Miért pont Ironman?

Teszik fel nekem a kérdést néha…

Ironman-Logo

Mert szeretek biciklizni és futni! Mert ez egy olyan cél, amit akkor fogok tudni elérni, ha egyensúlyra jutok. Ha maximálisan fizikálisan és szellemileg is a toppon vagyok. Mert az oda vezető út nehéz és fájdalmas, de sok türelemmel, kitartással végigcsinálható. Mert járva jobb leszek tőle és ez az út maga a cél :)

Bokasérülés – második kör

Szombaton lehetőségem volt egy második dokinak is kikérni a véleményét a bokasérülésről és sajnos nem azt a választ kaptam, amit reméltem :(

A remélt válasz az volt, hogy az előző doki túlzottan is elővigyázatos volt és nem részleges bokaszalag szakadás ez, hanem csak egy egyszerű zúzódás. Sajnos NEM ez hangzott el. Lábam kis megtapogatása után most diagnózisként azt kaptam, hogy ez valószínűleg teljes szakadás. Járó gipszet vagy bokarögzítőt kell hordanom 3-4 héten keresztül és ha ez még nem lenne elég büntetés, sportolás újrakezdését július végére javasolja. Utána is rengeteg ideig neoprén bokatámasz használata lesz majd a javallott.

Arcom:

Hogyan tovább? Keresek a sportkórházból egy bokákhoz igazán értő ortopéd orvost (jöhetnek a tippek) akinek a szakvéleménye majd igazságot tesz a két előző doki között és aki hozzáértő a sport terén is. Aki meg tudja mondani, hogy gyógytornát mikor kezdhetem el és hogy valójában meddig kell nekem most a sportolást hanyagolni.

Jobb híján addig is marad a munka, nyelvtanulás, fényképezőgéppel szórakozás és felső testre edzés.

Ember tervezz!

Egy egyszerű dologról szeretnék írni – amiről hajlamosak vagyunk néha megfeledkezni. “Homo proponit, Deus disponit” mondotta már a latin is (most néztem utána). “Ember tervez, isten végez” ahogy a közmondás magyarul szól. Én most teljesen más megvilágításban szeretném értelmezni – az önmegvalósító jóslatokról szeretnék írni :)

A héten kicsit több időm volt olvasni és egy Mérő László írás elgondolkodtatott a címben megjelölt témáról. Elgondolkodtatott és rájöttem, hogy eddig azok a dolgok sikerültek igazán jól, ahol nem csak a egy célt tűztem ki magamnak, hanem volt hozzá egy ütemtervem is.


Terv

Bármennyire is utáltam az egyetemen elején azt a feladatot, hogy készítsek egy ütemtervet, mára be kell látnom, hogy a megfelelő cél mellett ez nagyban megkönnyíti a sikert. Nagyon sokáig el lehet jutni ahogy esik, úgy puffan hozzáállással, de jóval tovább így.

A cél lehet akár 5-10-20 kiló fogyás vagy ugyanennyi kilométer futás, esetleg nyelvtanulás, a fontos az, hogy legyen egy legjobb tudásunk szerint elkészített ütemterv. Igazából még saját sem kell legyen – az edzéseknél nagyszerűen edzésterveket lehet találni neten. A lényeg, hogy legyen valami, amit utána legjobb tudásunk szerint próbálunk betartani :) Nem számít még az sem, hogy sikerült-e hanem az, hogy minden tőlünk telhetőt elkövettünk, hogy elérjük őket. Ha mindent megtettünk, akkor nyugodtan aludhatunk.

Most, hogy a villámként belém csapó felismerést volt időm átgondolni, megyek és elkészítem a terveimet :). Nektek is ugyanezt javaslom. Én a stagnáló fogyás megindítást és a japán nyelv megtanulását remélem tőle, ha már Gyula terve a féltávra felkészülésnél már bizonyított.

Türelem – ironmant terem?

Nagyon remélem, hogy a címben feltett kérdésre igen lesz a válasz, mert jelenleg csak ennyit látok magam előtt:

DPP_0887_2

Hogy mi történt és mi vezetett ide? Egyszerűen csak elmentem szombaton egy hosszút futni. Két óra edzés volt a terv, de keresztül húzta a számításaimat az, hogy amikor a szigeti futókörhöz futottam le a lépcsőn, beléptek elém. A figyelmetlen emberünket még sikerült kikerülni, de cserébe szarul léptem… azonnali erős fájdalom. Leültem gyorsan és 1 perccel később már a megszokott másfélszerese boka :( Gyors twitteres és facebookos érdeklődés után, hogy mennyire pánikoljak összeszedtem a cuccaimat és azonnal elindultam a Szent János kórházba.

5 órával és egy kiolvasott könyvvel később egy gipsszel és egy részleges bokaszalagszakadás diagnózissal jöttem toltak ki. Az ítélet fekvőgipsz egy héten keresztül – 19-én délelőtt menjek vissza kontrollra aztán kiderül, hogy gipszet kapok-e vagy bokarögzítőt.



Ennek fényében a tiszaújvárosi verseny és a Tour de Pelso biztos elmarad :( Sajnos jó eséllyel a Balatonman is amire készültem felejtős. Fokozatosan kell a terhelést növelni és elég esélytelen, hogy nyugodt szívvel felépülésemet nem veszélyeztetve elmenjek egy féltávra. Igazából még a Priszcillával közös nagyatádi váltót is féltem emiatt :(

Igazából már fejben elkönyveltem, hogy az elmaradt őszi El Camino után, ez egy újabb türelmet tanító lecke a számomra. Ahogy az is, ez is megvár. Próbálok úgy gondolni rá, hogy a befektetett edzés nem veszik el és inkább hosszú távon 1 évre előre nézek és az akkori nagyatádi egyéni ironmanre.


DPP_0891_2

De hogy kicsit pozitívabb legyek, hogy mi is a jó oldala ennek? Most az egy hetes fekvés alatt, amikor éppen nem dolgozgatok itthonról, legalább japánt tudok tanulni és könyveket olvasni. Perverz, de azt is élvezem, hogy magamnak kell vérrögképződést gátló injekciókat beadni és mankóval is egész furcsa új kihívás járkálni :D. Ha meg már nem leszek ágyhoz kötve, de nem is lesz annyi edzés a fokozatos terhelés miatt, akkor legalább lesz időm az elhanyagolt fényképezőgépemmel játszadozni és kreatívkodni. Nem olyan rossz ez, csak nem így terveztem :) De ahogy Woody Allen mondta:

Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről.

Ui.: Érdekes egybeesés, hogy edzőtársamnak és barátomnak Ancsurnak is most sikerült leamortizálnia magát és kihúznia a versenyeit: Egyensúlyt.blog :(

Új szerelmem – a terepfutás

Az egész úgy kezdődött, hogy vasárnapra Gyula “futókirándulást” írt elő nekem, én pedig WTF fejjel néztem, hogy vajon mégis miről lehet szó. Miután tisztáztuk is, hogy mit kell művel gyorsan meg is szerveztem magamnak egyet. Úgy volt, hogy edzőtársammal megyünk valahova Normafa környékére de végül a keresztül húzták a számításait és le kellett mondania.

Pattaya-E-Magazine_Pattaya-Magazine-Online_Sport-Event-News-Update_Columbia-Trial-Masters-International-Championship-Pattaya-02

Én erre kaptam az alkalmon és kinéztem magamnak egy szimpatikus túrát a Budapest Kupa sorozatból. A hétvégére a KTF – Kamaraerdő és a Tétényi-fennsík 20/10/20TF/10TF esett ami első próbálkozásnak így utólag tökéletesnek bizonyult. A tökéletes alkalmat a kiírás utolsó két karaktere (TF) biztosította számomra :)



Rengetegen indultak a terepfutás kategóriába és emiatt a túrázok sem néztek csúnya szemmel rám, amikor megelőztem őket. Az útvonalban a kiírás szerint 260méter emelkedés volt körönként úgy elosztva, hogy a kör elején volt a több, ami kellemesnek bizonyult. Nem volt benne túl sok méter ahhoz, hogy kinyírjon és ez a eloszlás azt is jelentette, hogy friss állapotomban jutottam a nehéz szakaszokhoz. A okosan kitett jelzések segítettek, hogy hegyről lefele rohangálva se kelljen gondolkodni azon, hogy merre is forduljak tovább.

Az új változatos terep, a többi futó és az előbb említett körülmények garantálták, hogy az egészet szinte flow élmény mellett tudjam végigcsinálni. Szerelem első látásra a “futókirándulással” :)