Búcsú

Majdnem írtam egy hosszú ömlengést, de inkább nem. Sajnálom, hogy egy őszinte levéllel búcsút kellett vennem egy baráttól. Egy baráttól aki az elmúlt év során A BARÁT volt, mert amikor szükségem volt valakire, ott volt mellettem a távolból. De sajnos volt egy levél amit meg kellett írnom. Úgy éreztem ha pár dolgot magamban tartok, az csak mind a kettőnket fertőz.

Kedves barátom, most csak őszintén remélni tudom, hogy pár hónap hallgatás után majd ismét megtaláljuk egymást. Ha mégsem így történne, örülök, hogy ismertelek és köszönöm a sok mindent amit tőled tanultam.

A kiégésről

634673343020922885Kedves barátaim – szerepeljen itt egy betegség leírása – hátha időben észreveszitek magatokon a jeleit és nektek még nem késő – nekem sajnos már az :( Én valahol a negyedik és ötödik stádium között tartok. Szóval ha bárkivel goromba vagy türelmetlen lennék, ne vegye magára – nem róla van szó.

Wikipédia idetartozó része:

Tünetek

  • A testi-szellemi kimerültség jelei. (Megfelelő mennyiségű többletpihenéssel, például a délutáni alvással sem szűnik meg).
  • Munkában megfelelési-bizonyítási kényszer. Önfeláldozó életmód.
  • A személy saját lelki-fizikai szükségleteinek háttérbe helyezése, elhanyagolása.
  • Általánossá válik a közömbösség, az empátiás készség visszafejlődése,  fásultság, visszahúzódás vagy védekező viselkedés.
  • Az intolerancia növekedése. Fokozott érzékenység a stresszre.
  • Az egyén saját „belső világával” való kapcsolat elvesztése. Pl: idegennek érzik testüket.
  • Depresszió, belső üresség érzése, reménytelenség.
  • Alacsony önértékelés, a munkateljesítmény csökkenése.
  • Szélsőséges esetben a végső kiszállás vágya.
  • A személyközi kapcsolatokban negatív, cinikus, rosszindulatú kommunikációs stílus. Megfigyelhető még közöny, érzelemmentesség, visszahúzódás, fásultság vagy túlérzékeny, védekező viselkedés.
  • Nem korlátozódik a szakmai tevékenységre, hanem életérzéssé alakul, a magánéletben is kiábrándulttá, cinikussá, negatív szemléletűvé, rosszindulatúvá válik az egyén.

A kiégés okai

Kialakulásában szerepet játszhat az elismerés hiánya, mely vonatkozik az anyagi jellegű juttatásokra, az alacsony jövedelemre, illetve az erkölcsi elismerés elmaradására. A túlságosan hosszú munkaidő, az extra igénybevétel melletti nagy felelősség is kockázati tényező. Veszélyeztetettebbek az egyedül dolgozók, akiknek nincs lehetőségük szakmai tapasztalatcserére, és nem kapnak visszajelzést tevékenységükről. Az elégtelen intézményi támogatás, a vezetőség segítő-motiváló jelenlétének hiánya, a karrierépítési lehetőségek korlátozottsága, az adminisztratív terhek nagy aránya az effektív munkához képest szintén probléma forrása lehet. A kiégési szindróma kialakulásában óriási szerepet játszik a személyiség, melynek kapcsán szükséges említést tenni a helfer szindrómáról.

Stádiumok

  1. Idealizáció szakasza: túlzott lelkesedés, fokozott teljesítmény.
  2. A realizmus fázisa: amikor a lelkesedés alábbhagy, az egyén tisztában van képességeivel, kompetenciájával, tevékenységének lehetőségeivel és korlátaival, valóságos képet alkot önmagáról és a munkájáról.
  3. A stagnálás vagy kiábrándulás fázisa: amikor a munka már nem jelent örömet, a motivációk csökkennek, a szakember feladatait rutinszerűen végzi.
  4. A frusztráció fázisa: A szakember ingerlékeny, feszült lesz, stressztűrése csökken.
  5. Az apátia/fásultság fázisa és/vagy a pálya elhagyása, az illető már a magánéletben sem talál semmi örömet.

Egy szakember szájából:

Anime – azaz MESE

HÁT NEM! Azzal a szerencsés helyzettel szembesültem mostanság, hogy a nagy animés korszakomra rá 4-5 évvel újra sikerült pár olyan sorozatot találnom, melyek lekötnek. Általában már komolyabb hangvételűek és nem gyerekes helyzetekkel foglalkoznak. Elgondolkodtatnak, motiválnak, esetleg sokkolnak és mint ilyen meg szeretném osztani másokkal is.

De ellenállásba ütközöm, mert sajnos azt hiszik, hogy attól mert rajzolt, attól még csak egy mese lesz…

perfect_blue

Pedig hihetetlen mekkorát tévednek. Beszélhetnék itt akár a Perfect Blueról, ami ugye mint tudjuk film változatban is lekoppintásra került a Black Swan képében, de jöhetnek az EVA filmek és sorozat is, melyekbe hatalmas tévedés csak a “robotokat” belelátni. Említhetném még akár a Ghost in the shellt, mely egy nagyon elgondolkodtató scifi a mesterséges intelligencia életre keléséről, mely többek között a mátrix alkotóit is megihlette. De akár tovább mozoghatunk olyan alkotások felé is mint a Monster mely az egyik legjobb thriller és dráma amit valaha láttam. A felsorolás és a lista egyszerre sajnos és szerencsére sokáig folytatható, de egy dolog közös az elemeiben: olyan helyzeteket, történeteket, kérdéseket tesznek fel, mint bármilyen más film amit komolyan lehet venni.

Nem attól lesz egy anime komolytalan, mert animált. Ennyi erővel filmet sem kellene nézni, mert pár brazil szappanopera lejáratja a film műfajt, mint olyat. Persze itt is meg vannak az egyszerű szórakoztató sorozatok, de van más is :) És ameddig csak lehet én küzdeni fogok eme műfaj méltatlan elítélésével szemben azért, mert valaki csak a gyerekességet akarja látni bennük. Nézzétek meg az egyik fentebb említett alkotást és mondjátok azt, hogy ezek gyerekeknek készültek. Hát nagyon nem…

Nem a munkád vagy…

A mai nap munkából kikapcsolódásként szerencsém volt elmenni Gyula Balatonman depóban tartott előadására, mely kellemesen elgondolkodtatott. Ennek az elgondolkodtatásnak most önző módon következzen a rám vonatkozó része – az általános sportelmélet majd a következő bejegyzésben fog szerepelni.

tyler_durden_fight_club_t_shirt___94693.1350338063.1280.1280 Emlékeztetett az előadása egy fontos dologra, amiről mostanában hajlamos voltam elfelejtkezni. Arra, hogy mennyire fontos az, hogy amit csinálok azt élvezzem és szeressem is, mert ha ez nem teljesül akkor miért csinálom egyáltalán. Röviden tömören, talán a következő Harcosok klubja idézet írja le, hogy most éppen mire gondolok:

Nem a munkád vagy. És nem is a bankbetéted. Nem a kocsid vagy és nem a tárcád tartalma.

Sajnos mostanában hajlamos voltam arra, hogy túlzottan a munkámmal foglalkozzam a szabadidőm kárára, ráadásul úgy, hogy benne kevés sikerélmény ért. Már-már annyira sikerült ennek negatív élménynek magával ragadnia, hogy kiégéssel diagnosztizáltam magam. Picit egy fajta menekülés is volt a magánéleti problémák elől, de most el kellett gondolkodnom újra rajta, hogy mit is keresek a szakmámban. A válasz, hogy először is szakmai kihívást, mely flow élménnyel tud eltölteni, nem pedig azt a frusztrációforrást, amit egy megoldhatatlannak érzett feladatok váltanak ki mostanában. Nem szabad, hogy csak az legyen az életem, hogy például úszó edzésen mellúszás gyakorlása közben éppen azon gondolkodjam, hogy hogy is tudom a pcl libraryt lefordítani a gépemen. Nem szabad, hogy felemésszen a munkám, amikor éppen nem egy örömforrás, mert ilyenkor ez egy eszköz. Bár ezzel pénzt keresek, de nem tudom élvezni a gyümölcsét a szabadidőmben, nem tudok barátaim társaságában finomakat enni és inni, jó csajokkal randizni, nem tudok szép helyeken járni és fotózni, inspirálókat olvasni, kimerítőeket edzeni, akkor nem túl sokat ér, hiszen szinte nem is élek, pedig ez a legfontosabb.

Mindenesetre érdekes kis tanulópénz volt az elmúlt időszak, a feladott Camino ebben a tekintetben. Kicsit drága, de azt hiszem utólag a mostani következtetések levonása után, már nincs értelme sokat gondolkodni rajta :)
De most megyek, olvasok valami jót, nézek valami vicces filmet, kifárasztom magam egy futással, szeretkezem egy fergetegeset és majd ezek után kíváncsiságból felfrissülve lehet, hogy megoldom az előzetesen pánikolást okozó feladatot.

Ui.: Azért reménykedem benne, hogy munkámmal kapcsolatban az aktuális helyzet csak átmeneti, melyet csak durván szűk határidők okoznak és hosszú távon majd nem kell ezeken gondolkodnom.

Kerékpáros edzés olvasmányaim

Kezdetét vette az új szezon – a nyári versenyekre már mint “tavalyra” hivatkozom, a júniusiakat mint “idei” kihívásokat várom. Ezzel együtt kezdetét vette, egy hosszú építkezés is, melynek a célja év végére a csúcs formám kihozása.

Ahogy minden ház építése, ezt is az alapoknál kell megkezdeni. Mint hosszú távot megcélozó triatlonista, a verseny fontos részét jelenti a biciklizés és ehhez nem elég az, hogy végtelen mennyiségű kilométert gyűjtök össze, hanem fel kell építeni a megfelelő vázizomzatot is. Bár Gyula rengeteg ötlettel rendelkezik ezen a téren, azért kíváncsiságból én is szeretek olvasni a témával kapcsolatban és ennek az eredményét szeretném megosztani veletek.

A témában szerintem a bikemag hozott le egy színvonalas sorozatot:

Kezdésként a báziserősítés fontosságáról szóló cikket ajánlom. Gyula ilyen típusú gyakorlatainak a pozitív hatását már érzem spiningen – sokkal erősebb a hátam és kevésbé ugrálok a nyeregben: http://bikemag.hu/edzes/edzes-keszuljunk-fel-tudatosan-kezdjuk-a-bazissal

Maguk a báziserősítő gyakorlatok: http://bikemag.hu/edzes/edzes-bazis-erosito-gyakorlatok-kerekparosoknak

lead-500x307

És ha megvoltunk magával az edzéssel, akkor a nyújtás fontosságát sem szabad kifelejteni :) http://bikemag.hu/edzes/edzes-alapveto-nyujtasok-kerekparosoknak

Végül az utolsó és legfrissebb cikk, aminek végtelenül örülök, az a keresztedzésről szól – itt név szerint a Crossfitről. Természetesen más sportok hasonló hatásainak keresése sem elvetendő – én pl Kettlebellel teszem ezt: http://bikemag.hu/magazin/hirek/kerekparos-edzes-crossfit-bringasoknak-nem-csak-a-teli-felkeszules-alatt-1-resz