A fasz trolis és a jófej bringás esete

Ma jó nagy felhajtást kapott egy kiragadott kép – hadd mutassam meg:

Image

Mit lehet látni? A trolis bemutat a bringásnak. Ahogy lenni szokott, mindenki hatalmas bringás szabálytalanságot vizionált, de valahogy (ismerve emberünket) sejtettem, hogy ha ez így lett volna, akkor nem osztja meg a képet. Szerencsére most estére kikerült a teljes felvétel, ami egy kicsit elgondolkodtatóvá teszi a helyzetet.

Hadd magyarázzam el, hogy mit is lehet a felvételen látni:

0:00-tól 0:30-ig a bringasávon megelőzi a sort és beáll a lámpához a pirosra várva. Semmi gond, eddig minden szabályos. (Köcsög bringás most még a piroson sem hajt át)

0:30-tól elindul az úton egyenesen és ekkor egy választás elé kerül. Vagy felhajt a gyalog- és kerékpárútra vagy pedig az úton közlekedik tovább.

Az első opciót nagyon sokan félremagyarázzák, mely szerint a kerékpárút használat kötelező. Először is le kell szögezni, hogy az ott nem “kerékpárút” hivatalosan, hanem gyalog- és kerékpárút. A szavakat figyeljétek mert csalok – ezek olyan dolgok, melyeket jogilag az egyesek által istenként tisztelt Kresz is megkülönböztet. Lássátok az alábbi táblát:

A kresz 13-dik paragrafusának a végén a következő szerepel:

(2)62 Ha az (1) bekezdés g) vagy i) pontjában említett jelzőtábla alatt elhelyezett kiegészítő tábla időszakot jelöl meg, ezen az időszakon kívül – legfeljebb 20 km/óra sebességgel, a gyalogosok, illetőleg a gyalogosok és a kerékpárosok veszélyeztetése nélkül – célforgalomban járművek (más járművek) is közlekedhetnek a gyalogúton, illetőleg a gyalog- és kerékpárúton. Ha a gyalog- és kerékpárúton a gyalogosok forgalma a kerékpárosok továbbhaladását akadályozná, a kerékpárosok az úttesten is közlekedhetnek.

Kiemelem a lényeget: Ha a gyalog- és kerékpárúton a gyalogosok forgalma a kerékpárosok továbbhaladását akadályozná, a kerékpárosok az úttesten is közlekedhetnek.

Azaz nem mindig kötelező a gyalog- és kerékpárút használat. (Mivel ezen utak nagy részén egyébként is folyamatosan gyalogosok kóricálnak, ezért elég safe to assume, hogy az esetek 90%-ban akadályoznák az embert, azaz az úton is lehet közlekedni.) (0:46-nál látható is egy gyalogos). Az útvonalát ismerő és rutinos közlekedő ilyenkor már egy max 50 méteres infrára fel sem megy, ha ott gyalogosokkal is találkozik és úgy is jöhet le róla szinte azonnal. A videóból látszódik, hogy itt is csak egyetlen oka volt ennek az infratípusnak: 3 sávot préseltek be kettő számára elegendő helyre és az előtte is utána használt kerékpársáv nem fért volna el. Biztonságilag semmi sem indokolja.

Most, hogy tisztáztuk, hogy szabályos bizonyos esetekben az úton tekerni emelett az infra mellett, nézzük meg a másik alternatívát – az út használatát. Jönnek a kommentek, miszerint szűk az út, zavarja a vezetőket és takarodjon fel a járdára a kerékpáros! (És egyébként sem fizet adót a köcsög) Az út valóban szűk, de nézzétek meg mit tett a kerékpáros:

0:30-tól 0:46-ig szép lassan halad át a kereszteződésen, hogy lehetőséget adjon azoknak az autósoknak, akik egyenesen akarnak haladni, hogy megelőzzék és ő csak utána az üres útra sorol be, azaz nem tart fel senkit. Előzékenyen elengedte maga mellett a többieket és egy biztonságosabb, jobb minőségű útfelületet választott. Win-win.

Megy megy a videó tovább, ahogy a bringásunk is a sávon (ami végre egy normális infra) majd a troli leáll a megállójában.
Hogy mi történik itt? Először szaggatott lesz, majd véget ér a sáv. Ami nem létezik annak nem kötelező a használata, ennek megfelelően a kerékpáros megkezdi a megálló jármű balról kikerülését, ahogy mindenki más tenné például gépkocsival és ahogy ez egyébként is teljesen logikus.

Sok sok hozzászólás jött, miszerint nem szabad megelőzni. Akkor hát következzen a kresz ide vonatkozó része:

“Lakott területen belül a járművek vezetői kötelesek az elindulási szándékot jelző, menetrend szerint közlekedő autóbusznak, trolibusznak, az iskolabusznak és a gyermekeket szállító autóbusznak a megállóhelyről való elindulását (a jobb szélső forgalmi sávba való besorolását) – ha ez hirtelen fékezés nélkül megtehető – lassítással, szükség esetén megállással is lehetővé tenni. Az autóbusz, az iskolabusz, a gyermekeket szállító autóbusz, valamint a trolibusz vezetője azonban ilyen esetben is csak akkor indulhat el, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről.”

A lényeget ismét kiemeltem. Akkor nem szabad (igazából ez is túlzás) csak előzni, ha a tömegközlekedő jelzi az elindulási szándékot. Lévén, hogy itt kb 1 másodperccel előtte állt meg a megállóban a troli és indexelés sem látható, így a balról kikerülésben nincs semmi szabálytalan. A biciklisnek még nem kell segíteni semmiféle besorolást

Röviden és tömören összefoglalom mit látunk a videón, a képeken és a fórumon:
– Volt egy biciklis aki 99%-ban szabályos, de legfőképpen előzékeny és jó szándékú volt amit egy fasz úgy jutalmazott meg, hogy az első adandó alkalommal bemutatott neki.
– Sok hülye netes troll meg egyből ráugrott a témára a kresz hiányos ismeretével és a bringást – a videón látható legelőzékenyebb közlekedőt – próbálták bűnösnek kihozni.
Gratulálok minden résztvevőnek!

Kapcsolódó írások:
–Miért nem használom a bringás infrákat?
–Nem minden bringás szabálytalan ám!

Nomen est omen

A név kötele – Nevében a végzete – A név jelent valamit. Lehetne tovább ragozni, de szerintem nem érdemes

Gondolkodtam rajta és arra jutottam, ez már nem én vagyok. Hogy ki, az még jelenleg kerestetik :) A nicknév megmarad, mert már túl rég óta használom ahhoz, hogy mindenhol megváltoztassam és másra térjek át, de más “identitás” kerestetik :) Ha nagyon közelít akarnék mondani, akkor Daedalus avagy Daidalosz jutna eszembe, de kicsit beképzeltnek érezném az ókor egyik legnagyobb feltalálójának és mesteremberének a nevének a felvételét. Képfaragó, kézműves, művész volt egyszerre és az ókori hagyomány úgy tartja, hogy ő találta fel a fafaragást, a fűrészt, a fejszét, a fúrót.
Igazából vonz a név, mert sokkal felnőttebb mint Ikarusz (hisz az apja) és nem elfelejtendő tény az sem, hogy ez a kedvenc hajóm is a Csillagkapuból :D

Na de ameddig nem sikerül új nevet találni, jöjjön egy pont ideillő szám az egyik kedvenc bandámtól:

Kék? Szuperkék!

Nemrég nekikezdtem az Országos Kéktúrának – aminek két főbb oka van:

-Úgy gondoltam ha már itthon maradtam a Camino helyett, akkor semmiképpen sem árthat ha idő közben túratapasztalatot szerzek és mi adhat több tapasztalatot mint egy 1130 kilométeres egész országon átívelő túrasorozat.

-Egyszerűen csak szeretek világot és országot látni és erre sincs sok jobb, nyugodtabb és bizonyos szempontból kihívást jelentő ötletem, mint keresztülgyalogolni az érdekesebb részeken :)

IMG_9037

A szombati napra két szakaszt is terveztem, mert OCD hajlamos lelkemet zavarta az, hogy előző szakaszon (Piliscsaba-Hűvösvölgy) sehogy sem találtuk meg a Zsíros-hegyi pecsételőpontot. No de mivel ugyebár ezt végigjártam, az egyszerűbbnek látszó megoldásnál maradtam – este felbiciklizek oda és immár térképpel, pontos koordinátákkal lokalizált pöcséttel egyszerűen pecsételek egyet. Elsőre ez tűnt az egyszerűbb melónak – utólag ez lett a kalandosabb – de erről majd a későbbiekben :)

Hűvösvölgy – Rozália téglagyár szakasz

A szakasz hossza 14.2 km összesen, ami előre sejteti, hogy nagy valószínűséggel nem ebbe fog belehalni az ember – szerencsére ezt a gyakorlat igazolta is :) Az elején az ellenőrző pont megtalálása nem jelentett problémát – itt már az előző szakasz végén jártam – besétáltam rutinosan a gyerekvasút forgalmi irodájába, pecsét az igazolófüzetbe és indulás is tovább követve a felfestéseket. Kellemesen emelkedő széles erdei út – szép napos idő és őszies erdő – tökéletes túraidőnk volt és ez meg is látszott az emberek számában. Rengeteg volt a túrázó és a terepfutó is (ez is egy olyan sport, amivel szívesen élnék), ami látva a környéket, annyira nem is meglepő. Na de ami meglepett, hogy a Hármashatár hegyre felmenet nem is volt olyan vészes, mint amire számítottam a bringás Teleholdasok után.

Izzasztónak izzasztó felfele, de mindenki meg tudja csinálni :) Fent viszonylag az is adta magát, hogy hol van a pecsételőpont és az is sikerélményt jelentett, hogy nem hiába vittem magammal a bélyegzőpárnát. Note to others: legyen nálatok bélyegzőpárna, mert ha van egyáltalán kihelyezve, az úgy is ki van már száradva.

A HHH-ról lefele jövet kicsikét eltévedtünk, de szerencsére visszamenve és követve a katonai terület határát ismét a kék jelzésen mehettünk tovább. A kitérő sem lehetett több mint 200-300 méter. Ettől eltekintve a túra egyébként eseménytelenül telt – ez a szakasz elég kíméletes – semmi vészes emelkedés vagy süllyedés nincs benne, aminek leküzdése nagyobb ügyességet igényelne. Legnagyobb kihívás maximum az, hogy Virágos-nyeregnél a bűfékocsi néha a bélyegző pont elé parkol. Úgy, hogy közben még fotózni is megálltam és nézelődtünk is egy keveset, 3 óra 15 perc alatt sikerült teljesíteni ezt a szakaszt :)

Nagykovácsi – Mufflon itató
Mint könnyed délutáni program a kellemes kis túrázás után lecseréltem a túrabakancsot spd cipőre és felültem az országútira megcélozva Nagykovácsit :) Az útvonal odafele már csak a szokásos – Hűvösvölgyi út megmászása az emelkedőjével, a szokásos beszólogató autósokkal akiknek még mindig nehezére esik megérteni, hogy a bringagyalogot nem kötelező használ (ősszel falevelekkel kátyúkkal nem is fogom) és a szokásos megállással a Hűvösvölgyi út végén lévő benzinkútnál. Ami meglepető, hogy úgy éreztem nagyon jó tempóban mentem fel a hegyre és különösebben pihenésre sem volt szükségem – a megállás legfőbb oka max az volt, hogy lámpákat szereljek a bringámra :)

Innen indulás tovább – körforgalom Nagykovácsi fel – bazdmegolás a szűk beláthatatlan úton centiző vezetők miatt és mászás továbbra is fel a hegyre. Kellemesen ki is élveztem volna a fennsíkra feljutás minden pozitív hatását (mászás terheléshez hozzászokott lábbal lehet hasítani a lapos szakaszokon) de sajnos az eső ebbe közbe szólt. Egy kis lámpa szerelés és táska vízállóvá varázslás után mehettem is tovább Nagykovácsi csúszós út miatt óvatosabban.

Jól emlékeztem, odaérve az útvonal fejből ment, és ahogy a térkép is sejtetni engedte, nem egy meredek utcával találkoztam. 10% és 15% között voltak ami nem annyira meredekek – elöl kistányér, hátul a legnagyobb kombóval és kávédaráló üzemmóddal felküzdöm magam a tetőre. Az itató és a pecsételőpont megtalálása igazából nem is jelentett nehézséget, az érdekesebb rész a lefele út volt.

Egy dologra nem számítottam: arra, hogy mennyire fog csúszni lefele a terep. A 15%-os emelkedő felfele még csak csak, de amikor lefele esélyem sincs megengedni a bringát és bevenni a kanyart, mert annyira csúszós az út, az már izgalmasabb. Hát jól van – maximum tolom lefele – gondoltam :) Sajnos ezt az ötletemet hamar újra kellett gondolni, miután az spd csukában műkorcsolyázókat megszégyenítő egyensúlymegőrző gyakorlatot hajtottam végre. Táskámban a tükörreflexes fényképezőgéppel és új objektívvel úgy gondoltam, hogy jobb nem kockáztatni.

Gondolkodtam, gondolkodtam és csak egy megoldással tudtam előjönni: cipő le, zokni le és mezítláb séta. Egész érdekes élmény volt jéghideg talajon így sétálni 200 métert miközben az eső már patakokban folyt le a lábam körül. Sebaj – tapasztalatnak jó :D Következőnek vagy más bringával jövök, vagy jobban meggondolom :)

Visszafele ettől eltekintve szerencsére könnyű utam volt, hisz csak lejtőnek lefele kellett menni. Magamat alig megerőltetve és az eső miatt mérsékelten óvatosan is 40-el száguldozhattam. Igazi kellemes testi elfáradás, szellemi feltöltődés és 5 pecsét az OKT füzetben volt a nap eredménye :)

Moment of Clarity

Egy angol kifejezés, melynek tudtommal nincs rendes magyar megfelelője. A pillanat, amikor az ember felismeri a helyzetet – egy józan pillanatra ébredés a tompa átlagból.

Nem sok ilyen pillanatot éltem meg eddig (talán ez volt a harmadik) és okukat sem tudnám megmagyarázni, de csodálatosak.

Mintha a jelenben élnék és ez a jelen minden tökéletlenségével együtt tökéletes lenne. Mintha az ember látása kitisztulna – mintha egy homályos szemüveget megtisztítana és újra élesen és tisztán látná környezetét. És béke lepné el mert tudja, hogy jó úton halad és minden rendben lesz. Ezt éltem át amikor ma kettlebell edzés után az esőben bőrig ázva tekertem éppen hazafele – minden okom meg lett volna a panaszra, ehelyett inkább zen-szerű nyugalom töltött el. 4-5 percig minden tisztábbnak és nyugalmasabbnak, helyén valónak látszott az átlagoshoz képest.

Nem tudom megmagyarázni mi okozta. Akik spirituálisak magyarázhatják egy felsőbb hatalom közelségével, akik materalisták magyarázhatják az agyban bizonyos egyensúlyok felbomlásával… Viszont egyet tudok: át akarom élni még jó sokszor!

Edzéselmélet írások, olvasások – napi merítés

Ha már későn ébredtem és nagyrészt pihenéssel kellett teljen a napom, akkor már úgy döntöttem, hogy legalább kicsit okosodjak az olvasgatáson keresztül. Ime hát pár eszmefuttatás ami kicsit elgondolkodtatott, inspirált és érdemes lehet elolvasni azoknak, kik komolyabban veszik a mozgást.

Lakatos Péter: táplálkozás FAQ

Lakatos Péter: könnyű neked
És egy kis idézet alóla :)

Neked könnyű, mondja.
Arra gondolok ,amikor a szél majd kitépi az ajtót a kezemből, ahogy kilépek a sötét, hideg éjszakába és elindulok.
Neked könnyű, te nem hízol. Arra gondolok amikor nem szedek másodszorra az ünnepi asztalnál.
Neked könnyű, te nem vagy fázós. Arra gondolok amikor nem érzem a lefagyott lábujjaim az átázott cipőben.
Neked könnyű, van erre időd. Arra gondolok amikor az esti mese olvasása után húzom magamra a hideg göncömet.
Neked könnyű, van erre pénzed. Arra gondolok amikor nap nap után a Széna téren várom fél órán keresztül a következő távolsági buszt.
Neked könnyű, te nem vagy beteg. Arra gondolok , amikor szúr a meleg víz a tus alatt és csak remélem, nem fáztam meg az esőben.
Neked könnyű, mondja. Arra gondolok, nekem könnyű?!

Egy kis edzéselmélet Astartes tollából

Erő sztenderdek ismét Lakatos Pétertől, melyek segítenek célokat kitűzni – és egy kis emlékeztető Zsolttól a célok fontosságáról. Nekem is jól jött mert mostanában picikét elfeledkeztem róluk :)