Türelem – ironmant terem?

Nagyon remélem, hogy a címben feltett kérdésre igen lesz a válasz, mert jelenleg csak ennyit látok magam előtt:

DPP_0887_2

Hogy mi történt és mi vezetett ide? Egyszerűen csak elmentem szombaton egy hosszút futni. Két óra edzés volt a terv, de keresztül húzta a számításaimat az, hogy amikor a szigeti futókörhöz futottam le a lépcsőn, beléptek elém. A figyelmetlen emberünket még sikerült kikerülni, de cserébe szarul léptem… azonnali erős fájdalom. Leültem gyorsan és 1 perccel később már a megszokott másfélszerese boka :( Gyors twitteres és facebookos érdeklődés után, hogy mennyire pánikoljak összeszedtem a cuccaimat és azonnal elindultam a Szent János kórházba.

5 órával és egy kiolvasott könyvvel később egy gipsszel és egy részleges bokaszalagszakadás diagnózissal jöttem toltak ki. Az ítélet fekvőgipsz egy héten keresztül – 19-én délelőtt menjek vissza kontrollra aztán kiderül, hogy gipszet kapok-e vagy bokarögzítőt.



Ennek fényében a tiszaújvárosi verseny és a Tour de Pelso biztos elmarad :( Sajnos jó eséllyel a Balatonman is amire készültem felejtős. Fokozatosan kell a terhelést növelni és elég esélytelen, hogy nyugodt szívvel felépülésemet nem veszélyeztetve elmenjek egy féltávra. Igazából még a Priszcillával közös nagyatádi váltót is féltem emiatt :(

Igazából már fejben elkönyveltem, hogy az elmaradt őszi El Camino után, ez egy újabb türelmet tanító lecke a számomra. Ahogy az is, ez is megvár. Próbálok úgy gondolni rá, hogy a befektetett edzés nem veszik el és inkább hosszú távon 1 évre előre nézek és az akkori nagyatádi egyéni ironmanre.


DPP_0891_2

De hogy kicsit pozitívabb legyek, hogy mi is a jó oldala ennek? Most az egy hetes fekvés alatt, amikor éppen nem dolgozgatok itthonról, legalább japánt tudok tanulni és könyveket olvasni. Perverz, de azt is élvezem, hogy magamnak kell vérrögképződést gátló injekciókat beadni és mankóval is egész furcsa új kihívás járkálni :D. Ha meg már nem leszek ágyhoz kötve, de nem is lesz annyi edzés a fokozatos terhelés miatt, akkor legalább lesz időm az elhanyagolt fényképezőgépemmel játszadozni és kreatívkodni. Nem olyan rossz ez, csak nem így terveztem :) De ahogy Woody Allen mondta:

Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről.

Ui.: Érdekes egybeesés, hogy edzőtársamnak és barátomnak Ancsurnak is most sikerült leamortizálnia magát és kihúznia a versenyeit: Egyensúlyt.blog :(

Új szerelmem – a terepfutás

Az egész úgy kezdődött, hogy vasárnapra Gyula “futókirándulást” írt elő nekem, én pedig WTF fejjel néztem, hogy vajon mégis miről lehet szó. Miután tisztáztuk is, hogy mit kell művel gyorsan meg is szerveztem magamnak egyet. Úgy volt, hogy edzőtársammal megyünk valahova Normafa környékére de végül a keresztül húzták a számításait és le kellett mondania.

Pattaya-E-Magazine_Pattaya-Magazine-Online_Sport-Event-News-Update_Columbia-Trial-Masters-International-Championship-Pattaya-02

Én erre kaptam az alkalmon és kinéztem magamnak egy szimpatikus túrát a Budapest Kupa sorozatból. A hétvégére a KTF – Kamaraerdő és a Tétényi-fennsík 20/10/20TF/10TF esett ami első próbálkozásnak így utólag tökéletesnek bizonyult. A tökéletes alkalmat a kiírás utolsó két karaktere (TF) biztosította számomra :)



Rengetegen indultak a terepfutás kategóriába és emiatt a túrázok sem néztek csúnya szemmel rám, amikor megelőztem őket. Az útvonalban a kiírás szerint 260méter emelkedés volt körönként úgy elosztva, hogy a kör elején volt a több, ami kellemesnek bizonyult. Nem volt benne túl sok méter ahhoz, hogy kinyírjon és ez a eloszlás azt is jelentette, hogy friss állapotomban jutottam a nehéz szakaszokhoz. A okosan kitett jelzések segítettek, hogy hegyről lefele rohangálva se kelljen gondolkodni azon, hogy merre is forduljak tovább.

Az új változatos terep, a többi futó és az előbb említett körülmények garantálták, hogy az egészet szinte flow élmény mellett tudjam végigcsinálni. Szerelem első látásra a “futókirándulással” :)

Így NE bicajozzatok!

Következzen itt egy videó és egy párbeszéd egy balesetről, melyet egy kedves ismerősöm tett közzé. Nézzétek végig a videót és vonjátok le a tanulságot, hogy vajon ki mennyire tehetett a balesetről. Ha mindezt megtettétek, akkor a videó alatt található egy anonimizált facebook párbeszéd (magamat meghagytam), melyben az esetről vitatkozunk. Szerintetek melyik félnek van igaza? Biciklis tehet róla? Vezető tehet a balesetről? Mit gondoltok?

DISCLAIMERS: a biciklis és vezető minden itt látott cselekedetétől elhatárolódom. Továbbra is azt vallom, hogy együttműködve kell közlekednünk az utakon. Kedves vezetők, továbbra is kérlek benneteket, hogy amikor biciklistákat láttok, ne rá gondoljatok, hanem egy akár egy értelmes és okos ember is lehet aki edz/munkába megy és nem azért van ott, hogy nektek bosszúságot okozzon: http://icarusdes.com/2013/09/11/nem-minden-bringas-szabalytalan-am/

És akkor az ígért párbeszéd:

K1
K2
K3
K4
K5
K6
K7

Remélem ez a párbeszéd azt is bizonyítja kicsit, hogy több értelmes bringás van, mint amennyi hülye, csak mi kevésbé vagyunk feltűnőek :)

A munka gyümölcse

A hétvégén alkalmam volt két kihívás formájában is tesztelni magam és ezekről írnék most :) Alkalmam volt felmérni az állapotomat és nem azt mondom, hogy beérett már a munkám gyümölcse, de legalábbis már kezd elmúlni a zöld színe :D

Kezdésnek annyit, hogy igazából a hétvége egyetlen kihívása a 2014-es Vivicitta kellett volna legyen. Gondolom a fogalmazásból is kiderül, hogy abszolút nem így alakult, de nem bánom :)


János-hegy:

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban kb fél évente visszatérő program volt a Nightride életében, hogy felmenjünk az Erzsébet kilátóhoz. Úgy alakult, hogy a héten Ádám ismét betervezte az útvonalba én pedig ezt tökéletes alkalomnak tartottam, hogy újra viszontlássam kicsit a csapatot.

A nap folyamán délelőtt volt már egy kellemes Budapest-Visegrád-Budapest edzésem amin annyira nem szedtem szét magam. Bár elvileg pihennem kellett volna, mégis vonzott a hegy és a társaság (Gyula, most ne figyelj ide :D). Régebben, amikor erre mentünk, mindig valahol az utolsók között értem fel. Igazából most arra számítottam, hogy a kellemes délelőtti lefárasztás után, valahol köztesen leszek gyors. Nem leszek a legutolsók között sem, de a legelsők között sem.

Hatalmas pozitív meglepetés ért :) Leváltottam a Hűvösvölgyi út elején egy pörgetősebb fokozatba és faltam a kilométereket. Úgy éreztem előző alkalmakhoz képest száguldozom. Elsőként értem fel benzinkúthoz. Gondoltam, hogy csak tényleg azért vagyok ennyire elől mert egyébként is elől indultam. A Szépjuhászné útján sikerült ezt megint reprodukálni. Elindultam kellemes tempóban, visszaváltottam és ismét haladtam felfele. A szokásos bevárási ponton bevártam a többieket és ismét kb akkora lemaradásban voltak mint az előző helyen. A harmadikon szakaszon ismét :D

1512305_10152516882153296_6998144884617003491_n

Megkaptam, hogy rakétát szereltek a seggembe, annyira gyorsan elhúztam és utána szinte alig láttak :D Ahhoz képest, hogy régebben még én üldöztem a sort, hatalmas pozitív élmény volt most a másik végére kerülni és látni, hogy a bringás edzések ilyen formában megtérültek :) Foglalkoztat, hogy vajon mi lesz itt -15 kiló és 1 év edzés múlva? Hogyan tudok majd hegyre menni? Hogyan tudok majd síkon hasítani? Kíváncsi vagyok :)


Vivicitta 2014:

Maradjunk annyiban, hogy a vasárnapi ébredés nem sikerült a legjobban – mondjuk ez talán nem is csoda, tekintve, hogy egy nem könnyű szombati napot sikerült alakítanom a relatív pihenés helyett. Sebaj, indulás futni :) Felöltözök, vonat, bicikli, átöltözés, pacsizás a haverokkal és rajtvonalhoz állás. Míg a visszaszámlálás tart, megy a fejemben a zene:

Kicsit türelmetlenül várom, hogy a polárom gps elkezdjen végre rögzíteni, de végül hagyom a francba. Megszólal a duda és elkezdődik a várakozás, míg végre a menet vége is el tud indulni. Hat percnél lépem át a startvonalat és nyomom le a órámon az indítást. Lassan, de biztosan elindul mindenki.

“Jaj de nem esik jól a futás” gondolom én. Még érzem a tegnap esti fáradtságot, de hát én választottam ezt magamnak :). Első kilométer – 5:58. Tökéletes, már csak a végéig tartani kellene ezt a tempót és meglenne a Gyula által célként megjelölt 2 óra 6 perces félmaraton. Pulzusom az egekben, de nem törődök vele. Iramfutók jóval előttem -> újra kell terveznem majd az ő tempójukat követem őket felkiáltásomat. Akkor nincs más választásom, megyek majd ahogy éppen kényelmes. Második kilométer – 5:58. “Hát ez nagyon furcsa”. Lemegyünk a rakpartra és elindulunk délnek – szinte észre sem veszem és már 7-8 kilométernél tartunk a Kopaszi gát környékén. Kilométerenként nyomogatom a piros gombot és extra furcsán még mindig 6 perces körüli köröket mond. Arra számítottam, hogy lassan de biztosan elkezdek majd lassulni. Egy tündérkirálylány elvonja a következő kilométerre a figyelmemet a nem mindennapi öltözetével, a rövid hajával, cukiságával és így szinte észre sem veszem, hogy 9 kilométernél a Szabadság hídhoz érünk. Várom a jelentkezésedet :). Jé! Ismerős a szabi híd “tetején” – egy Ancsúr fotózza a népet és szerez nekem kellemes meglepetést.
Kocogok tovább és számolom, hogy már a felénél tartok. Közeledik a 14-15 km a Parlament környezetével és én kezdem elhinni, hogy nem futottam el az elejét. Furcsa módon, még mindig tudom tartani a 6 perces ezreket, sőt, volt amit gyorsabban is futottam. Akkor már nem kell visszafogni magam. Már nem tartalékolok de nem is kifejezetten gyorsulok.
17km – A Margit-híd alatt vagyunk. Nem esik már jól a futás de már ki kell bírnod hülye gyerek! 18km – drukkoló Suhanj csapat aki felébreszt. Szedd össze magad, nem futottad el az elejét, most már nem kell tartalékolni csak menni előre. 20 km – mindjárt vége. 21km – Célkapu! Megcsináltam!

1426498_10152518051638296_8597466868598291798_n

2:05:59 – A célidőmön belül! Tavaly ilyenkor a félmaraton: 02:24:16! El sem hiszem, hogy ennyit sikerült javítanom :)


Következtetés:

Két hatalmas visszajelzést is kaptam a hétvégén, hogy az energia amit az edzésbe fektetek szép lassan megtérül. Csak kitartóan folytatnom kell amit eddig csináltam és meglesz a gyümölcse :). Néha kicsit szem elől tévesztettem az utat de most úgy érzem újra visszataláltam rá és lendületet kaptam.

2 hónap kemény edzés és itt a Balatonman :)

Nosztalgikus futás

Egészen különös érzéseket tud kiváltani az emberből, amikor olyan helyeken jár, mint 13-14 éve. Újraéli az akkori érzéseket és minden eszébe jut ami abban az időben történt.

HosszuFutas

A futásaimat mostanában zene nélkül nyomom – egyrészt lusta vagyok arra figyelni, hogy a mobilt vigyem magammal, másrészt azt figyeltem meg, hogy így sokkal koncentráltabb vagyok. Régen azt gondoltam, hogy valami el kell vonja a figyelmemet, most azt gondolom, hogy így sokkal jobban tudok figyelni a valóban érdekes dolgokra :) Sokkal jobban odatudok figyelni a futómozgásomra és a környezetemre is. Olyan dolgokat és apróságokat figyelek meg, amiket eddig nem sikerült – próbáljátok ki ti is :) Ha nagyon spirituális akarok lenni, akkor nyugodtan mondhatom, hogy már-már meditálássá lépet elő nekem.

Közben új örömteli problémával találkoztam: az eddig megszokott útvonalam egyszerűen túl rövid, új útvonalakat kellett keresnem. Újra fel kellett fedeznem magamnak Maglód és Gyömrő falusi részéit, melyek felé igazán régen jártam utoljára.

Újra eszembe jutottak azok az élmények, amikor kicsi 14-15 éves Csaba próbált futkorászni akkor éppen fogyás céllal. A naiv énemet akkor egy zsidó lány gyönyörű szép szemei, fekete göndör haja és az esze szédítette el :) Akkor jártam megszállottan ezeket az utakat és akkor törtem magamat erősen a céljaim elérése érdekében. Bár a lányból semmi sem lett (sőt, azóta két szép fia is van már), küzdelmem mellékhatásaként csaknem 37 kilót adtam le és értem el felnőtt korom azóta is legalacsonyabb 73 kilós súlyát.

Azóta sokat okosodtam, keményedtem, jóval bölcsebb lettem és más célokért (magért) küzdök, de vicces volt újra kicsit átélni az akkori énemet :)