Tegnap este bicikliztem hazafele edzésről és arra lettem figyelmes, hogy a Corvin negyedél megelőz jobbról egy biciklis, aki a lendületesen átment az éppen kizöldülő kereszteződésen. Eddig ezzel semmi gond sem lenne, de az útját azonnal úgy folytatta, hogy felugratott a járdára és a gyalogosok között cikázni kezdett. Én kellemes 30-35-ös tempóval mentem a Blaha felé és csak szép lassan maradt le mögöttem. Dohány utcáig a forgalom ritmusát tartottam, pirosoknál megálltam és kulturáltan együtt haladtam a többiekkel. Ő végigpirosozta az összes lámpát, cikázott a gyalogosok között és még ahhoz is hülye volt, hogy a jobbra indexelő jobbra kanyarodó autót ne jobbról próbálja előzni. Világítás nuku. Természetesen annak ellenére, hogy jó formában volt, még így is jelentősen lemaradt hozzám képest.

Hogy miért is mondtam ezt el? Mert rossz volt nézni. Mert ki szeretném jelenteni, hogy az ilyen viselkedéstől határolódik el a bringások értelmes és tapasztalt része. Mert nem szeretném, ha egyesek fejében ez a kép kötődne össze a biciklivel

Kedves éppen autót vezetők, kedves gyalogosok – ne ezek alapján a hülyék alapján ítéljetek meg minket! Ne ezek alapján a feltűnő, de szerencsére kis számú, egyének alapján mert ezek nem mi vagyunk! Nem szabad, hogy ez a kép uralkodjon el a fejben és ez alapján támadják az emberek a komoly szakmai döntések jogosságát teljesen alaptalanul (“riport” a nagykörúti bringasávról). Nem ezek alapján az emberek alapján kell megítélni az összes biciklist, hanem csak azt az egyetlen egyet szabad elítélni. Ellenük mi magunk is tenni próbálunk.
Más közlekedési formáknál, szerencsére már eljutottunk oda, hogy nem követeljük a gyorshajtó bömös autósok miatt, hogy ne épüljenek autóutak. Piroson átrohanó gyalogosok miatt sem követeljük, hogy ne épüljenek járdák. Hát a biciklivel is legyünk elég széles látókörűek és ne követeljünk butaságokat pár kulturálatlan egyén miatt.

Mi nem azért vagyunk biciklin, hogy zavarjuk az autósokat. Nem azért megyünk az úton, hogy feltartsuk a forgalmat. Nem azért, mert nincsen pénzünk másra, pusztán ezt a közlekedési módot ítéljük meg praktikusnak. Ha szakmailag megalapozottan építenek egy infrát, azt használni is fogjuk. Ugyanaz a célunk mint az összes többi közlekedőnek: eljutni A pontból B pontba minél gyorsabban és minél biztonságosabban. Ebben partnerek kell legyünk, nem pedig ellenségek.

És most hozzátok szólok kedves kezdő biciklisták: kérlek legyetek figyelmesek! Nem csak az autósoknak kell vigyázni ránk, hanem nekünk is magunkra. És igenis tanuljátok meg a kresz alapjait. Bár nem kötelező, de sokkal gördülékenyebbé teszi a problémás közlekedési helyzetek rendezését. És a járdázás: a gyalogosak a gyengébbek – bár nem tűnik hatalmas sebességnek 25-el menni a járdán, de ha elszáguldotok egy gyalogos mellett, neki az sokkal veszélyesebbnek tűnik. Komolyan én is összerezzenek, ha éppen sétálva ezt tapasztalom és azt szeretném, ha minél kevesebben élnék ezt át. Emlékeztek, amikor még féltetek az úton menni az autók miatt? Nekik ez pontosan ugyanolyan.
Vagy még mindig féltek lemenni az autók közé? Érdemes elmenni a Magyar Kerékpárosklub bebiciklizésére és segítenek sok jó tanáccsal. Mint tapasztaltabb bringás, egyébként is higgyétek el nekem, az autóknak ezerszer kiszámíthatóbb a viselkedésük mint a gyalogosoknak. Tíz évvel ezelőtt még nem volt egyszerű, de ma már vagyunk annyian az utakon, hogy számítsanak ránk. Komolyan jelenleg egy gyalogos vagy tapasztalatlan bringás ijesztőbb számomra, mint egy autós akinek meg tudom jósolni a szándékait (még butaságot is kiszámíthatóan csinálnak). Nem egyik pillanatról a másikra fogtok eljutni ide, de el fogtok.

Sajnos egyre többször találkozom mostanában azzal, hogy egyesek nincsenek tisztában, hogy mi is az a vita és hogyan illik viselkedni közben. Sokan keverek őket és negatív töltettel ruháznak fel egy olyan kifejezést ami alapból szerintem nem jelent rosszat, csak véleménykülönbséget.

Nézetem alátámasztásához hadd szerepeljen itt a veszekedés és flame definiciója a wiki és az urbandictionary szerint:

“Az ilyen típusú vitákban a kiinduló konfliktust általában az egyik – esetlegesen mindkettő – félben kialakuló érzelmi feszültség okozza. Alapvető funkciója ennek a feszültségnek a levezetése a másik fél legyőzése által, bármi áron.
Legfőbb jellemzője a vádaskodás, az egyes perspektívák kiegyensúlyozatlansága, és túlzott személyes támadások, amiket később megbánunk, hiszen elferdített nézőpontokat tükröznek, melyeket valójában nem úgy gondoltunk, vagy a vitapartnerünk nem érdemelt meg. Látszólagosan elhangozhatnak érvek, de a veszekedés során a logikának ténylegesen kevés szerep jut. Sokszor a lehető legrosszabb érveket képviselik a lehető leghevesebben. A beszélő célja az ilyen típusú vita során, hogy ellenfelét támadja, „megüsse” bármilyen áron, minden eszközt kihasználva, nem törődve azzal, hogy éppen tisztességes, igaz, vagy egyáltalán ésszerű-e az, amit mond ennek elérése érdekében. Éppen ezért a veszekedések során jellegzetesen fellépő érvelési hiba, az ad hominem típusú érvelési hiba. Pontosabban azok az érvelések, melyek során a másik álláspontjának, érvelésének támadása helyett, magát a személyt támadják meg. Például annak érveit a személyes tulajdonságai vagy cselekedetei miatt nem tartja elfogadhatónak.
A veszekedések a viták legalacsonyabb szintjét képviselik. Az érvelési szabályok részben pont azt igyekeznek megakadályozni, hogy az érvelés egy személyes viszálykodásba csapjon át. Ennek oka, hogy a veszekedés sokszor mutat hibás érveléseket, túlságosan heves érzelmeket, téves következtetések sokaságát, személyeskedő támadásokat és jellegzetesen egyoldalú kritikát, amelyek racionális típusú érvelések esetében mindenképpen kerülendőek.
A veszekedések egyik gyakori esete, amikor például a munkahelyen felbosszantott, vagy éppen csak kimerült ember, végül otthonában jelentéktelen semmiségek miatt lesz aránytalanul agresszív a körülötte élőkkel.”

A flame:
“1. To insult someone electronically, or otherwise. Sometimes to be a group insult.
2. To insult a person you are arguing with over the internet in hopes of reviving your argument.
3. A flame is noun associated with the action of flaming, what people do when they express a strongly held opinion without holding back any emotion. ”

Magyarul a flame jellemzője inkább a másik sértegetése, mint bármiféle értelmes érvelés.

Ezekkel szemben a vitára a következő dolgok a jellemzőek (szintén a wikiről):

“A vita érvek ütköztetése, célja a vitapartnerétől eltérő vélemény igazolása, a partner meggyőzése. A vitának van tárgya, szerkezete, legalább két résztvevője eltérő állásponttal. A vitának vannak erkölcsi szabályai, ezt nevezzük vitakultúrának.

A vitában résztvevő tárgyilagos, ha:
– állításait független vagy külső forrással alátámasztja
– érvelése következetes, racionális, tárgyhoz kapcsolódó
– a vitapartner állításait követi, és reagál azokra
– lehetőséget ad az ellenérvek kifejtésére
– elismeri a tévedés lehetőségét.
A vitában résztvevő személyeskedő, ha:
– A vitapartnert sértően jellemzi
– A vitapartner korábbi tevékenységei állnak érvelése középpontjában
– A vitában résztvevő társadalmi helyzetére, előítéletre alapozza érveit, viselkedését
– A vitapartner érvelésének akadályozására, megzavarására törekszik
– A partnert nem tekinti egyenrangúnak

A vita szakaszai:
1. Konfrontációs szakasz: a véleménykülönbség felszínre kerül, a vitázók azonosítják egymást.
2. Nyitó szakasz: a vitázók szerepei és elköteleződései nyilvánossá válnak. A vitatott állítások, és ezek bizonytalanságai elhangzanak, amelyek lehetővé teszi a véleménykülönbség feloldását.
3. Érvelési szakasz: kritikai ellenvetések megtétele, ezek visszaverése vagy elfogadása.
4. Záró szakasz: Közös következtetések, következmények: egy vita záródhat egyetértéssel, kompromisszummal, (ezek közös vonása, hogy a vitatkozó felek többé-kevésbé elfogadják a másik fél álláspontját) vagy a vitában félként részt nem vevő harmadik személy (például döntőbíró, bíró) döntésével végül a véleménykülönbség fennmaradása esetén sikertelenül (eldöntetlenül).”

Amit igazán ajánlok a figyelmetekbe a személyeskedő rész (ezt kerüljétek el) és a tárgyilagos rész (ezt gyakoroljátok :)). Ami szerény véleményem szerint még kiemelendő, az a záró szakasz és ebben is, a másik fél álláspontjának elfogadása, megismerése. NEM kell egyetérteni vele, csak megérteni az ő álláspontját. Ha nem is alakul ki megegyezés, konszenzus vagy kompromisszum, akkor is szélesítették a vitázó felek egymás horizontját és mindenki nyert. Ezért nincs semmi gond szerintem a vitával – amivel gond van az a veszekedés és ennek netes megvalósulása, a flame.

Ezzel a kis egyszerű képpel találkoztam ma és picikét elgondolkodtatott.
Elgondolkodtatott, hogy miért kell ész nélkül nyomni a sisakot mint elengedhetetlen tartozék? Miért akarják egyesek minden áron rákötelezni az embereket, hogy viseljenek sisakot az akaratuk ellenére?

Elöljáróban hadd emeljem ki mit NEM akarok mondani ezzel a bejegyzéssel. NEM akarok senkinek sem a fejére sisakot tenni, nem is akarom levenni róluk, pusztán elgondolkodtatni arról, hogy mennyire összetett probléma ez.

Hogy kezdjem a szubjektív résszel: jó magam változó, hogy hordom-e – amikor rövidebb bringázásokra megyek akár csak Pesten belül, akár Gyömrőn, sosem szoktam használni. Csak akkor veszem fel, ha vagy köteleznek rá (pl versenyen), vagy pedig azt szeretném, hogy komoly bringásnak nézzenek. Ha van rajtam sisak és ne adj isten még bringás mez is, akkor úgy vettem észre, hogy profibb bringásnak néznek, úgy tekintenek rám mint akinek kiszámíthatóbb a mozgása és tudja mit csinál. Ez munkába menet 30 kilométeren vagy edzés közben nagyon megkönnyíti a dolgomat. De ezzel el is érkeztünk a tényszerű dolgokhoz.

Kutatások például azt mutatták ki [link], hogy akik sisakot viselnek, azokat átlagban kisebb oldaltávolsággal előzik meg, mint azokat akik nem. Azt hiszem nem kell magyarázni senkinek sem, hogy a kisebb oldaltávval előzés veszélyesebb a bringás szempontjából, már csak azért is, mert úthibák esetén kevesebb helyet ad a manőverezésre. Érdekes elgondolkodni azon, hogy ha azzal, hogy felveszünk egy a baleset súlyosságát csökkenteni szánt eszközt, magának a balesetnek az esélyét növeljük kicsivel.

Ezen túl a kutatások nagyrészt megegyeznek abban a következtetésben, hogy amely országokban kötelezővé tették a sisakviselést, ott ez csökkentette a biciklisek számát, de a balesetek száma nem csökkent számottevően. Ez már csak azért is veszélyes, mert ha még 1-2 emberélet talán meg is tud menekülni a szabályozás mellékhatásaként, az így biciklizéstől elijesztett emberekkel számolni kell. Náluk nem jelenik meg a biciklizés minden előnye. Emiatt a kötelező sisakviselésnek nem csak hogy nincs pozitív hozománya, de még negatív hatással is van a társadalomra. Biciklizésben már egy ideje kimutattak egy nagyon fontos elvet: safety in numbers. Az elv röviden és tömören azt mondja ki, hogy minél több biciklis van, relatív annál kevesebb baleset esik egy biciklisre. Ennek egy egyszerű oka van: minél elterjedtebb ez a közlekedési forma, a többi közlekedő annál inkább tényezőként kezel minket és annál inkább számít ránk. Ha fent szeretnénk tartani az elv pozitív hatását, akkor el kell kerülnünk azt, hogy embereket ijesszünk el a biciklitől.

Nem azt mondom, hogy most azonnal vegyük le a sisakot és dobjuk ki a kukába, csak hogy kezeljük ésszel. Az ésszel kezelésnek része az, hogy tisztában vagyunk például azzal, hogy lehet hogy kisebb az esély a fejsérülésre (kutatásokban vitatott a téma), de vele jár a kisebb oldaltávval előzés. Legyünk tisztában azzal például, hogy más a közlekedés és teljesen más egy edzés vagy verseny. Legyünk tisztában azzal, hogy nem kell mindenáron valaki fejére sisakot húzni és nem kell mindenáron levenni róla, mert megvannak a jó és a rossz hatásai is. De mindenek előtt legyünk tisztában azzal, hogy a kötelezést el kell kerülni, mert az áttételesen mindenkinek árt.

Ui.: figyelem – a fentiek alapvetően közlekedésre vonatkoznak. A versenyzés, sportolás erdőben és akadálypályán alapvetően más téma
Ui2.: Akik a sérülésekre költéssel jönnek, nekik továbbra is ajánlom az alábbi fejtegetést [link].