Leangains – hétről hétre.

A témáról mindenképpen írni akartam és arra jutottam, hogy akkor már miért ne írhatnám le heti bontásban a tapasztalataimat. Segít követhetővé tenni az folyamatot és utólag nem szépülnek meg vagy romlanak el az emlékek :D

1. hét ami valójában inkább másfél.

Úgy érzem, hogy egész jól megszokta a szervezetem a 16 órás böjtöt és a 8 órás evési ablakot. A reggeli kihagyása túl sok problémát nem okoz és a nehéz időszak is legtöbbször csak dél körül kezdődik. Csak háromig kell kibírnom egy kis önuralommal – de ez szerencsére annyira nem nehéz. A maradék 8 órában próbálok egy kicsit egészségesebben étkezni – kerülni a péksütiket és kenyeret, a hasonló szénhidrátforrásokat, de ezt még nem viszem túlzásokba. Tudom, hogy érdemes lenne kalóriákat is számol de még nem jutottam el odáig, hogy ezt pontosan vezessem. Tervezgetem kíváncsiságból, de nem igazán érzem szükségét.

A mérleg enélkül is kicsit több mint egy kilóval kevesebb mutat ahhoz képest, mint amikor már elkezdtem és úgy vélem ez már a statisztikai hibahatáron és a napi ingadozásokon kívül esik :) Vajon mi lesz akkor, ha még jobban odafigyelek és egyre több “diétás”, egészséges, sportos életmódommal kompatibilis kaját kezdek el gyártani? Nem mellékes, hogy közben ezeket megtanulom elkészíteni és a főzési skillem is szép lassan szintet lép :D

Az edzéseken nem érzem magam fáradtnak – sőt igazából úgy érzem, hogy az utóbbi pár év legjobb formája felé kezdek közelíteni :) Csak tegnap éreztem kicsit erőtlennek a lábaimat kettlebell után, de egy alkalomból nem vonnék még le következtetést.

Banános palacsinta

A döntés egyértelmű – folytatom a diétát, ameddig tudom. A bejegyzés nagy része este 11-kor született egy banános palacsinta betolása közben :D

Kerékpárosok egyik alattomos ellensége – a sínek

Egy nálam alig két héttel idősebb kerékpáros, Kristof Goddaert tegnap halálos baleset áldozata lett edzés közben Antwerpenben, miután beakadt az első kereke egy sínbe [link]. Engem ma edzésre menet dudáltak le kacsázást mutogatva, mert sávot foglalva óvatosan mentem át egy villamosan sínen.

1782449_561684703927909_1279363539_o

Ennek a két eseménynek az együttállása késztetett ennek a bejegyzésnek a megírására, melyben szeretném felhívni elsősorban a vezetők, másodsorban a kerékpárosok figyelmét erre a balesetveszélyre. Sajnos azt tapasztalom, hogy rengeteg vezető egyszerűen nem is veszi észre ezt a veszélyt. Sok kerékpáros is először a saját bőrén kell tapasztalja a sín veszélyeit, hogy utána egy életre megtanulja.

Kedves többiek, elsősorban gépjárművezetők!

Mi kerékpárral nem azért foglalunk ilyenkor sávot, hogy feltartsunk benneteket! A kézjelzéseinkkel sem a ti sértegetésetek a célunk, hanem a figyelem felhívása arra, hogy lassítani fogunk, ezért ti is tegyétek ezt. Csapattársainkat és titeket figyelmeztetünk a közelgő vészhelyzetre és arra kérünk titeket, hogy ennek megfelelően készüljetek fel a cselekedeteinkre.

Amit ti kacsázásnak láttok, mi azzal csökkentjük az esés esélyét. A helyzet egyszerű: a sínek csúszósak, néha kereket megvezető lyuk is van köztük, főleg ilyen esős időben óvatosnak kell lenni velük. Akkor van a legkisebb esélye a problémának, ha őket merőlegesen közelítjük meg, de ez nyilván nem mindig lehetséges.

sin

De erre próbálunk törekedni – ez néha azt jelenti, hogy a sáv bal széléről a jobbra, jobb széléről a balra fogunk átvágni. Példának álljon itt két kedvenc sínem az útvonalakon, amin közlekedek. Mind a kettőn bejelöltem az ívet, amit ha tehetem, próbálok követni.

Albertirsai út

Albertirsai út

Boráros tér

Boráros tér

Ez nem kacsázás – ez tudatos művelet. Arra kérlek benneteket, hogy az ilyen manőverek miatt, ha mindenképpen előzni akartok, akkor sem a síneken próbáljátok meg. Ha valóban gyorsabbak vagytok mint mi, akkor előtte és utána kevésbé balesetveszélyes helyzetben bőven lesz még rá hely és idő.

És kedves bringástársaim, legyetek óvatosak!

A sínek csúszósak tudnak lenni. Jobb esetben csak egy vadiúj első kereket hajlítotok el, mint azt én még 4 éve tettem a kerepesi úti hévsínnél, rosszabb esetben törés is lehet a vége. Ajánlom nektek a fent említett taktikát, azzal a kiegészítéssel, hogy mindenképpen nézzetek hátra, hogy van-e elég hely manőverezni. Ha nincs, akkor inkább lassan és óvatosan döccenjetek át a sínen! És végezetül, a haladási irányunkkal párhuzamos sínekkel még jobban vigyázzatok! Ezek keresztezése sok rutint igényel és az esetek döntő többségében felesleges.

Úszni, de szépen

Meg akarok tanulni szépen úszni! Szép nő (mint a képen alább) kizárt, hogy valaha is lennék, ezért nekem más módszert kell követnem :D

uszas

Mostanában elég sokat foglalkoztam az úszás témájával, hisz nekem ez a leggyengébb számom a triatlon hármasból és ez egy érdekes mellékhatáshoz vezetett. Adja magát, hogy meg akartam tanulni gyorsan úszni, de egy valami kezdett el megfogni a téma több boncolgatása következtében. Elkezdtem értékelni a kecsességet – a szép mozgást, hogy mennyire könnyednek tűnik azoknak a mozgása, akik ezt a sportot már évek óta művelik – meg akarok tanulni én is úgy úszni. Érteni akarom, hogy miből jön ez össze, hogy milyen lehet így leúszni egy fél vagy egy egész távot.

Hogy hogyan fogom elérni ezt? Jó kérdés – még magam is keresem az utat. Első lépés ugyanaz mint az első lépés a jól és gyors úszás megtanulása felé: eljárni minél több úszóedzésre. (A sors iróniája, hogy amikor ezeket a sorokat írom, akkor pont lekéstem a reggeli úszást, mert a telefonomra hangot adtam, hogy biztosan fel tudjon ébreszteni :D Egyetlen dologgal nem számoltam, hogy hangos üzemmódban külön kell a hangerőt állítani ami a legalacsonyabbon volt – szóval nem sikerült felkelni :-/). Következő lépés a többiektől tanulás, legyen ez akár egy könyv formába öntött tapasztalathalmaz (még mindig várom a jó úszással foglalkozó könyveket) vagy másokról készült videó, ahol talán az ő hibájukon vagy pont jó technikájukon a sajátomat is jobbá tudom tenni. Meg akarok tanulni szépen és jól úszni, hogy ha kedvem van, akkor kecsesen átúszhassam pl a Balatont! Meg akarom csinálni és ha valamit ennyire akarok, akkor nincs menekvés :) Kevesen ismerik azt az oldalamat, amikor valamit igazán komolyan el akarok érni – akkor csodákra vagyok képes :)

Ti hogy vagytok az úszással? Sikerült megtalálni a szépséget vagy még ti is küzdötök a fulladással szemben? Mit gondoltok?

Status update – Félironman, diéta, munka

Először is:

“SIKERES NEVEZÉS! Nevezésed a Balatonman Füred triatlon egyéni versenyére megkaptuk.”

83459-Balatonman_log-

Azaz tegnap leadtam a nevezésemet a versenyre és ma be is fizettem a nevezési díjat – már nincs sok hátra, csak a következő 4 hónapot végigedzeni. Nem lesz egyszerű, de úgy hiszem hogy menni fog :) Már sikerül rávenni magam, hogy hetente kétszer fel tudjak kelni időben az úszóedzésre. A futásokon is egyre hosszabb távok és idők mennek. Lassan de biztosan gyorsulok is.

Részben ennek a gyorsulásnak a gyorsulását remélem attól is, hogy elkezdtem kipróbálni egy új étkezést. A kipróbált rendszer Leangains névre hallgat és azt remélem tőle, hogy segít az időlegesen stagnáló súlyomat újra beindítani a csökkenő irányba. Az átmeneti böjtölés 16 óráját nem annyira nehéz kibírni, mint amennyire elsőre gondolná az ember és az utána következő 8 órás étkezési időszak egész jól illeszthető a délutáni edzésekhez és ahhoz, hogy estefelé érek rá jobban az étkezéssel, ételek elkészítésével foglalkozni. Nem lesz így gond az edzés előtti kisebb, edzés utáni nagyobb kalóriabevitellel sem.

Bár elsőre a megszokottakkal (sok kis étkezés) szembemegy, jó tapasztalatai vannak vele a visszajelzőknek az izomzat megtartás, de zsírtól megszabadulás terén és pont ez amiből szerintem én jelenleg a legtöbb fejlődést tudnám kihozni a triatlon terén. Ha majd versenysúlyom közelébe értem, utána ráérek majd izomtömeget növelni :) (meg egyébként is tudjuk, hogy a fogyás és izomtömegnövelés nem járnak kéz a kézben)

n_a-teljes-egeszseg-dieta-paul-es-shou-ching-jaminet_4802_1

Amikor éppen nem a böjtölős 8 órámat élem, akkor egy paleo jellegű étrendet szeretnék követni. Hangsúlyozom jellegűt – én a paleot túl szigorúnak tartom viszont az irányvonalai nekem pozitívnak tűnnek. Amennyire utánaolvastam és amennyit a könyvből tanultam, én végletek közötti átmenetet a Tökéletesen Egészséges Diéta formájában találtam meg. Ez még megengedi az olyan keményítőforrásokat mérsékelt mennyiségben, mint a burgonya vagy a rizs. Már próbálom az könyv iránymutatását követni – igazából már csak az hiányzik, hogy végtelen mennyiségű receptet megtanuljak, amivel utána a változatosságot tudom majd biztosítani.

Hogy milyen hatással lesz rám és a testkompozíciómra, akikkel rendszeresen találkozom, úgy is meg tudják majd állapítani. Azért mellette ha lesz energiám, néha próbálom fényképekkel is dokumentálni a folyamatot :)

A másik dolog ami mostanában gondolataimat lefoglalja, az a munka. Pár helyre már beadtam a CV-met, azt remélem, hogy jövőhéten már mehetek interjúkra és jelenlegi helyen a fejlesztés alatt lévő projektet nyugodtan lezárva, március elsején már egy új helyen kezdhetek.

Kitörés 25

Amennyire nehéz volt ez a túra és amennyire elfáradtam, pont annyira éreztem jól magam :-] Jópárszor átélt “Most jó” pillanat – nekem ezt tartogatta a Kitörés 25.

Éjszakai túrák mindig is a kedvenceim voltak, bár aki ismer, tudja, hogy rám ez leginkább biciklis formában volt jellemző :) Gyalogtúrából ez volt a harmadik ilyenem, de első számú élvezeti faktor alapján. Pedig nagyon törtem a fejemet, hogy elinduljak-e rajta. Amikor utánaolvastam a témának és amilyen infók hallomásból eljutottak hozzám, az alapján elég szélsőjobbos fényben jött le az esemény. Aki ismer, tudja, hogy ez mennyire távol áll tőlem. Végül úgy döntöttem, hogy ezzel a felhanggal nem fogok foglalkozni, hanem egyszerűen jó társaságban elmegyek és jól érzem magam :)

felvarro_copy

A túrának 17:25-kor vágtunk neki, mert szerettük volna kihasználni még a nap fényét, ameddig még van. Utunk először a Városmajorba vezetett, majd kellemesen elbeszélgetve nekiindultunk a hegynek a fogaskerekű vonalát követve. Rögtön szembetaláltuk magunkat Budapest egyik legmeredekebb utcájaként elhíresült Diósárok utcával. Az elején még egész enyhén kezdődött majd szép lassan egyre meredekebb lett és egyre nagyobb levegőket kellett venni és egyre gyakrabban, ahhoz, hogy teljesíthető legyen – Meredeken emelkedett de, nem túl sokáig és leküzdhető stílusban. Két és fél kilométer alatt 220 métert emelkedtünk, ezzel le is tudva a teljes emelés egyötödét.

Széchényi emlékműves ellenőrzőpont és Rékánál tartott megálló után azonban Normafánál elkezdődtek igazán a nehézségek. Irány a sötét erdő – fejlámpák elő. Bár mostanában eső sem volt túl sok és az idő is enyhe volt, szinte azonnal találkoztunk egy a túra maradék részét jellemző körülménnyel. Csacsi rétre lefele menet, már műkorcsolyázókat is megszégyenítő egyensúlyérzékkel próbáltuk magunka vertikálisan tartani és egyben lejutni, annyira nedves és jeges volt az út. A Magyar Szent Korona Országai Vörös-kereszt pecsétjének bezsebelése után már ismeretlen úton indultunk be a susnyásba. Vékonyka egy emberes ösvény volt amivel probléma még nem is lett volna, a nehézség 100 méter múlva kezdődött – agyagos sár, ami a hegyoldalban technikássá és extra óvatosságot igénylővé tette minden léptünket. 400-500 méter ilyen után végre visszajutottunk egy ösvényre amit jobban ismertem és célba vettük a hegy tetején lévő fényes pontot – a kilátót :)

Sárgásan világítva ott lebegett előttünk és mutatta az utat. Az út is elviselhetőbbé vált, a felhők is kicsit eloszlottak ezzel engedve, hogy kellemes holdfény árassza el az erdőt. Rögtön ki is használtam az alkalmat, hogy lekapcsolhassam a lámpámat a holdfényes erdő hangulatát élvezve mehessek tovább :) A nagyon kellemes társaságnak és beszélgetőpartneremnek köszönhetően (örülök Réka, hogy jöttél :)) szinte észrevétlenül fel is értünk a Libegő felső végénél létesített orosz ellenőrzőponthoz.

Egy pecséttel és egy kapucínerrel gazdagabban gyorsan felmentünk a túránk legmagasabb pontjára. Szerencsére innen a Nagy Hárs-hegy kilátójához problémamentesen eljutottunk. Miután Gergő Hűvösvölgynél kiszállt, mi meg egy kellemesen meleg teával frissítettük magunkat, kezdetét vette a túránk legnehezebb szakasza. Bár távolságból már csak 5 kilométer volt hátra és az emelésből is csak 300 méter, mégis ez bizonyult a leglassabb és legtechnikásabb szakasznak. A sárga jelzést követve nekiiramodtunk a Vadaskerti-hegynek ahol egyszerre találkozhattunk a sokezerszázalékos emelkedő kifullasztó hatásával és a csúszós saras talajjal. Ekkor már eléhezve minden egyes felfele megtett és nem visszacsúszott méternek örültem. Bár az Újlaki-hegyig csak 3 kilométert tehettünk meg, mégis ennek a többszőrösének tűnt ez a szakasz. Lefele szerencsére sziklás talajon gyalogolhattunk egy ideig – ekkor már a szintidővel küzdöttünk. Hogy ezt ne legyen egyszerű elérni, az utolsó 1 km brutális sarat tartogatott számunkra. Néha arra kellett figyelni, hogy ne olyan helyre lépjek, ahol térdig elsüllyedek, néha azzal kezdett küzdeni, hogy egyáltalán ki tudjam rángatni a cipőmet a méteres sárból és ne mezítláb menjek tovább :D

Nem sokkal az utolsó ellenőrző pontra érés előtt majdnem megtévesztett minket egy forralt bort osztogató csapat, de felismerve, hogy még nem tartunk ott, megszaporáztuk lépteinket és pár perc múlva a Boróka büféhez értünk még éppen idejében. 7 óra 55 perc alatt jutottunk ide – 8 óra volt a határ :)

original

Oklevelek átvétele, melegedés és némi étel magunkhoz vétele után már majdnem megnyugodtunk, pedig állt előttünk egy még meg nem oldott probléma – vissza kellett jutni a városba és ez nem ígérkezett olyan egyszerűnek, mint az előre gondoltuk. Meg kellett még találni az éjszakai különjárat indulópontját – mely így utólag megnézve két kilométerre volt a végponttól. Vicces módon pont ez a túrán kívüli 2 km volt majdnem az egész legtechnikásabb része – még éppen fagyott földút rajta nedves jégréteggel – még az eddig is megszokottnál is jobban kellett figyelni, mert egy óvatlan pillanatot azonnali seggre esés jutalmazott. Leküzdve ezt azt a szakasz fél órára rá már magunkkal megelégedve a jól megérdemelt éjszakai buszon üldögélhettünk és szép lassan tarthatott mindenki hazafele megelégedve a maga teljesítményével.

Kitörés

Utólag csak annyit mondhatok, hogy örülök, hogy nem hagytam ki a túrát, mert nagyon jó élményekkel, kellemes beszélgetésekkel, sok “most jó” élménnyel lettem gazdagabb – a terep nehézségét néha brutálisnak éreztem, de ettől is flow élményben lebegtem a túra felében, mert azért be kell vallani, megvan a maga varázsa amikor a sárból próbáljuk kiráncigálni a lábunkat :) Remélem jövőre a 35-ős távjára is tudunk menni és hasonlóan jó élményeket tartogat majd az nekünk. Néha biztos átkozni fogom majd magamat közben, de jó lesz :)

Ui.: Garmin connect link