Társaim a fogyásban

Most nem embereket szeretnék bemutatni, hanem egyes eszközöket és tárgyakat, amik nekem ebben a folyamatban a segítségemre lesznek :) Első lépésként fontosnak tartom azt, hogy valamilyen formában meg tudja magán figyelni az ember a változást, mert néha az egyszerű tükörbe nézés nem elég. Nehéz tőle napról napra, hétről hétre visszajelzést kapni a változásról úgy, hogy az ember elme ne kövessen el valami csalást. Nehéz hétről hétre észrevenni a különbségeket.

A mérleg

600x600_734721346

Ennek a csalásnak a kiküszöbölésére az első és legegyszerűbb eszköz a mérleg, ennek minden előnyével és hátrányával. Előnye, hogy egyszerűen és könnyen elérhető szinte mindenhol – hátránya, hogy vele a fogyás csak egy ideig ellenőrizhető. Az elején míg a fogyás gyorsan megy addig egyszerű dolgunk van, viszont amint szép lassan már az izomépítés a cél, sajnos ez már nem megfelelő, hisz az izom fajsúlya magasabb mint zsíré. Mindenesetre addig még sok van, szóval még ezt is használom :) Most 100 kg körül ingadozik a súlyom, két héttel ezelőtt kb 102 körül volt és az a célom, hogy a versenysúlyom olyan 80 körül stabilizálódjon (ha választhatnék, akkor picivel alatta, de ezt még meglássuk). Viszont itt rögtön fel is merül egy kérdés: mit kezdjünk azzal, ha megvan ez a számunk? Érdemes rögzíteni, mivel fejben nem tarthatjuk. Bár a papír is ceruza is működik, rögzítés módjának mégis érdemes valami digitálisat használni, mivel ezek automatikusan színes és szagos grafikont generálnak nekünk. Ezek közül jelenleg én a runkeeper.com-ot és a Kalóriabázist használom, ha már egyébként is hasznosak az oldalak számomra.

Centis

centi
A mérés egy második módja, bizonyos testrészek kerületének megállapítása mérőszalag segítségével – természetesen itt is adja magát, hogy az elején amikor sok súlyt vesztünk, akkor nagyon jól nyomon követhető lesz a fogyás mértéke, illetve a későbbiekben is ha esetleg rá akarunk menni a gyúrásra, akkor is követhető lesz picit az izomnövekedés. Természetesen ezeket az adatokat is érdemes feljegyezni. Én itt tollat és papírt használok, mert eddig még nem találtam olyan oldalt, amin mindegyiket fel lehetne jegyezni, ugyanakkor itt is meg kell említsem a Kalóriabázist, mert ha több adatot nem is, de a legnagyobb mellbőséget, legkisebb derékbőséget és legnagyobb csípőbőséget napról napra tudja jegyezni. Ez nálam jelenleg 110, 108 és 112, hogy mi a cél és érdemes-e egyáltalán célról beszélni, azt nem tudom, mindenesetre néha fel fogom jegyezni már csak kíváncsiságból is :)

Testzsírszázalék mérés
A következő lépés a testzsírszázalék mérése – én ehhez a 7 pontos mérést használtam, mert állítólag pontosabb eredményt ad. Ha valaki érdeklődik, itt talál ilyeneket: http://fitness.bizcalcs.com/Calculator.asp?Calc=Body-Fat-7-Fold illetve http://www.tesztoszteron.hu/testkompozicio_ferfi7.php

1395_1_1600

Gender Male
Age 27
Weight 100 kg
Measurements:
Chest 20 mm
Abdomen 40 mm
Thigh 30 mm
Triceps 21 mm
Axilla 22 mm
Subscapula 30 mm
Suprailiac 40 mm
Results:
Body Fat 26 %
Fat Mass 26 kg
Lean Mass 74 kg

Kalóriabázis
Szép és jó dolog a változás nyomon követése, de mégis mivel érem, hogy legyen is mit nyomon követni? A kalóriaszámolás módszeréhez fordulok, mert ezzel viszonylag könnyű tervezni, hogy miből mennyit vihetek be, úgy hogy tudjam tartani a megcélzott fogyás mértékét. Ebben kifejezetten felhasználóbarát alternatívát jelent a Kalóriabázis. Regisztrációkor megadhattam aktuális súlyomat és azt is, hogy mennyit céloztam meg és ez alapján ki tud számolni egy javasolt napi bevitelt amit ha tart az ember, akkor elvileg el fogja érni a célját :) A kalóriák számolását előre felvitt ételek és italok segítik, nem kell mindegyiknek az összetételét fejből tudnunk. Ugyanitt lehetőség van a nap során végzett sporttevékenység rögzítésére is, ami természetesen ugyanolyan fontos a kalóriamérleg szempontjából, mint az étkezések. Egy kis extra, hogy az oldal segítségével, még arra is lehet figyelni, hogy elég folyadékot igyon meg az ember – mint informatikus egész elégedett vagyok vele rövid használat után :)

Runkeeper
Következő segédeszköz amit használok, az a Runkeeper, bár igaz ez nekem csak mellékes ennek a “projektnek” a szempontjából :) Régebben kezdtem el a használatát és legfőképpen azért, hogy egy futás vagy biciklizés alkalmával meg tudjam mondani azt, hogy körülbelül mekkora átlagot mentem vagy mekkora tempót futottam. Akkoriban leginkább a fejlődés, a gyorsulás megfigyelése volt a cél. Mostanában ugyanúgy végzem ezeket a tevékenységeket és ha hosszabbat csinálok akkor naplózom is – arra mindenesetre tökéletes az oldal, hogy nyomon tudjam követni, hogy a legtöbb sportból mennyit végzek és a végzett mozgásra ad energiaigény-becslést is, melyet figyelembe lehet venni amikor a mozgást visszük fel a Kalóriabázisra. Szerettem még benne, hogy ki lehet tűzni célokat és az ezekért küzdés motiválólag hat az emberre.

DSLR
Szerintem a fényképezőgép lesz az egyik legjobb társunk az út során – bár utálhatjuk őket, de a “before” képek nagyszerűek arra, hogy motiváljanak minket a további munkára, míg ha végignézzük, hogy hogyan változtunk a kezdés óta, az tökéletes lesz arra is, hogy lássuk, hogy nem a semmiért dolgozunk. Na és azt se felejtsük el, hogy ha esetleg nagyot alkotunk fogyás és testmozgás terén, akkor mások számára is jó példát mutathatunk egy előtte/utána képpáros felmutatásával. Kevés motiválóbb dolog van, mint amikor beszélgetek egy olyan sportolóval akire én felnézek és kiderül, hogy ott vagy rosszabb helyzetben kezdte mint én :) Ha nem magad miatt, akkor mások miatt érdemes vezetni, higgyetek nekem :).

Eddig elvontabb dolgokról beszéltem, amik bár valamilyen módon segítik a fogyást, de mégsem tesznek annyit érte mint a következő eszközök:

Kerékpározás
Legrégebbi és legszeretettebb társam, mely segítségével még több mint tíz éve sikerült 34 kilót leadnom (ami lassan visszajött mint észrevehettétek). Ha jól emlékszem 3 éve ruháztunk be egy montira és szép lassan az mindennapi közlekedési eszközöm lett. Ahogy egyre többet és többet használtam, úgy sikerült azzal kb 10 kilótól megszabadulni és úgy lettem újra szerelmes ebbe a sportba.

Ezt a montit szép lassan két országúti váltotta fel. Először egy versenybicaj majd egy fixi is bejött mellé. Manapság hangulattól függően vagy Tsubasa vagy pedig a kedvenc Trekem nyergében járom éppen az országutakat. Eddig több mint 10 000 kilométert tekertem bele a másodikba (magam sem tudom pontosan mennyit) és még legalább ugyanennyit tervezek. Csak remélni tudom, hogy az ősszel elkezdendő sok sok országúti edzéssel jelentősen fel tudok gyorsulni, bár igazából a mostani formámat sem tartom éppen rossznak :) Kíváncsi vagyok, hogy 20 kiló mínusszal és egy kis épített comb és vádliizomzattal hova tudok jutni ezen a téren.

trek-1-5-2010-road-bike

Futás
Másfél éve a bringázás mellé betársult a futás is, mely akkor még csak arról szólt, hogy le tudjak futni 1-2 kilométert. Talán mondanom sem kell, hogy az elején természetesen ehhez is küzdenem kellett, de a januári kezdéssel eljutottam odáig, hogy tavasszal már a 11-es Viviccittán is elindulhattam, majd nyáron a Nehézbombázók csapattal már az Ultrabalatonon futottam 2×10 km-et. Az őszt picikét elhanyagoltam futás terén, de annyira nem panaszkodnék :) Idén sikerült megcélozni a félmaratont már a nyári Ironmanre készülve és nem túl fényes idővel, de ezt sikerült is lefutni ugyancsak a Vivicittán. Hogy hogyan tovább? Jövőre szeretnék már maratont futni és ezt jövő nyárra teljesíthetőnek vélem. Futás terén még cél természetesen az ultarabalatonon indulás csapatban és kacérkodom a terepfutás gondolatával (miért is ne köthetném össze a túrázást a futással).

Kettlebell
Történt vala, hogy egy idő után már nem csak öcsém kacérkodott a kettlebell gondolatával, hanem 2 jóbarátom már el is kezdte művelni és meghozták hozzá a kedvemet. Jókat olvastam róla, jókat meséltek és triatlon mellé úgy sem árt egy kis erősítő edzés. Nekikezdtem és azt kell mondanom így majdnem három hónap távlatából, hogy jól döntöttem :) Érzem magamon, hogy erősebb lettem és sok új dolgot tanultam. A hónap végén elvileg vége a 3 hónapos kezdő kurzusnak és úgy terveztem, hogy folytatni is fogom ameddig csak erőmből telik. Kihagyni tervek szerint csak egy hónapot fogok: ameddig kint leszek spanyolban. Ha minden igaz, holnap már egy 16-os bell tulajdonosa is leszek, szóval az edzéseket óvatosan már el tudom kezdeni itthoni körülmények között is.

ce3efce89ca511e29a3e22000a1f90ce_7

Fegyencedzés
És akkor elérkeztünk az utolsó dologhoz amit mostanában próbálgatok: a fegyencedzéshez. A könyvet kb 2-3 éve vehette öcsém és azóta szemeztem vele. Úgy gondoltam tökéletes lehet most újra kezdeni és rendszert csinálni. A terv, hogy egy hónapot szánok minden lépésre és meglátjuk, hogy ezt rendesen csinálva meddig bírom, hova jutok. Azt gondolom, hogy lévén, hogy ez saját testsúlyos edzés és elvileg semmire nincs szükség hozzá, tökéletesen tudom majd csinálni külföldi utam alatt is. Naponta kb 20-30 percet igényel ami szintén nem vészes :)

Helyzetjelentés és napi inspiráció

Gondoltam bejelentkezem, ha már ígértem :) Hétfőn tettem ki a reformos posztot és azóta érdekes visszajelzéseket kaptam. Féltéseket, hogy nehogy túledzem magam, kétségeket, hogy tök jó, hogy most elkapott a gépszíj, de vajon meddig tart majd ki a lendületem és mikor fogom abbahagyni. Ezekre mind csak annyit tudtam válaszolni, hogy csinálom amihez éppen kedvem van, próbálok vigyázni magamra és majd kiderül :) Mondanám, hogy a mérlegen már látszik az elmúlt egy hét eredménye, de tudom, hogy mennyire ingadozik az ember súlya akár hidratáltság és sok más egyéb tényező függvényében és ez a különbség simán hibahatáron belül van. Ha majd lesz olyan adat amiből következtetést lehet levonni, akkor úgy is publikálom itt a grafikonnal egyetemben, addig csak serényen vezetem magamnak runkeeper segítségével :)

Egy fontos szubjektív dolgot viszont nagyon jól meg tudtam magamon figyelni – fényévekkel jobb a közérzetem és úgy érzem kevésbé vagyok frusztrált :)

Mindenesetre egész sokat futottam a héten – a szériát múlt hét szombaton egy hosszabb (14 km) lassú pulzuskontrollos futással kezdtem és azóta próbáltam ezeket futni ha éppen egyedül voltam. Hétfőn egy gyorsabb polythlonos edzés, kedden egy lassú otthoni 8 kilométeres pulzuskontrollos ami már nem tűnt annyira megterhelőnek: könnyű volt tartani a pulzushatárokat és gyorsabbnak is éreztem magam. Aminek külön örülök, az a tegnapi másik polythlonos futóedzés – 10km lett a vége, de úgy hogy nem éreztem magamat fáradtnak a végére. Úgy éreztem mintha még egyszer ennyit le tudnék futni nem azt mondom hogy könnyedén, de problémák nélkül. Abszolút örömfutás volt a tempó, táv és még hőmérséklet szempontjából is.

Fegyencedzésből elkezdtem minden gyakorlatfajtából az első lépéseket és az a terv, hogy szép lassan növelem mindegyikből a napi adagokat. Fejlődésnek fogom fel, hogy bármilyen későn is érek haza, azt a negyed órát rászánom magamra és úgy érzem már a gyakorlatokat is egy fokkal helyesebben tudom végrehajtani :) A Gyömrőről betekerésre még nem tértem vissza teljesen, de elkezdtem újra növelni a távokat így ami késik, az nem múlik.

A mérhetőség kedvéért mindenesetre feljegyeztem pár kerületméretet, hátha a későbbiekből ebből érdekes következtetéseket lehet levonni, vagy legalább meg lehet rajtuk figyelni a változást: csipő 110 cm, has köldök vonalában 120 cm, kerület fenéknél 115 cm, comb 68 cm, vádli 46 cm. Arra számítok, hogy főleg az első 3 fog változni a fogyás előrehaladtával, de valószínűleg a comb és vékonyabb lesz, talán a vádli is picikét a sok futástól. Mivel még nem találtam semmi használható útmutatást, hasraütésszerűen választottam ki a mérési helyeket :) Ha ezzel kapcsolatban valaki jobban meghatározza nekem, hogy hol szokás mérni, azt nagyon megköszönöm :)

És ahogy a címben ígértem, jöjjön a mai napi inspiráció – egyik kedvenc videóm mind a tartalom, mind pedig a zene tekintetében :)

The Longest Way 1.0 – walk through China and grow a beard! – TIMELAPSE from Christoph Rehage on Vimeo.

Két inspiráció kezdésként

Tegnap este előző bejegyzésemben ígértem, hogy néha írok azokról akik inspirálnak engem – most éppen van egy kis időm, szóval következzen két nem átlagos akaraterővel és kitartással rendelkező ember :) Amit elértek az magukért beszél – én nem szeretnék helyettük :)

Bár a csak saját testsúlyos edzést nem szeretném erőltetni, álljon itt egy példa amelett, hogy mit lehet vele és jól megtervezett étrenddel elérni :) Ez a példakép most éppen magyar, szóval azoknak is kedvezek akik az előző videó angol szövegét nem tudták magukévá tenni: Lehetetlen nem létezik – Jay tollából :)

Minden fejben dől el

Hatásvadász a cím, de nem másoknak szántam hanem inkább magamnak. Na de hogyan jutottam erre? Egyszerűen az utóbbi időszak elgondolkodtatott.

Tavaly sikerült kb. 15 kilót leadni úgy fél év alatt, de bár azóta is sokat mozgok, istenigazából sajnos stagnálok. Azóta már le tudtam futni a félmaratont, több kilométert gyűjtöttem futás és bringa szempontjából is mint egy évvel azelőtt de mégsem igazán sikerült a mérleg mutatóját lentebb tornázni. Sajnos be kell ismernem, hogy eddig nem kifejezetten a mozgás mennyiségével volt a gond (bár néha azon is lehetne javítani), hanem egyszerűen csak nem akartam eléggé. Nem akartam eléggé, hogy jobban figyeljek az étrendre, nem akartam eléggé ahhoz, hogy néha ne lustálkodjam el a közlekedést vonatozással vagy hogy néha ne engedjek meg magamnak éjszakai rágcsálnivalót. Úgy érzem kicsit leépültem mostanában mind fizikálisan, mind spirituálisan. Nem a maximumot hozom ki magamból és ez frusztrál, de semmi gond mert legalább lesz miből újraépíteni magam erősebbre :)

ENNEK A KIS ÖNSAJNÁLÓS IDŐSZAKNAK ITT ÉS MOST VÉGET VETEK

Ha jövőre Ironmant akarok csinálni egyéniben, akkor nem szabad azon gondolkodnom, hogy edzésre megyek-e vagy inkább 1 órával többet alszom reggel. Nem szabad azon gondolkodnom, hogy elindulok-e futni vagy hogy vonattal megyek-e részben munkába. Néha igazán meg kell értessem magammal, hogy nem azon múlik, hogy a futás során a következő egy kilométert meg tudom-e tenni, hogy van-e hozzá erőnlétem, hanem hogy eléggé akarom-e. Ha megpróbálkozom vele vagy ha nem figyelek oda, akkor menni szokott – akkor úgy érzem, hogy szárnyalok és minél többször szeretném ezt az érzést elérni :) Tudom magamról, hogy ha nagy magasságokat érhetek el, ha igazán keményen dolgozok, csak egyszerűen eddig ritkán dolgoztam elég keményen :) Egyszer már sikerült – akkor éppen naív korszakomat éltem majd 10 évvel ezelőtt és egy lány miatt leadtam 40 kilót.

Siker lépcsői

Ideje most újra nekikezdeni és megnézni, hogy mekkora csodát tudok művelni csak magamért – és hátha sikerül a folyamat során még másokat is inspirálni :). Időnként majd magamról vagy az edzéseimről írok – néha örömködök vagy éppen szomorkodom, időnként meg majd olyanokat szeretnék bemutatni a “rovat” keretében, akik engem inspiráltak vagy jó példát mutattak nekem. Holnap majd visszatérek egy centissel és szépen lemérem pár adatomat (nem, nem azt :D), hogy majd később legyen mihez viszonyítani a változást.

Sándor Anikó – El Camino

Ahogy régebben Murakami Haruki könyvét az egekig magasztaltam, sajnos úgy alakult, hogy most Sándor Anikó könyvét kell lehúzzam. A egyik barátom nyomta a kezembe, miután Ultrabalatonon meséltem neki a Caminos terveimről.

El camino

Tegnap délután kezdtem neki és abban reménykedtem, hogy az első 50 oldal alatt kialakult véleményem az írónőről később meg fog változni, de nem így lett. Sajnos a 206 oldala alatt az volt végig az érzésem mintha ez a nő nem vette volna észre a lényeget. Bár voltak részek amikor át tudta adni magát az útnak és észrevette a kis “csodákat”, legtöbbször inkább azt éreztem, hogy önsajnáltatásról van szó. Ilyen és olyan rossz volt neki…. Nem vonom kétségbe, hogy tényleg így érzet, lehet hogy csak azért gondolom emiatt rossznak a könyvet mert én teljesen más várok az úttól, de leginkább azt láttam benne, hogy úr isten mennyire kényes és elkényeztetett a mesélő nő. Lehet, hogy én vagyok igénytelen, de amikor már a huszadszor panaszkodik rá, hogy nem tudott aludni a horkolástól akkor már kedvem lenne odamondani neki, hogy aki elég fáradt azt bárhol elalszik. És egyébként is, komolyan 5*-os szállodákba illő körülményeket várt? Az volt az érzésem, hogy nem a megfelelő nyíltsággal ment az útra, hanem inkább mindenki gyanús méregetésével. A segítő emberekben szinte azonnal a molesztáló nőgyilkost látta (vigyázat, sarkított vélemény) és inkább negatív energiát sugárzott mint pozitívat. Az egy dolog, hogy nem így ment oda, de még azt sem érzem, hogy a végére ezt elsajátította volna.

Szerencsére így is tanultam pár dolgot a könyvből, de azt hiszem nem én leszek az, aki ajánlani fogja ezt másoknak elolvasásra. Lehet, hogy csak annyi volt a gond, hogy más egyéniség vagyok; elképzelhetőnek tartom, hogy inkább nők értik meg mert egy “igazi” nő írta, de azt is hogy a könyv csak egyszerűen pocsék. Én nem élveztem, nem szerettem – pedig igyekszem mindenben megtalálni a jót és ritkán mondom ezt dolgokra, de itt nem tudok felhozni semmit sem mellette.

Ui.: Remélem azért a közeljövőben tudok pozitív élményekről is beszámolni a témában végzett olvasmányaimmal kapcsolatban és majd szeptemberben elmondhatom a saját élményeimet is :) Sajnos a szeptember még nem biztos, de egyre inkább elérhető közelségben van a terv.