éve :(

De azt hiszem, hogy ez most a versenyen kicsit megváltozott: 2 partim is olyan volt az 5-ből aminek a során úgy érzem túlszárnyaltam önmagamat.

Na de most következzek a játszmák:

1. Hatalmas meglepetésemre az első partimat Fogi ellen játszottam (vicces, mert ha jól emlékszem két éve is volt játszmám ellene), ami azért érdekes mert jó barát és mint ilyen, fura versenyezni ellenük. A játszmáim ellene a klubban mostanában folyamatos kudarccal végződtek és ezek kicsit lehangoltak. Most ellene játszani mint egy a sors keze volt :) Sajnos kifut nem tudok mutatni, de annyi a lényeg, hogy hatalmas küzdelem volt az egész játék és valahogy sikerült egy kis előnyre szert tennem és így 40 ponttal nyernem. Sokkal jobban sikerult a jatszma mint amire szamitottam :)

2. A második játszma Fogi egyik 20 kyus tanítványa ellen volt és különösebb probléma nélkül zajlott le. Az első felében kiszámolt egy olyan helyzetet is amit “nem lett volna neki szabad” ezért a játék második felében nagyon komolyan kellett vennem és csúnyán el kellett vernem, ha nyerni akartam ellene. Egyébként nagyon ügyesen játszott :) Kicsit sajnáltam is szegényt elszomorítani.

3. Harmadik játszmámat egy “régi ellenség” ellen kellett játszanom és mint előző versenyen, itt is sikerült elvernie. Mondjuk úgy éreztem, hogy már egyre kevesebb távolság van köztünk és van esélyem utolérni és lehagyni, mert nem kaptam ki olyan csúnyán.

4. Negyedik játszma egy klubtársam ellen ment, és azt kell hogy mondjam talán ez volt a legrövidebb játszmám. Szerencsére a srácnak is hasonló a stílusa mint nekem és mind a ketten szeretünk gyorsan játszani. Így a felhasználható másfél órából kb 20 perc alatt végeztünk és rápihenhettünk az utolsó játszmára, amire mint utólag kiderült, szükség is volt.

5. Az utolsó egyben legnehezebb játszmám egy új ellenfelem ellen volt…. Akik követik a twitteremet, azok lehet hogy megjegyezték amikor éppen a csapatverseny egyik résztvevőjét szidtam, mert alacsonyabb ranggal versenyzett, mint azt szerintem neki kellett volna, ezzel sokkal több előnyhöz jutva mint amennyi szerintem korrekt lett volna. *Szimpatikus felsőbb hatalom behelyettesítendő* úgy hozta, hogy újra sikerült összekerülnöm ezzel az ellenfelemmel, és a vicc kedvéért, itt még több előnyt kellett neki adnom mint előző alkalommal. Mivel első alkalommal olyan csúnyán kikaptam kevesebb előnyből, ehhez a játszmához nem kis idegességgel álltam hozzá és már vesztesnek is könyveltem el. Csak azért játszottam, mert az elején már lépés nélkül csak nem mondhatom hogy feladom. Olyan kockázatokat is vállaltam, amiket nem kellett volna és úgy alakult, hogy valami érthetetlen módon sikerült két nagyobb csoportját is legyilkolnom, magamat összekötnöm és így feladta… De máig sem értem hogy hogyan voltam rá képes… Egyik legjobb de mégis legrosszabb meccs volt egész nap.

Így összesítettben 4 győzelem 1 vereséggel egyébként 4-dik lettem, amiről nyugodtan mondhatom hogy az eddigi legjobb eredményem és amiről remélem hogy a jövőben csak javulni fog :) Pont lecsúsztam a pénzdíjakról, de legalább egy üveg borral lettem gazdagabb, ami még vár a kóstolásra. Viszont talán minden anyagi jellegű díjnál is fontosabb dologgal lettem viszont gazdagabb: újra kedvet kaptam hozzá, hogy minél jobbat hozzak ki magamból és azt hiszem ez sikerülni is fog :–] Nyertem egy kis lendületet, amit remélem minél tovább sikerülni fog megtartani és ezzel talán át is tudom törni a rangbeli gátat, ami eddig visszatartott a fejlődéstől.

Érdeklődök kedvéért, a versenyen készült képek közül pár megtekinthető itt.