Uchū Kyōda (Space Brothers) – Vissza a gyerekkorba

2025-öt írunk. Sorozatunk főhősei egy testvárpár tagjai: a fiatalabb Nanba Hibito egy sikeres asztronauta, akit éppen a holdra készül küldeni a NASA; az idősebb Nanba Mutta akit 10 perce rúgtak ki a munkahelyéről, mert lefejelte az öcsét sértegető főnökét. Mi ekkor csatlakozunk bele a történetbe. Megtudjuk, hogy együtt indultak el mind a ketten az úton, de közben Nanba kicsit letért és eltévedt. Az öccse most tett ez ellen egyet és beadta tudta nélkül a jelentkezését a JAXA-hoz ezzel lehetőséget adva arra, hogy bátyja üldözőbe vehesse őt. Egy anime az űrkutatásról, az asztronauta létről és az oda vezető útról. A motivációról és az önbizalomról, az álmok megvalósíthatóságáról, a rivalizálásról, hogy valaki kiválasztott lehessen és a hétköznapi értékek újra felfedezésről.

SpaceBrothers

Most, hogy extra hideg esetén futópadon futok, találnom kellett valamit valamit ami lefoglalja közben a figyelmemet és ez tökéletes választás lett.

Elég magával ragadó és érdekes ahhoz, hogy elfeledkezzek arról, hogy még 1 órát kell egy helyben futnom és elég humoros ahhoz, hogy néha a röhögéstől majd leessek a padról :D A karakterek és problémáik szerethetőek és igazából még motiválóak is. Emlékeztetett arra, hogy 8-dik végén amikor még fogalmazást írtam arról, hogy mire szeretném vinni, azt írtam a dolgozatba, hogy álmom a NASA-nál dolgozni és az MIT-t elvégezni :D

Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, mert úgy érzem ez az utóbbi évek egyik legjobb sorozata, akiknek meg hasonló álmai voltak mint nekem, azoknak főleg kötelező darab :) Szuperhős vagy school life animét bárhol találhat az ember, de űrkutatáshoz vezető útról szólót…

Egy újabb korszak vége – ismét eladósorba kerültem :)

Ma a munkahelyem kimondtuk a végszót – úgy érzem úgy búcsúztunk el, ahogy ahogy minden kapcsolatot illene lezárni – békében és jóban maradva. Én sem éreztem már az igazinak, ők sem érezték annak és közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy más helyen keresem tovább a szakmai kihívásokat. Azt gondolom, az elmúlt 9 hónap alatt sokat tanultam videó és képfeldolgozás terén és ha más területen is helyezkednék el, ez akkor is az a téma maradna a szívszerelmem. Ez az, amivel hobbiszerűen szórakoztatni fogom magam, elvégre valakinek még meg kell írnia a zseniális gótáblafelismerőt ;-).

Február eleje még arról fog szólni, hogy amit elkezdtem, azt a lelkem megnyugtatása miatt (és egyébként is korrektségből) befejezem rendesen és mellette szétnézek a munkaerőpiacon.

Dream-Job-Sign

Hogy mit remélek majd az új helytől? Nincs ‘túl sok’ kívánságom – csak inspiráló kollégákat, picikét rugalmas munkaidőt és olyan kihívásokat szeretnék, melyek már kellően nehezek de nem megoldhatatlanok :) Ha ezek megvannak, akkor már meg is lesz a flow élmény. Remélem következő helyem mellett is lesz lehetőségem folytatni a triatlont és amiket elkezdtem, mert mégis csak az életem szerves részei.

Kettlebell – Total Tension

Ne aggódjatok – nem vesztem el, pusztán minden időmet kitölti mostanában a triatlon edzés, kettlebell, munka, alvás és túrázás ötöse. De szerencsére szép lassan kezdem viszontlátni az ezekbe fektetett energiákat: kettlebellen kb 3-4 hónap után elérkeztünk a Geoff Neupert Kettlebell Muscle protokolljának végére és Attila egy újabb gyöngyszemet tartogat a tarsolyában.

Következő pár hónapban “Total Tension” protokollal fogjuk szórakoztatni magunkat és elöljáróban annyit elmondhatok , hogy nagyon finom :-] Bár ha valaki megnézi az edzéstervet, annyira nem tűnik nehéznek olyan protokollok után, mint a Kettlebell Muscle, ahol egy complex 25-30 gyakorlatot is jelenthetett, higgyétek el, hogy ez is tud durva lenni nagy kettlebellel csinálva. Alapból érdemes olyan bellt választani, amit maximum csak 6-8-szor tudunk kinyomni (ez nálam valahol 16 és 20kg között van) és ehhez még hozzájön az a tény is, hogy egy új gyakorlatot is tanultunk.

renegaderow

Bár első ránézésre annyira nem tűnik nehéznek a renegade row, eléggé küzdeni kell jelenleg azért, hogy akár a 16-os, akár a 20-as bellt fel tudjam emelni a padlóról. Azt már meg sem említem, hogy ezt helyesen úgy kellene végrehajtani, hogy közben semmit sem mozdul el a csípőm, sem a lábam. Körönként csak egy gyakorlat, de az az egy gyakorlat megizzaszt a javából :) Kíváncsi vagyok 2-3 hónap múlva mennyire fog menni és milyen súlyokig jutok el. Ahogy a név is implikálja, csak maximális has- és fenékfeszítettséggel lehet megcsinálni helyesen a gyakorlatot. Kb. annyira kell mindent feszíteni, mint amikor az ember véletlen leejti a börtönben a szappant és nem szeretné hogy meglepetés érje őt hátulról :D

Viszont, hogy egy kis örömhírt is meséljek: kettlebell végén volt ballisztika még hozzá nagy bellel. Én egy 24-est választottam és csak kis szentségelések mellett végig tudtam csinálni a 10×15 swinget. Na de ami a jó része, hogy a lapockám miatt sem kellett szólni és a csípőm mozgásomat is nagyrészt helyesnek éreztem :) Az alapján, hogy az elején ezeket hányszor kellett kijavítani, nem hittem volna, hogy idáig jutok :)

Ui.: Csípő mozgásról jut eszembe: miért is leszel a kettlebelltől jobb a szexben :D

Utam az erőhöz

Az előző bejegyzésben kitűztem magam elé pár szép célt, melyek mindegyikéhez meg kell erősödni nem csak testben, hanem fejben is. Én most a másodikról szeretnék beszélni és ennek leginkább Gós felhasználási területéről, mert innen jött a heuréka :)

Mit adtak nekünk a rómaiak?

Bár elsősorban a triatlon volt mostanában a figyelmem központjában, azért azt nem tudom levetkezni magamról, hogy ezt a nicknevet, melyre a blog regisztrálva van, elsősorban a gós netes játékaimhoz találtam ki – ezekhez kezdtem el használni és nagyon sok mindent köszönhetek ennek. Részlegesen ennek köszönhetem, hogy első komoly barátnőmmel közelebb kerültünk egymáshoz, hatalmas része volt ennek abban is, hogy milyen témát választottam magamnak szakdolgozatra és ezen keresztül talán arra is, hogy most a jelenlegi képfeldolgozással foglalkozó munkahelyen vagyok. Új barátokat, jó ismerősöket és egyben riválisokat ismerhettem, megsértődhettem, kiborulhattam de valamiféleképpen mindenképpen épülésemre szolgált ez a sport. Ez a kis rész csak azért szerepelt itt, hogy láthassátok mennyire életem része volt ez a játék.

oimg_GC03441710_CA03441747

Pár napja, tavaly év végén egy aznap hirtelen szervezett, Müsziben megtartott pár tét nélküli játék során rájöttem valamire és ennek a gondolatnak a továbbfejlesztésében a szilveszteri összefoglaló is segített.

Az előző hónap hajtásához és kiégéséhez képest szokatlanul nyugodtan tudtam odaállni és kezdhettem el a játékot. Nyugodt fejjel és lassan játszottam és fuseki (játék megnyitása) után már láttam mit hibázott az ellenfelem, hogyan tudom ezt az előnyömre fordítani és hogyan nyerhetek. Lemostam az ellenfelemet a pályáról, pedig rangja alapján ugyanolyan erős játékos mint én és régebben többször is vérre menő küzdelmeket folytattunk. Ezt a következő játék során megismételve majd párszor neten más ellenfelek ellen is eljátszva, fontos dologra jöttem rá: én egy gyors játékos vagyok aki reflexszerűen válaszol ennek minden pozitív és negatív oldalával együtt.
Tanulhatnék josekit, tanulmányozhatnám az egész táblás helyzeteteket, oldhatnék meg végtelen mennyiségű feladatot, bár mindegyik segítene, úgy érzem engem most az fog erősebbé tenni sokkal, ha türelmet tanulok. Ha lelassulok, megállok és megnézem hol tartok, hova juthatok. Szép dolog a gyors reflexszerű válasz, de azt meghagyom blitz játékokra. Ezzel a türelemmel elérhetem azt az egyensúlyt, ami szerintem a jó gójátékosok egyik legfontosabb tulajdonság – hogy nem akarnak, se nem túl keveset, se nem túl sokat :) Arra számítok, hogy ez a nyugalom nem engedi, hogy túl kapzsi legyek, hanem pont elég “kapzsi” játékot engedélyez nekem. Arra számítok, hogy ezzel a türelemmel kitartok addig, ameddig az ellenfelem hibázik és egál partivan átvetehem a vezetést. Arra számítok, hogy ez a nyugalom és türelem segít a problémák megoldásában, hogy ne nyilvánvalót válasszam hanem jól átgondolva a jót. Szerintem ez a türelem az, ami most sokkal jobb gójátékossá fog tenni és ez a türelem az amit az életem más területeire kiterjesztve jobb lesz. Megtanulok egy olyan dolgot, amitől nem csak jobb gójátékos leszek, hanem a magánéletemben, a triatlonban, a bellben és minden másban jobbá tesz.

Szóval mit is adott nekem a gó?
Megmutatta az utat, hogy merre is tovább :) Motivált, , erőt adott, meghozta a kedvemet a tanuláshoz és versenyzéshez.

Visszatekintő – előretekintő…

2013_2014 Bár szeretek szembe menni néha az árral – most nem teszem. Majd’ mindenki az év végét, szilveszter napját, használja fel arra, hogy csináljon egy visszatekintést és ehhez én is csatlakozom, mert erre szükség van. Szükség van a visszatekintésre, mert ez segít átgondolni azt, hogy honnan jöttünk, mit értünk el, mit csináltunk jól és mit rosszul. Ahogy a fejlesztési ciklusok végén, itt is érdemes megvizsgálni magunkat. Sajnos rám ritkán jellemző ez a viselkedés, ezért minden alkalmat ki kell használni rá.

Fontos, hogy könyörtelenül őszinték legyünk magunkkal, mert ez segíti csak azokat a jellemfejlődéseket, melyek segítenek jövőre sikeresebbnek, boldogabbnak lenni.

Hogy miért pont év elején? Egyszerű, a naptári év adja magát a határok tekintetében :)


2013

Ha címszavakban szeretném összefoglalni, akkor az “új barátok, kettlebell, ironman, munkahely váltás, elmaradt camino, barátnőjelöltek” szavakat használnám, de megérdemli szerintem az év, hogy bővebben beszéljek róla:

A 2013-as év elejére rányomta bélyegét egy szakítás, de részben szerintem ennek köszönhetem új barátomat. Ennek köszönhetően lett lehetőségem jobban megismerni egy múltból újra feltűnő embert, akivel nagyon jó barátok lettünk.

Január végén @masnisgyilkos-sal beneveztünk a júliusi nagyatádi ironmanre váltóban és ez már meg is adta, hogy nyárig nagy vonalakban miről fog szólni az évem.

Szorgalmasan dolgoztam és edzettem a tavasz folyamán, hogy nyárra minél jobb formában legyek és ennek meg is lett az eredménye nyáron egy váltóban megcsinált Ironman, tavasszal egy új munkahely formájában. Előző helyről majdnem 5 év után váltottam, hogy júniusban már az új helyen foglalkozhassak videó és képfeldolgozással. Egyszerű okai voltak a döntésnek: a szívszerelmem és egyben nehezebb kihívásokat tartalmazó témával, videó és képfeldolgozással foglalkozhattam magasabb fizetésért rugalmasabb munkaidővel. Bár ezzel volt egy kis szívás év végén és nem tudtam elmenni a Caminora, mégis jó és tanulságos döntésnek tartom a váltást.

Októbertől Kis Gyula szárnyai alatt elkezdtem készülni a Balatonmanre, először több, majd decemberben a munka miatti hajtás miatt kevesebb energiával. Sajnos ennek a szétcsúszásnak most decemberben már komolyabban is éreztem hatásait de elkezdtem szép lassan felépíteni magam. Az év végét sajnos az év elején megismert baráttól búcsúzás foglalta keretbe.


Ezeknek a fényében úgy érzem a 2013-as év nekem arról szólt, hogy megalapozzam az idei év sikereit, hogy a befektetett energiákat kamatostól visszakapjam. Bár jó dolgokba kezdtem, nem koncentráltam eléggé rájuk. Ez szétzilált, frusztrált és nem tudtam kihozni magamból a maximumot – mert úgy érzem ennél még többre vagyok képes. Ez az amit idén bizonyítanom kell leginkább magamnak.

2014

Mit várok az évtől? Mik a céljaim és a vágyaim?

Jelenleg két dolog lebeg a szemem előtt, amik meg fogják határozni az évemet:
– Szeptemberben Camino.
– Júniusban és júliusban féltávú ironmanek.

Ezek lesznek azok a tényezők, melyek minden mást körülhatárolnak majd és ezek lesznek azok amik köré az életemet próbálom szervezni, természetesen még a nem obszesszív, még nem ártalmas szinten. Ezekből a következő célokat sikerült levezetni 2014-re, melyekből nem szabad engednem:
– 15 kiló leadása júliusra, hogy elérjem a versenysúlyomat. Érthetőek ennek az előnyei az élet minden területén, nem csak a futásban és biciklizésben.
– Gyalogtúrák a Országos Kéktúrán és Budapest környékén melyekkel szeptemberre legalább 300-400 km gyakorlatot szerzek az alsóbb végtagjaimra Caminora.
– Szeptemberig alapfokú spanyol nyelvvizsgához megfelelő nyelvtudás elsajátítása.

Ha még tovább szeretném számszerűsíteni, év végére 2 000 km futást szeretnék a lábamban tudni. Ez havi 170-el nem is hangzik soknak (van akinek egy hete közelíti ezt). Ez azt jelentené, hogy kb. kétnaponta futok tíz kilométereket, ami teljesen reális célnak tűnik elsőre, ha nem sérülök le közben.

Hasonló okoskodással év végére a 12 000 km bicikli is teljesíthetőnek tűnik, amiben benne van akár a munkahelyre biciklizés, triatlon edzések de a baráti túrázások is (NR és egyebek).

Úszással folytatva a triatlonos listát, év végére 100 km összegyűjtött úszást szeretnék a testemben tudni. Ez azt jelentené, hogy nem csak majd minden úszóedzésen ott vagyok, hanem elmegyek versenyezni és a példa kedvéért Velencei-tó és Balaton átúszást is teljesítem.

Igazából már csak egy könnyen mérhető és elérhető közelségben lévő célt tudnék megnevezni magamnak: legalább 2 kyuval erősebb szeretnék lenni év végére góból.

Kettlebell célként nyáron 20 kilós, télen 24 kilós bellel szeretném megcsinálni az 1000 swing challenget. Calistenic tekintetben annyi különböző gyakorlat és mérhetőség van, mint halban a tenger, hát maradok a Fegyencedzés gyakorlatainál: mind a hat gyakorlattípusból cél elérni a hatodik lépcsőfokot.

Ha ezeket a céljaimat elérem, úgy hogy mellette a munkahelyemen is jól teljesítek, barátaimra és majdani barátnőmre is jut időm, akkor elégedett és boldog leszek az idei évvel. Az idő a legnagyobb kérdés, de ez is kezelhető szerintem. És mi a jó ezekben a célokban? Mindegyiket teljesíthetőnek érzem. Nem kell mást tennem, csupán csak tényleg koncentrálni és a legjobbat adni magamból, mert hiszem hogy mindegyik véghezvitelére van bennem elég erő, tudás vagy szorgalom. De nyilván ha másképpen alakul, akkor is boldogulni fogok ;-)

Ui: Kérlek nézzétek el, az elírásokat. Tavalyi év utolsó, idei év első napján alkottam, nem sok pihenés után. Nyugodtan jelezzétek a nyelvtani hibákat is privátban, ha szúrja a szemeteket és javítani fogom ;-)