A munka gyümölcse

A hétvégén alkalmam volt két kihívás formájában is tesztelni magam és ezekről írnék most :) Alkalmam volt felmérni az állapotomat és nem azt mondom, hogy beérett már a munkám gyümölcse, de legalábbis már kezd elmúlni a zöld színe :D

Kezdésnek annyit, hogy igazából a hétvége egyetlen kihívása a 2014-es Vivicitta kellett volna legyen. Gondolom a fogalmazásból is kiderül, hogy abszolút nem így alakult, de nem bánom :)


János-hegy:

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban kb fél évente visszatérő program volt a Nightride életében, hogy felmenjünk az Erzsébet kilátóhoz. Úgy alakult, hogy a héten Ádám ismét betervezte az útvonalba én pedig ezt tökéletes alkalomnak tartottam, hogy újra viszontlássam kicsit a csapatot.

A nap folyamán délelőtt volt már egy kellemes Budapest-Visegrád-Budapest edzésem amin annyira nem szedtem szét magam. Bár elvileg pihennem kellett volna, mégis vonzott a hegy és a társaság (Gyula, most ne figyelj ide :D). Régebben, amikor erre mentünk, mindig valahol az utolsók között értem fel. Igazából most arra számítottam, hogy a kellemes délelőtti lefárasztás után, valahol köztesen leszek gyors. Nem leszek a legutolsók között sem, de a legelsők között sem.

Hatalmas pozitív meglepetés ért :) Leváltottam a Hűvösvölgyi út elején egy pörgetősebb fokozatba és faltam a kilométereket. Úgy éreztem előző alkalmakhoz képest száguldozom. Elsőként értem fel benzinkúthoz. Gondoltam, hogy csak tényleg azért vagyok ennyire elől mert egyébként is elől indultam. A Szépjuhászné útján sikerült ezt megint reprodukálni. Elindultam kellemes tempóban, visszaváltottam és ismét haladtam felfele. A szokásos bevárási ponton bevártam a többieket és ismét kb akkora lemaradásban voltak mint az előző helyen. A harmadikon szakaszon ismét :D

1512305_10152516882153296_6998144884617003491_n

Megkaptam, hogy rakétát szereltek a seggembe, annyira gyorsan elhúztam és utána szinte alig láttak :D Ahhoz képest, hogy régebben még én üldöztem a sort, hatalmas pozitív élmény volt most a másik végére kerülni és látni, hogy a bringás edzések ilyen formában megtérültek :) Foglalkoztat, hogy vajon mi lesz itt -15 kiló és 1 év edzés múlva? Hogyan tudok majd hegyre menni? Hogyan tudok majd síkon hasítani? Kíváncsi vagyok :)


Vivicitta 2014:

Maradjunk annyiban, hogy a vasárnapi ébredés nem sikerült a legjobban – mondjuk ez talán nem is csoda, tekintve, hogy egy nem könnyű szombati napot sikerült alakítanom a relatív pihenés helyett. Sebaj, indulás futni :) Felöltözök, vonat, bicikli, átöltözés, pacsizás a haverokkal és rajtvonalhoz állás. Míg a visszaszámlálás tart, megy a fejemben a zene:

Kicsit türelmetlenül várom, hogy a polárom gps elkezdjen végre rögzíteni, de végül hagyom a francba. Megszólal a duda és elkezdődik a várakozás, míg végre a menet vége is el tud indulni. Hat percnél lépem át a startvonalat és nyomom le a órámon az indítást. Lassan, de biztosan elindul mindenki.

“Jaj de nem esik jól a futás” gondolom én. Még érzem a tegnap esti fáradtságot, de hát én választottam ezt magamnak :). Első kilométer – 5:58. Tökéletes, már csak a végéig tartani kellene ezt a tempót és meglenne a Gyula által célként megjelölt 2 óra 6 perces félmaraton. Pulzusom az egekben, de nem törődök vele. Iramfutók jóval előttem -> újra kell terveznem majd az ő tempójukat követem őket felkiáltásomat. Akkor nincs más választásom, megyek majd ahogy éppen kényelmes. Második kilométer – 5:58. “Hát ez nagyon furcsa”. Lemegyünk a rakpartra és elindulunk délnek – szinte észre sem veszem és már 7-8 kilométernél tartunk a Kopaszi gát környékén. Kilométerenként nyomogatom a piros gombot és extra furcsán még mindig 6 perces körüli köröket mond. Arra számítottam, hogy lassan de biztosan elkezdek majd lassulni. Egy tündérkirálylány elvonja a következő kilométerre a figyelmemet a nem mindennapi öltözetével, a rövid hajával, cukiságával és így szinte észre sem veszem, hogy 9 kilométernél a Szabadság hídhoz érünk. Várom a jelentkezésedet :). Jé! Ismerős a szabi híd “tetején” – egy Ancsúr fotózza a népet és szerez nekem kellemes meglepetést.
Kocogok tovább és számolom, hogy már a felénél tartok. Közeledik a 14-15 km a Parlament környezetével és én kezdem elhinni, hogy nem futottam el az elejét. Furcsa módon, még mindig tudom tartani a 6 perces ezreket, sőt, volt amit gyorsabban is futottam. Akkor már nem kell visszafogni magam. Már nem tartalékolok de nem is kifejezetten gyorsulok.
17km – A Margit-híd alatt vagyunk. Nem esik már jól a futás de már ki kell bírnod hülye gyerek! 18km – drukkoló Suhanj csapat aki felébreszt. Szedd össze magad, nem futottad el az elejét, most már nem kell tartalékolni csak menni előre. 20 km – mindjárt vége. 21km – Célkapu! Megcsináltam!

1426498_10152518051638296_8597466868598291798_n

2:05:59 – A célidőmön belül! Tavaly ilyenkor a félmaraton: 02:24:16! El sem hiszem, hogy ennyit sikerült javítanom :)


Következtetés:

Két hatalmas visszajelzést is kaptam a hétvégén, hogy az energia amit az edzésbe fektetek szép lassan megtérül. Csak kitartóan folytatnom kell amit eddig csináltam és meglesz a gyümölcse :). Néha kicsit szem elől tévesztettem az utat de most úgy érzem újra visszataláltam rá és lendületet kaptam.

2 hónap kemény edzés és itt a Balatonman :)

Nosztalgikus futás

Egészen különös érzéseket tud kiváltani az emberből, amikor olyan helyeken jár, mint 13-14 éve. Újraéli az akkori érzéseket és minden eszébe jut ami abban az időben történt.

HosszuFutas

A futásaimat mostanában zene nélkül nyomom – egyrészt lusta vagyok arra figyelni, hogy a mobilt vigyem magammal, másrészt azt figyeltem meg, hogy így sokkal koncentráltabb vagyok. Régen azt gondoltam, hogy valami el kell vonja a figyelmemet, most azt gondolom, hogy így sokkal jobban tudok figyelni a valóban érdekes dolgokra :) Sokkal jobban odatudok figyelni a futómozgásomra és a környezetemre is. Olyan dolgokat és apróságokat figyelek meg, amiket eddig nem sikerült – próbáljátok ki ti is :) Ha nagyon spirituális akarok lenni, akkor nyugodtan mondhatom, hogy már-már meditálássá lépet elő nekem.

Közben új örömteli problémával találkoztam: az eddig megszokott útvonalam egyszerűen túl rövid, új útvonalakat kellett keresnem. Újra fel kellett fedeznem magamnak Maglód és Gyömrő falusi részéit, melyek felé igazán régen jártam utoljára.

Újra eszembe jutottak azok az élmények, amikor kicsi 14-15 éves Csaba próbált futkorászni akkor éppen fogyás céllal. A naiv énemet akkor egy zsidó lány gyönyörű szép szemei, fekete göndör haja és az esze szédítette el :) Akkor jártam megszállottan ezeket az utakat és akkor törtem magamat erősen a céljaim elérése érdekében. Bár a lányból semmi sem lett (sőt, azóta két szép fia is van már), küzdelmem mellékhatásaként csaknem 37 kilót adtam le és értem el felnőtt korom azóta is legalacsonyabb 73 kilós súlyát.

Azóta sokat okosodtam, keményedtem, jóval bölcsebb lettem és más célokért (magért) küzdök, de vicces volt újra kicsit átélni az akkori énemet :)

Te mitől vagy boldog?

“Te mitől vagy boldog?” – tette fel a kérdést twitteren egy követettem majdnem fél évvel ezelőtt és elgondolkodtam. Elkezdtem írni róla egy bejegyzést, ez szép lassan feledésbe merült, majd nem is törődtem ezzel egy ideig. Mostanában megkaptam, hogy tök jó, hogy ilyen pozitív és nyílt vagyok, na de mégis hogyan csinálom ezt?

Elgondolkodtam és viszonylag egyszerű következtetésre jutottam: Nincs sem időm és sem kedvem arra, hogy hülyeségekkel, negatív dolgokkal foglalkozzak. Semmi kedvem nincs azon keseregni, hogy mi nem sikerült, mi mehetett volna jobban. Azzal, hogy sajnálom magam, semmivel sem jutok előrébb.

Ha valami nem ment, akkor inkább levonom belőle a következtetést, tanulok belőle és megyek tovább. Inkább arra próbálok figyelni, hogy az aktuális helyzetből hogyan tudnám kihozni a legjobbat, hisz a múlt már megváltoztathatatlan és csak az ez utánit tudom alakítani :)

Ja és még egy titkom van: nem veszem olyan fene komolyan magam!

Fodor Ákos: JÁTÉK-SZABÁLY

Mihelyt csatának
tekinted az életet:
el is vesztetted.

Miért vegyem? Teszem ami éppen jól esik és próbálom élvezni a pillanatot :) Én ettől érzem mostanában jól magam és ennek köszönhetően jó a közérzetem. Amit el szeretnék érni, azért megpróbálok mindent megtenni, legjobb esetben sikerül, legrosszabb esetben is azzal a tudattal alhatok, hogy a legjobbat hoztam ki magamból. Néha csúnyán bukok és tanulok belőle, néha menthetetlennek tűnő helyzetből sikereket hozok össze és késztetek gondolkodásra olyan embereket, akik előtte lenéztek. Néha utálnak a pozitív és mostanában egyre opportunistább hozzáállásom miatt, de nem érdekel.

Nos ez az én titkom :) Rengeteg sikeren és kudarcon keresztül fejlődött ide a jellemem és remélem ez még csak tovább változik a pozitív irányba. Mátyás-Müller-Osho-Coelho-Nóravecz Csaba zugfilozófia órája mára bezár!

Leangains – második hét

Twitteren felmerült, hogy szép és jó, hogy én a leangainsszel próbálkozom mostanában, de az írásaimból nem igazán derül ki, hogy mi is ez. Gondolkodtam rajta, hogy bemutatom, ennek az alapjait de elvetettem. Szakmámban arra tanítottak, hogy ne akarjak mindent megcsinálni magamnak, ha már megelőztek engem és jó munkát végeztek, így hát ezt az elvet követem most :). Ez a cikk kellően átfogó lett ahhoz, hogy mindenkit ide irányítsak: http://www.tesztoszteron.hu/emagazin_04_96_LEANGAINS.php.

A második héten a feljegyzett reggeli méréseim alapján újabb mínusz egy kilót tudok magamnak, bár hogy őszinte legyek ezen a héten bűnöztem párszor. Viszont úgy érzem a böjtölős időszakot már könnyebb kibírni mint előző héten volt és nem jelent nehézséget összehangolni az edzéseimmel. Pozitívumként olyanok is megkérdezték, hogy fogytam-e, akiknek nem megyek agyára sem twitteren, sem facebookon a témával, szóval ezt én sikernek fogom fel és ezt a sikerre vezető módszert szeretném folytatni :D

Leangains – hétről hétre.

A témáról mindenképpen írni akartam és arra jutottam, hogy akkor már miért ne írhatnám le heti bontásban a tapasztalataimat. Segít követhetővé tenni az folyamatot és utólag nem szépülnek meg vagy romlanak el az emlékek :D

1. hét ami valójában inkább másfél.

Úgy érzem, hogy egész jól megszokta a szervezetem a 16 órás böjtöt és a 8 órás evési ablakot. A reggeli kihagyása túl sok problémát nem okoz és a nehéz időszak is legtöbbször csak dél körül kezdődik. Csak háromig kell kibírnom egy kis önuralommal – de ez szerencsére annyira nem nehéz. A maradék 8 órában próbálok egy kicsit egészségesebben étkezni – kerülni a péksütiket és kenyeret, a hasonló szénhidrátforrásokat, de ezt még nem viszem túlzásokba. Tudom, hogy érdemes lenne kalóriákat is számol de még nem jutottam el odáig, hogy ezt pontosan vezessem. Tervezgetem kíváncsiságból, de nem igazán érzem szükségét.

A mérleg enélkül is kicsit több mint egy kilóval kevesebb mutat ahhoz képest, mint amikor már elkezdtem és úgy vélem ez már a statisztikai hibahatáron és a napi ingadozásokon kívül esik :) Vajon mi lesz akkor, ha még jobban odafigyelek és egyre több “diétás”, egészséges, sportos életmódommal kompatibilis kaját kezdek el gyártani? Nem mellékes, hogy közben ezeket megtanulom elkészíteni és a főzési skillem is szép lassan szintet lép :D

Az edzéseken nem érzem magam fáradtnak – sőt igazából úgy érzem, hogy az utóbbi pár év legjobb formája felé kezdek közelíteni :) Csak tegnap éreztem kicsit erőtlennek a lábaimat kettlebell után, de egy alkalomból nem vonnék még le következtetést.

Banános palacsinta

A döntés egyértelmű – folytatom a diétát, ameddig tudom. A bejegyzés nagy része este 11-kor született egy banános palacsinta betolása közben :D