A magyarok… egy sztereotípia a sok közül

Reggel élveztem a vonatozás nyújtotta olvasás lehetőségét, amikor a könyvben egy mondatra lettem figyelmes. Mivel Vonnegut Időomlása két nyelvű változatban van meg, gyorsan fellapoztam az angol verziót is, csak hogy biztos legyek benne nem-e a “fordítói szabadságról” van szó. Mivel érdekesnek találtam, gondoltam megosztom másokkal is twitteren és a másik szeretett közösségi oldalunkon.

Kurt Vonnegut idézet

A facebookon erre két fajta reakciót kaptam – az egyik gondolkodót amelyik azon filozofál, hogy vajon miért alakult ki ez a sztereotípia, a másik pedig az író fikázása mit tudhat ő szöveggel… Mind a kettő elgondolkodtató a maga nemében de nekem az első jobban tetszik, mivel a második inkább csak frusztráltságot rejt.

Na de tényleg, vajon mit csinálhatunk rosszul, ha vannak külföldön akik ezt látják? Ez egy rossz önbeteljesítő jóslat? Ilyen lenne a magyar nép de remélhetőleg ki lehetne belőle nevelni pár tudatosan felnőtt generációval. Lehet azt mondani, hogy ez alaptalan de azért lássuk be, általában ha valamelyik népről valamilyen kép kialakul a többiekben, az nem szokott ok nélkül lenni. Nem azért van mert ugyanannyira átlagosak lennének abban a tekintetben mint a többiek és ez szerintem ijesztő ennél a példánál. Gondolkodjatok kicsit rajta és nyugodtan osszátok meg velem, hogy mire jutottatok :)

Ifjúsági Gó Európa-bajnokság

Ifjúsági Gó Európa-bajnokság

Ifjúsági Gó Európa-bajnokság

Mint mostanában mindenki hallhatott róla tőlem, az utóbbi hónapban és pár hétben az Ifjúsági Gó Európa-bajnoksággal voltam elfoglalva – és még mindig nem vagyok benne biztos, hogy hogyan kell helyesen leírni magyarul :D Na de nem a magyar helyesírásról szeretnék beszélni, hanem inkább a verseny szervezésével kapcsolatos tapasztalataimat szeretném leírni, hogy később emlékeztetőül szolgáljanak nekem és hátha valaki más is tanul majd belőlük.

Első lépésként kezdjük a weboldalnál:

Ezt az oldalát sikerült kicsit megismernem, ha már én voltam a felelős érte. Mindenképpen érdemes fél évvel az esemény előtt nekikezdeni, ha ennyire elfoglalt az illető mint én, mert úgy is csak lépésekben lesz ideje saját dolgai mellett ezekkel foglalkozni. Amin mindenképpen érdemes elgondolkodni, hogy érdemes legalább két nyelvű legyen a rendszer: illik legalább a rendező ország nyelvén kiírni és angolul is praktikus, hiszen ez a nemzetközi kommunikáció alapja általában. Ha ezen felül még más nyelveket is használunk, akkor az persze extra, de számolni kell vele, hogy kell egy ember aki a fordítással foglalkozik.

Szükség van regisztrációra (lehetőleg több nyelven), ahol a versenyzők jelentkezhetnek a versenyre a megfelelő korcsoportba és arra is érdemes készülni, hogy a szállásfoglalást a weboldalon keresztül intézzük. A legjobb az lenne (amivel nekünk sajnos már nem sikerült megtámogatni) ha a kettő össze lenne kötve és lehetne azt is nyomon követni, hogy kihez tartozik szállásfoglalás és versenyjelentkezés is. Szobabeosztás menedzselése már a non plus ultra.

Amire fel kell készíteni az oldalt, hogy az esemény során készülni fognak képek és ezeket viszonylag könnyen fel kell tudni rakni a weboldalra. Ha támogatja a képek sorozatban feltöltését vagy valami tömörített állományban elküldését, az nagyon felhasználóbaráttá teheti a használatát. Hasonlóképpen érdemes arra is felkészíteni a weboldalt, hogy az eredmények is érkeznek majd fordulónként és azokat is minél egyszerűbben viszont szeretnénk látni a weben.

Amit szintén nem sikerült a legtökéletesebben megcsinálni, hogy idővel híreket is fel akarunk majd tenni amiben például arról tájékoztatjuk a honlapra látogatókat, hogy lezajlott XY forduló vagy Z-ről képeket töltöttünk fel. Ha ezekre akár RSS-ben is fel lehet iratkozni az még nagyobb extra :)

Játék közvetítés:

Az ifiEB másik általam átlátott területe az informatikán kívül a játszmák közvetítése volt. Három napon keresztül kellett a három kategória (U12, U16 és U20) első tábláit közvetíteni és ez teljes embereket vett igénybe. Szerencsére a közvetítés egyik problémáját – hogy megfelelő számú laptop legyen – az EuroGoTV-sek megoldották mert hozták magukkal a sajátjukat és azokat mi is használhattuk közvetítési célokra.

Ennek ellenére mégis meg kell szervezni azt, hogy elég számítógép legyen saját kezünkben, ha esetleg szükség lenne rá és ennek szervezését nem az utolsó héten kell elkezdeni. A közvetítő emberek hasonló problémát jelentek. Minden játszmára kell egy ember, akik végig ott van a gép mellett és figyeli a játékosok lépését és figyelem alatt itt tényleg figyelmet értek – az sajnos nem működik, hogy 5 percre elmegy az ember mosdóba vagy pedig 1 percre mással foglalkozunk. Egy perc alatt a gyorsabban játszok akár 10 követ is berakhatnak a táblára amit ember legyen a talpán aki rendesen tud követni és bekattintani a megfelelő helyre. Ezek alapján mindenképpen rutinnal kell a közvetítő a program (jelen esetben kgs) használatában. Nem egyszer volt olyan, hogy én magamat kicsit rutinosabbnak tartva is néha csak néztem hogy milyen gyorsan játszanak és nem győztem belépni a megfelelőket és utólag kellett kijavítanom a lépéseket a helytelen sorrend miatt.

Egyre inkább az jutott eszembe, hogy be kellene fejezni a szakdolgozatként elkezdett programomat, mert mekkora királyság lenne ha ki lehetne váltani az emberi tényezőt és csak kamerakép alapján lehetne közvetíteni a játékot :).

Hogy is lettem tintásbőrű?

Az egész úgy kezdődött, hogy pár éve szembe jött egy Icarus kép, amibe azonnal beleszerettem. Azonnal megtetszettek a színei és megegyeztem magammal, hogy ezt egyszer fel kell varratni magamra. Az inspiráló kép a következő volt:45461_462094368295_752483295_6349727_4390138_n.jpg

Páratoknak már biztos mutattam és abban is biztos hogy vagyok, hogy például GriN már kívülről tudja, mivel Tsubasa festésekor is tudatosan ezt a képet adtam oda neki. Ez volt a színválasztás kiindulási alapja. A tetkós ötletnek 2-3 év után, most lett szemmel is látható eredménye, bár még nincs teljesen készen, de attól még szeretnék erről kicsit mesélni :)

Mivel ez volt az első tetkóm, egész új és érdekes élmény volt a varrás. Mindenki aki tudott róla, kérdezgette, hogy nem-e félek tőle vagy valami, de igazából semmi hasonló nem volt bennem, csak vártam már a megbeszélt délutánt. Mivel januárban egyeztünk meg az időpontban, több mint két hónapom volt várakozni és felkészülni magamban, sokszor átgondolva, hogy igazán akarom és arra jutottam újra és újra, hogy igen.

Csütörtökön 2-re voltam hivatalos, de egy negyed órával hamarabb érkeztem meg, ami igazából jól is jött, mert az előző emberrel Zozi hamar végzett :) A művelet egy kis szőrtelenítéssel kezdődött, majd pedig felmérte a körvonalakat a kezemre és egy kis 10 perces kis indigós játszadozás után már láthattam Ikaroszom körvonalait a vállamon :D Érdekes kis technika – nem hittem volna hogy ennyire gyorsan meglesz a “látványterv”. Természetesen ezt ő nem erre szánta, hanem egyszerűen csak ezzel tudott dolgozni, ezzel jelölte ki rajtam magának, hogy hol kell a körvonalakat és határokat felvarrni. Fél órával a szalonba érzekésem után már belém is hatoltak az első tűhegyek és nem volt már visszaút. Zozival és a cuki lézeres bringás csajjal beszélgetve elég hamar elrepült az első 1 óra és a fájdalom sem volt számottevő. Igazából fájdalomnak sem mondanám, mert csak arra hasonlított amikor egy nagyon kihegyezett ceruzával bökdösik az ember a bőrét :D Hülye hasonlat de jobbat nem találtam :)

1 óra után már fent volt az első szárny és a körvonalak. Két órára rá Zozi már annyira végzett a fekete fehérrel és az árnyékolással, hogy már tökéletesen felismerhető volt az alak. Egy kis tíz perces pihenő után kezdetét vette a második etap ahol már a színezés ment a vörös és a sárga mindenféle árnyalataival. Amikor már a vállamon a 21 tűs fejjel dolgozott a Zozi, akkor már annyira nem volt őszinte a mosolyom, de szerencsére viszonylag gyorsan eltelt ez a fele is. Picikét több mint 4 órával a szalonba érkezés után már ott díszelgett az alábbi a vállamon és felkaromon :)

Icarus felkar

Icarus felkar

Ezek után megkaptam az instrukciókat, hogyan kezeljem a sebet és utamra is engedett :) Látnotok kellett volna azt, amikor egyedül cseréltem fóliát a karomon. Szerintem egy kisebb kabaréval felért és ha videót készítettem volna róla, akkor legalább 1 milliós nézettsége lett volna youtube-on :D Szerencsére mára már a 3 nap eltelt és már csak Bepanthennel kell egy kis ideig kenegetni – csak azt sajnálom, hogy mire megtanultam magamat becsomagolni, addigra már pont nincs szükség erre a skillre.

És hogy hogyan tovább? Második kör 26-án. Állapotfelmérés és ha szükség van rá, akkor javítás, majd pedig varázsolunk mellé még egy kis hátteret és “díszitést” :) Hosszú távon meg már kezdem belátni, hogy sajnos van abban valami, hogy csak első tetkó van, utolsó nincs – már vannak ötleteim, hogy hogyan és merre lehetne folytatni, de ez természetesen még a jövő zenéje lesz.

Murakami Haruki – Miről beszélek, amikor futásról beszélek?

Murakami nevével először évekkel ezelőtt egy Japán alapítványos előadáson találkoztam. Akkoriban (5-6 évvel ezelőtt) gyakoriak voltak a könyvbemutatók és filmvetítések és egyik ilyen keretében jelen voltam a Kafka a tengerparton magyar könyvbemutatóján és mint a legtöbb itteni könyvbemutató, ez is megszerettette velem a könyvet és az első dolgom volt utána, hogy gyorsan elolvastam. Másodikként a Keményre főtt csodaországgal futottam össze egyik volt barátnőmnek hála és annak az oldalait is csak faltam.

Most hosszú kihagyás után újra jutott egy kis időm az olvasásra és valahogy kezembe került ez a könyv is. Hogy pontosan hogyan, azt nem tudnám megmondani, de így hogy mostanában újra intenzívebben próbálok futni, elég magától adódó ötlet volt, hogy elolvassam :)

Murakami

Amit mindenképpen érdemesnek tartok megjegyezni: ez nem egy regény és nem is egy novella. Ahogy Murakami, én is memoárnak tartom mert igazából történetvezetés (ha el nem tekintünk a New York maratonra való felkészüléstől) nincs benne és nagyrészt magáról beszél. Életének pár fontosabb és kevésbé fontosabb mozzanatán keresztül mutatja be miért került kapcsolatba a futással és ez milyen hatással volt rá. Nem beszél arról, hogy hogyan tervezzük meg az edzéseinket és nem beszél arról, hogy hogyan készüljünk egy versenyre. Aki ilyenekre vágyik, az ne ezt a könyvet tanulmányozza!

Murakami egyszerűen csak azokat a gondolatait írja le, amik futás és versenyzés közben eszébe jutottak és a könyv pont ezért fogott meg engem igazán. Tetszik, ahogy gondolkodik. Tetszett, hogy kicsit magamra ismerhettem a személyében és a gondolkodásmenetében :) Az írási stílusa egészen más mint az eddig olvasott könyveiben, hiszen nem egy kitalált történetét mondja el, hanem magáról mesél. Tetszik, hogy önmagát vizsgálja és alternatívákra is kitér. Tetszik, hogy néha nagyon nem lineáris a gondolatmenete, elkalandozik, majd pedig visszatér oda, ahol abbahagyta. Kicsit önző indok de azért tetszik, mert úgy érzem közel áll a saját írásom stílusához is. Eddig azt hittem, csak én gondolkodom vagy fejezem ki magam ennyire furcsán, de örülök hogy nem :). Hogy ez pozitív vagy negatív, azt mindenki döntse el maga.

De hogy kicsit a könyvről is beszéljek – ír a futás, úszás és biciklizés közben átélt nehézségeiről, pozitív és negatív gondolatairól. Úgy gondolom, hogy bár nyugodtan elolvashatja egy “hétköznapi ember” is a könyvet, igazán csak valaki olyan fogja megérteni ha nem is teljesen, de nagy mélységben, aki ezek valamelyikét műveli. Ha valaki már futott és voltak holtpontjai, úszott és nem érezte elég jónak magát vagy pedig szimplán csak bringázás közben félt valamit, akkor tud azonosulni a szerzővel. Ez olyan mint, hogy valaki csak akkor fog megérteni igazán szerelmes vagy szomorú számokat, ha egyszer már ő maga is átélte őket. Elolvasni természetesen mindenki el tudja a könyvet (hiszen szavakat tartalmaz) de azt állítom, hogy igazi valójában csak azoknak mutatkozik meg, akiknek már voltak hasonló élményei.

Öt szó

Sok fajta önismereti játékkal találkoztam már, de ezek közül kevés volt az olyan, ami igazán megfogott volna. Kicsit több mint 4 hónapja viszont összefutottam eggyel, aminek igazán sikerült elgondolkodtatnia.

A játék lényege, hogy 5 szóval kell az alanynak jellemezni-e magát. Bár a feladat először könnyűnek tűnhet, biztosíthatlak róla titeket, hogy ha igazán olyan szavakat akartok találni, amik több szinten is igaz rátok akkor ez nehéz. Itt nem csak arról van szó, hogy felsorolom első szóként hogy mérnök vagyok, másodikként a biciklit mint bringamániám jelképezője, hanem igazán el kell gondolkodni… 5 szó sokkal nagyobb kihívást ad, mintha pár oldalt kellene írni magadról, mert át kell gondolnod mi is az ami igazán lényeges magaddal kapcsolatban és mi az, amit meg sem érdemes említeni…

Én már 4 hónapja töröm a fejemet ezen, ha éppen eszembe jut a kérdéskör és eddig csak négy szóig sikerült eljutni: Ikarosz, gyerek, újra, körforgás. Úgy érzem jelenlegi valómat ezek elég jól tudják jellemezni. A játék közben egyébként sokkal több szó jutott egy vagy több pillanatra eszembe, de ezek nagy részét elvetettem, mert sikerült visszavezetni vagy valami közelmúltban látott dologra, vagy valami befolyásoló tényezőre. Amik éppen nem ilyenek voltak, azokat félretettem egy listára és ha még kis idővel később is helyénvalónak éreztem, akkor véglegesítettem. Mint láthatjátok nem sok ilyen van :)

Örömmel venném, ha esetleg ti is megpróbálkoznátok ezzel a játékkal és megosztanátok velem az eredményeteket (tanulságos lehet). Ugyanennyire kíváncsi lennék, ki mit látna bele az én választásaimba :) Kíváncsi vagyok ki mit gondol arról, hogy például miért választottam a nicknevemet első szóként, vagy pedig 1-2 kifejezés honnan származik. Ezek után természetesen elmondanám én is szívesen, hogy mivel tudnám indokolni a választásomat :)

(És következzen itt egy kis napizene, mellyel a játék megfertőzője ismertetett meg engem :))